Másnap reggel Emma a - már mondhatni - szokásos időpontban indult el otthonról. Egy cetlit hagyott a hűtőn, amin sok szerencsét kíván Sarának, és azt írja, hogy ne hozzon rá szégyent. Sara negyed tizenegykor nyitotta ki a szemeit, és első útja a fürdőszobába tartott, ahol gyorsan lezuhanyzott, majd megmosta a fogát. Miközben az utóbbi cselekedetet végezte, eltűnődött azon, hogy miért reggeli előtt mos fogat, amikor így tuladonképpen semmit sem ér az egész. Mivel nem talált más választ azon kívül, hogy azért, mert egy nyomi vagyok, inkább hagyta az egészet, majd felöltözés után megreggelizett. Szemforgatva olvasta el Em céduláját, miközben a tejet vette elő a hűtőből. Reggeli után visszament a fürdőszobába, hogy újra fogat moshasson. Apukájától örökölt világos szőke haját copfba fogta. Szemügyre vette a tükörképét, és egy "elmegy" vállrándítással indult az előszobába a cipőjéért. Mivel már tizenegy óra múlt pár perccel, és kivételesen igykezett pontos lenni, felkapta a kicsi hátizsákját, majd hevesen dobogó szívvel indult a bevásárlóközpont elé. Mivel sietett, gyorsabban tette meg a páza felé vezető utat, és négy perccel előbb ért oda, mint a megbeszélt időpont. Leült egy, a bevásárlóközpont előtt elhelyezkedő padra, és körülnézett. Butának érezte magát, hogy előbb jött, azonban még be sem fejezhette haszontalan eszmefuttatását, amikor két kéz takarta el a szeme elől a világot. Ijedten rezzent össze.
- Ki vagyok? - kérdezte a jól ismert hang, amit Sara száz közül is felismert volna.
- Hm, nem is tudom... nem cseng ismerősen a hangod - ment bele a játékba Sara.
- Akkor azt hiszem, megyek is - hangzott a tettetett csalódottsággal vegyített válasz, és ezzel egyidőben a két kéz elemelkedett Sara arcától.
- Hova, Jack, hova? - mosolygott szemtelenül Sara, ültében hátrafodulva a padon.
Jack felnézett az égre, és gondolkodást mímelt.
- Igazad van, nincs jobb ötletem, mint az, hogy veled töltsem ezt a napot.
- Hát, ha ilyen terhet jelentek, nem muszáj ám - húzta el a száját a szőke hajú lány, és nagyon igyekezett, hogy ne nevesse el magát.
- Ez magas labda volt - húzta össze sértetten a szemeit Jack, miközben leült a lány mellé a padra.
- Ilyen az élet - sóhajtott fel drámaian Sara, aki még magát is meglepte azzal, hogy egyenlőre nem volt annyira zavarban.
- Elkeserítő - fűzte hozzá Jack.
- De azért vannak jó pillanatok, amik elhitetik veled, hogy az élet jó - mosolygott szolidan a lány, miközben az ír srácot nézte.
- Jogos - viszonozta a gesztust Jack, miközben ő is elkedezte Sarát nézni. Kissé mintha hezitált volna, de végül feltette a kérdést:
- Mesélsz magadról, Sara? Te kicsit előnyben vagy - tette hozzá mosolyogva.
- Persze - mondta elpirulva. - 12.-es leszek Szeptembertől a maidstone-i középiskolában, és még nem igazán tudom, hogy mit kezdek majd az életemmel, de ráér. Áprilisban leszek 17, szóval nem vagy nálam három évvel idősebb - vigyorgott Sara. - És meg se kérdezd, mivel ütöm el a szabadidőmet, mert két szó a válasz: RoadTrip, és könyvek.
- Eszembe se jutott megkérdezni - nevetett Jack.
- Akkor jó - a lány nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon a számára olyan édes nevetésen. Talán a fél karját is odaadta volna, hogy élőben is hallhassa Jack nevetését, és tessék, megnevettette azzal, amit mondott.
- Neked van testvéred? - érdeklődött Jack.
- Nem, nincs. Viszont tudom, hogy neked van egy húgod - pillantott a srácra.
- Igen, valóban. Nagyon szeretem Emilyt. Amikor kisebbek voltunk, nem nagyon tudtuk elviselni egymást, de a bölcsesség talán a korral jár - húzta ki magát büszkén a zöldes szemű fiú.
Sara becsületére legyen mondva, hogy legalább három másodpercig komoly arccal bírta állni Jack tekintetét, de utána nem bírta, és elkapta a röhögőgörcs. Jack olyan aranyos volt, ahogy csak ült, és elégedetten nézte, ahogy Sara a könnyeit törölgeti, és levegő után kapkod. Mindketten tudták, hogy ennél Duff alig lehett volna ironikusabb, hiszen alig volt olyan pillanat, amikor komoly volt, és Sara ezt is imádta benne.
Hamarosan elsétáltak enni, mert éhesek voltak, Jack pedig tudott egy elég klassz pizzázót, és történetesen Sara is odavan a pizzáért, illetve a tésztákért, szóval mondhatni magától értetődő volt, hogy mit esznek. Jacket kedves ismerősként kezelték, és élénken érdeklődtek a lány kilétéről.
A két fiatal nagyon sokat beszélgetett a nap folyamán, és Sara úgy vélte, hogy nem csak ő élvezi Jack társaságát, hanem a fiú is az övét. A szőke hajú lány boldogan sétált a fiú mellett a félhomályban, ugyanis kezdett sötétedni. A barna hajú srác mosolyogva jelentett ki, hogy hazakíséri Sarát. A lány örült a sötétségnek, ugyanis biztos volt benne, hogy rendesen vörös lett a feje a mondat hatására. Amikor megérkeztek a ház elé, Sara az ujjait tördelve nézett fel Jackre, akit az utcai lámpa fénye világított meg.
- Örülök, hogy ezt a napot veled tölthettem, és tudnod kell, Sara, hogy rajtam nem múlik az ismétlés - végét már suttogta, ahogy magához húzta Sarát, és szoros ölelésbe vonta. A lány pulzusa az egekbe szökött, és magában emésztgette a srác szavait.
- Rajtam sem - motyogta halkan, és remélte, hogy Jack hallja a szavait. A fiú óvatosan bólintott, és egy kicsit eltolta magától a lányt.
- Jó éjszakát, aludj jól! - mondta, majd puszit nyomott Sara arcára, aki ha lehet, még jobban zavarba jött. A lány biztos volt benne, hogy hetekig nem fogja megmosni az arcát.
- Köszönöm, neked is, és te is aludj jól - próbált valahogy összehozni egy értelmes mondatot Forbes.
- Mindenképp írok - hagyta figylemen kívül a lány zavarát Jack, ami jól esett lánynak. Sara bólintott, majd egy halk sóhaj kíséretében nézte Jack távolodó alakját.
•2018. Augusztus 1.•
