A hét napjai gyorsan teltek. Emma és Sara nagyon hiányolta a fiúkat, de tisztában voltak azzal, hogy így is borzasztóan szerencsésnek mondhatták magukat. A Clark lány továbbra is élvezte a Nando's-ban való munkáját, és szomaton szomorúan búcsúzott el a kollégáitól. Sam azt mondta, hogy bármikor szívesen látja őket, illetve inkább Emmát, ha van kedve visszajönni, vagy valami. A két barátnőnek már csak egy napja maradt Londonban, másnap utaznak haza. Azt tervezték, hogy egy utolsó sétára indulnak a környéken, amit már jól ismertek, ugyanis a héten szétnéztek Londonban, sok múzeumot is meglátogattak, és nagyon jól érezték magukat.
- Mindent összevetve ez volt életem legjobb két hete - mondta Emma mosolyogva, miközben a bevásárlóközpont előtt haladtak el.
- Örülök, hogy ezt mondod, mert én is így érzem. Még boldogabb vagyok, hogy veled osztozhatok ebben az élményben - viszonozta a gesztust Sara.
- Igen, igaz, mondjuk nem is tudom, kivel lennének ilyen szép emlékeim, ha nem veled.
- Ez igazán kedves tőled.
- Tudom - kuncogott Emma, amin Sara csak a szemét forgatta.
- Akkor kár volt közölnöm veled a nyilvánvaló tényeket.
- Hm, azért jól esett - rántotta meg a vállát a kék szemű lány.
- Persze - hagyta rá Forbes.
- Én éhes vagyok, te?
- Én is, kereshetünk valami helyet.
Egy kínai gyorsétteremre esett a lányok választása, ahol a vacsorájuk társaságában beszélgettek tovább.
- Fura, hogy hamarosan hazamegyünk, aztán pedig a kollégiumba, és elkezdjük az utolsó évünket a suliban - gondolkozott Emma hangosan.
- Igen, valóban érdekes belegondolni - értett vele egyet Sara. - És hamarosan itt van a szülinapod is!
- Ja, már nagykorú leszek -hitetlenkedett Emma.
- Bizony! Már kész nő vagy, én meg még mindig csak tizenhat éves vagyok - nevetett a fiatalabbik lány tulajdonképpen magán.
- Ez nem is igaz! Legalább egy fejjel magasabb vagy, Sara - helytelenítette az idősebb lány Sara szavait.
- Ha te mondod - hagyta rá az említett lány.
- Te gondolkoztál már rajta, hogy mit fogsz kezdeni, ha befejezzük a középiskolát?
- Igen, de nem jutottam sokra. Egyszerűen semmi értelmeset sem találtam, és nincs egy munka sem, amire vágyom, vagy az álmom volt.
- Hm, ez elég szomorúan hangzik. Szívesen segítek neked, ha gondolod.
- Köszi, Em. Azon elmélkedtem még, hogy talán belépnék apa cégéhez. Majd utánanézek, biztos, hogy a környéken van valami kihelyezett irodájuk, ahol valami adminisztratív munkát lehetne vállalni. És akkor nem kéne annyit utazgatnom, mint neki.
- Hm, ez viszont szuper ötlet, egy próbát szerintem is megér! - mosolygott Emma bíztatóan.
- Köszi - viszonozta a gesztust Sara. - És te jutottál már valamire?
- Igen, azt hiszem, a Nando's az én álom munkám. Imádtam itt dolgozni, és még szeretnék is.
- Ezt örömmel hallom, Emmám! - ölelte meg a szőke hajú lány a barátnőjét.
Még sokáig beszélgettek, aztán elindultak Sara nagyszülei házához. Többé-kevésbé már összepakoltak, hiszen vasárnap a tizenegy órás vonattal megy majd Emma haza Colchesterbe, Sara pedig a negyed órával későbbi vonattal indul haza Yateley-be. Mivel Szeptember első napja csütörtökre esik, ezért otthon lehetnek keddig, amikor is este hatig el kell foglalniuk a kollégiumi szobájukat.
•
•
•
Öt fiatal férfi szállt be egy autóba "hajnali" tízkor a nyár végi napsütésben. Megállapították magukban, hogy igazán szép idő van, és végre nincs olyan meleg, mint egész augusztusban volt, ami azért valljuk be, Anglia lakosainak elég fura volt. "A globális felmelegedés" állapították meg az emberek szakértő arckifejezéssel, holott mindenki tudta, hogy csak a rádióból, vagy a televízióból csípte el ezt a kellemesen hangzó mondatot az illető; viszont nem törődtek ezzel, csak egy bólintással ráhagyták. Szóval az ifjak vidáman társalogtak, miközben elhagyták London külvárosát, hogy a vonat állomáshoz érjenek a belvárosban.
•
•
•
Emma reggel kipihenten ébredt fel. Összepakolta a maradék holmiját, miután reggel felöltözött, és elvégezte teendőit a fürdőszobában. Felébresztette Sarát is, hogy neki is legyen ideje készülődni. Tíz órakor már a ház előtt álltak a csomagjaikkal, és várták, hogy megérkezzen a taxijuk.
Háromnegyed óra múlva már megvásárolták a jegyeiket is, és a parkolóra néző padokon ücsörögtek, hiszen még bő tíz percük volt addig, hogy felmenjenek a peronra, ahol Emma vonata érkezik majd. Sara egy ismerős kocsit vélt felfedezni a parkolóba hajtó autók között, és ezt meg is említette barátnőjének.
- Neee, ez nem lehet az, amire gondolok - hunyorgott Emma hitetlenkedve.
- De... ez az... - jelentette ki Sara, amikor meglátta, hogy az öt ismerős alak kászálódik ki az autóból.
•2018. Augusztus 24.•
