- Annyira hiányoztál már - mondta Emma. - Komolyan nem gondoltam,
hogy eljössz, jól megleptél!
- Hát, ez volt a célom - mosolygott Sara.
- Ja, be is mehetünk, ha gondolod - ajánlotta fel Emma.
- Milyen nagyvonalú vagy - válaszolta a szőke hajú lány tettetett hálával.
Emma gyakorlottan hagyta figyelmen kívül Sara ironizálását.
- Emberek, vendégünk van! - kiáltott Emma, és szinte azonnal lehetett hallani a gyors léptek kopogását. Kisvártatva megjelent Lewis, Martin, és George.
Lewis megölelte Sarát, majd nagy vidáman közölte vele, hogy most már ő is 16 éves, és hogy magasabb is, mint a lány. A szőke hajú vendég mosolyogva tette rá a kezét a fiú vállára:
- Nos, Lewis, jól látod, és így is van rendjén, hogy magasabb vagy.
A srác az arcánkaján mosollyal, és tettetett meglepődöttséggel felelt:
- Tényleg?
- Nem, Lewis, nem - replikázott kórusban Martin és George.
- Igazatok van - ölelgette meg Sara Em két kisebb öccsét is.
- Tudjuk - jelentette ki nagy szakértelemmel Martin.
- Na, jól van, elég lesz, Sarát hagyjátok meg nekem, mert az én vendégem, csak gondoltam, szólok, hogy itt van.
- Milyen izgi - kommentálta véleményét a legidősebb fiú, mielőtt eltűnt volna a szobájában.
Emma is elindult a szobája felé, Sara pedig a sporttáskával teli ruháit vitte.
Mindketten leültek az idősebb lány ágyára, és a zöldeskék szemű lány törte meg a rövid csendet:
- Képzled, Emma, van egy szenzációs hírem!
- Téged ismerve inkább rossz előérzetem támad a "szenzációs" szó hallatán.
- Ha, ha, ha, nagyon kis vicces vagy ma, bekented magad nevetgéllel? - lőtte el Sara a direkt ilyen helyzetekre tartogatott béna vicceinek egyikét.
Emma igazán próbálkozott, de végül elnevette magát.
- Szóval, visszatérve a tárgyra, kedves Emma Clark, megkaptam a londoni ház kulcsát - mosolygott büszkén a fiatalabb lány.
- Azta, ez nagyon szuper! Már alig várom, hogy menjünk!
- Hát, nem tudom, mi a véleményed, de van egy ötletem.
- Rendben, hallgatlak.
- Apu most elment, és csütörtök este, vagy péntek reggel jön haza. Hozzátok körülbelül pont annyi cuccot hoztam, hogy addig legyen ruhám. Csütörtök délután bepakolhatnánk neked két heti cuccot, és elmehetnénk hozzánk, akkor te is találkozhatnál apuval. Vasárnap pedig már mehetnénk is Londonba, miután én is bepakoltam. Mit szólsz?
- Ez nagyon jól hangzik, tetszik az ötlet! Jaj, te, én annyira szeretnék találkozni a fiúkkal... - sóhajtott a kék szemű lány.
- Hát, nyilván nem mondhatom azt, hogy találkozni fogunk velük, de elősegíthetjük ezt a folyamatot azzal, hogy olyan helyekre megyünk, ahol a vlogokból tudjuk, hogy sokat járnak, vagy szeretik, nem?
- De, de. Csak tényleg, annyira romantikus lenne ajh...
- Nem szeretem a romantikus dolgokat - húzta el a száját Sara.
•
•
•
Emma jól érezte magát Saráéknál az elmúlt két napban, és már alig bírt várni az indulásra. Sara is összerámolta a bőröndjét, a két poggyász menetkészen állt az előszobában vasárnap délelőtt. Emma már nyolc körül felkelt, ivott egy kávét, és reggelizett egy keveset. Azonban Sara majdnem tízig aludt, és egy jó órába telt, mire összeszedte magát, és ő is készen állt az útra. Mindketten elbúcsúztak Henrytől, a Forbes lány apukájától, és a jól ismert vonatállomás felé vették az irányt.
- Én nagyon izgatott vagyok - vigyorgott megállíthatatlanul Emma, amikor már a vonaton ültek.
- Én nem annyira, de biztos vagyok benne, hogy felejthetetlen két hétnek nézünk elébe - a szőke hajú lány mégcsak nem is sejtette, hogy mennyire igaza van.
Lassan megérkeztek a maga módján elbűvölő, forgalmas Londonba. Amikor leszálltak a vonatról, taxit fogtak, ugyanis a ház körülbelül félórányira volt onnan autóval, sétával pedig bele sem mertek gondolni, mekkora lett volna a táv.
Kiszálltak a taxiból, és elámultak a nagy forgatagon. Sara előre ment, hogy nyissa a házat, Emma pedig hűségesen követte. Berakták a bőröndjeiket a nappaliba, és azon kezdtek el tanakodni, hogy hova menjenek először.
Sziasztok!
Nagyon igyekeztem a résszel, remélem tetszik, és mindenkinek kellemesen telik a nyári szünete❤️
•2018. Július 23.•
