Reggel valami csoda folytán Sara már háromnegyed tízkor ébren volt, ami elég különlegesnek számított. Elment a mosdóba fogat mosni, meg átvenni a nadrágját. Úgy gondolta, hogy megkérdezi Jacket, hogy kimossa-e, és úgy hozza vissza a pólót valamikor, vagy adja oda neki ma, és akkor felveszi a tegnapi felsőjét. Amikor ezen töprengve ment ki a fürdőszobából, nekiütközött valakinek. Valakinek, aki alacsonyabb volt nála. Ez csak Emma lehet.
- Jó reggelt, Emmám - ölelte meg az álmos lányt. - Bocsi, hogy neked jöttem.
- Jó reggelt - dörzsölte meg a szemét Emma kissé álmosan. - Semmi gond, és sem figyeltem igazán.
- Nagyon jó a pólód - mosolygott Sara.
- Hm, a tiéd is elég klassz.
Sara lehúzta a srácoktól kapott párna, és takaróhuzatot, és összehajtogatva rakta őket a párna szélére.
- Ó, igazán nem kellett volna - jelentette ki Mikey, amikor feltápászkodott az ágyáról.
- Semmiség - mondta Sara a fejét rázva, mert tényleg nem tartotta olyan nagy dolognak.
Lassan Andy is felkelt, és Brooklyn is megjelent a konyhában, aztán Emma, és Rye is, és végül Jack is.
- Mit reggelizünk? - kérdezte Brook kíváncsian, mert a többiekkel egyetemben elég éhes volt.
- Van kedvetek palacsintát enni? - nézett körbe Em.
Mivel a srácok válasza egy lelkes "igen" volt, és boldogan mosolyogtak, ezért Emma és Sara vidáman keresgélt a hűtőben, ahol minden hozzávalót megtaláltak. Mivel másfélszeres adagot terveztek sütni, ezért egy nagy tál után érdeklődtek, amit Rye készségesen nyújtott nekik. Andy segítségével két serpenyőt is szereztek, meg margarint, amivel kikenik a serpenyőket. Bekeverték a tésztát, és szereztek egy nagy tányért is, amire a palacsintákat rakhatják. Brooklyn és Rye folyton ott legyeskedtek, mert kóstolni szerettek volna a készülő palacsintákból.
- Nem, majd együtt eszünk - csóválta a fejét Sara.
- De csak egyet - nézett könyörgő szemmel mindkét fiú.
- Emma? - kérdezte segítségkérően a szőke hajú lány, bár látta a barátnőjé , hogy valószínűleg a lány simán engedne a fiúknak, szóval Emma inkább csak megvonta a vállát. Végül az addig csendben ülő Jack sietett Forbes segítségére.
- Az nem lenne igazságos, ha ti ennétek, mi meg nem. Legyetek türelmesek - mutatott a két fiúra, akik szemüket forgatva ültek le Jack mellé. Sara hálás mosollyal pillantott Jackre, aki mosolyogva bólintott.
Amikor már csak pár palacsintányi tészta volt hátra a tálban, Emma megkérdezte, hogy van-e lekvár, vagy valami ilyesmi a palacsintához, de a négy fiú egyöntetűen "nem"-mel válaszolt, Jack ugyanis tusolni ment. Elhatározták, hogy elmennek a közeli boltba, hogy feltétet szerezzenek a palacsintára.
- Te is jössz, Em? - kérdezte Andy.
Emma kérdőn nézett Sarára, szavak nélkül tudakolva, hogy nem baj-e, ha velük tart.
- Már csak 3-4 palancsinta van hátra, megoldom - mosolygott a fiatalabb lány.
- Akkor majd jövünk mosolygott Mikey, és mindannyian elhagyták a lakást.
Sarának most esett le, hogy tulajdonképpen egyedül hagyták az ír sráccal. Aki még mindig zuhanyzott. Próbálta kizárni ezeket a gondolatokat a fejéből, mert biztos volt benne, hogy így is elég piros lehet az arca. Inkább minden figyelmét a palacsintáknak szentelte.
Ajtócsukódást hallott, de úgy vélekedett, hogy majd a fiú odajön, ha társalogni akar vele, és amúgy is, ki kéne szednie a palacsintát a serpenyőből, ha nem akarja, hogy odaégjen. Újabb adag tésztával töltötte meg a merőkanalat, és a serpenyőbe öntötte. Amikor megsült a tészta egyik fele, megfordította a palacsintát. Hirtelen két kezet látott meg maga mellett a pulton, és egy testet érzett a sajátjához szorosan hozzápréselődni. Kissé összerezzent, a szíve pedig hevesen kezdett verni Jack váratlan közelségétől. Lehet, hogy meg kéne fordulnom. Nem, nem, az túl sok lenne. A szívem is feladná a szolgálatot, és túl intim lenne a helyzet. Nem mintha így nem lenne az - emésztgette magában a tényeket, miközben arca sötétvöröses pírben úszott. Tekintetét a serpenyőre szegezte, hátha így elmúlik a zavara, azonban ez nem segített. Nem is tehetett róla, még senkihez sem volt ilyen közel ebben az értelemben. Jack Sara vállára támasztotta az állát.
- Kettesben vagyunk, ugye? - kérdezte suttogva a lányt, akit kirázott a hideg.
- Ühüm - hümmögött bólogatva Forbes, mert nem volt benne biztos, hogy összefüggő szavak hagynák el a száját, úgy érezte, össze-vissza hebegne még erre az egyszerű kérdésre válaszolva is.
- Akkor jó - jelentette ki Jack még mindig halkan, és Sara biztos volt benne, hogy mosolyog. A fiú Sara kulcscsontjához fúrta orrát, és megszagolta a pólóját, ami átvette a lány illatát. - Mmmh, lehetne minden pólómnak ilyen jó Sara-illata.
- Igazán? - tudakolta hitetlenkedve, teljes zavarban a lány.
- Igen, igazán nagyon jó lenne - mondta Jack, és a lány nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el.
- Hogy aludtál? - nyögte ki Sara nagy nehezen az első értelmes mondatát a srác társaságában.
- Jól, de a tudat, hogy egy házban aludtunk, és mégis külön szobában, nem volt a legjobb. Talán még nincs is itt az ideje - nyomott vigyorogva puszit a lány arcára. - Te hogy aludtál, Szöszi?
Sara nem is tudta, hogy mit kezdjen magával. Mintha pár teljes másodpercig elfelejtett volna mindent. Jack talán fájlalta, hogy nem együtt aludtak, de ezzel egyidőben sietni sem akart, amit a lány értékelt. Ezek mellett Sara ismét puszit kapott az arcára, ami jóleső bizsergéssel töltötte el. Jól hallottam, hogy "Szöszi"?... ez borzasztóan aranyos tőle - mosolygott Sara boldogan, és eszébe ötlött, hogy ki kéne szednie azt a szerencsétlen palacsintát a serpenyőből, és újat kéne sütni, ígyhát eképpen is cselekedett. Közben érezte, hogy Jack tekintete figyelemmel kíséri minden mozdulatát.
- Öh, én is jól, köszi - mondta bizonytalanul a zavara miatt, amit a srác is kiérzett a hangjából.
- Ugyan, nem kell ennyire zavarban lenned - fordította finoman Sara fejét a sajátja felé a zöld szemű fiú, hogy a lány szemébe nézhessen, aztán kedvesen, vagy inkább bíztatóan mosolyogva szólalt meg:
- Nem harapom le a fejed, Sara. Sőt, egyáltalán nem bántanálak, és figyelj, nem ismerlek igazán, de azon vagyok, hogy ez változzon.
Forbes végig Jack szemébe nézett, ami az őszinteségtől csillogott, és mérhetetlenül jól estek neki a srác szavai.
- Rendben - viszonozta a gesztust, és úgy érezte, hogy már nincs annyira zavarban, illetve a pír is elmúlt talán arcáról, és kissé akadozva nyitotta beszédre a száját. - Én...köszönöm, hogy... hogy ilyen... kedves vagy!
Úgy tűnt, mintha Jack is zavarba jött volna egy pillanatra, de Sara nem volt benne biztos.
- Semmiség, Szöszi - mosolygott, és ellépett a lánytól.
•2018. Augusztus 18.•
