- Azt hiszem, van mit megbeszélnünk, Emmám! - jelentette ki Sara.
- Aha, túl sok adrenalinlöketet kaptunk - értett vele egyet Emma.
- Még mindig nagyon vörös a fejem? - kérdezte a szőke hajú lány.
- Mondanám, kedves Sarám, hogy nem, de na, már kezd elmúlni - próbálta megnyugtatni Em a barátnőjét.
Sara inkább eltakarta az arcát az egyik kezével - a másikban ugyanis az elcsórt lapot, és a Jacktől kapott cetlit szorongatta.
- Mesélj, te hogy élted meg ezt az egészet? - tudakolta a Forbes lány, miközben kiértek a hatalmas épületből.
- Hát először akkor sokkolódtam le, amikor a pincér meg akart ölni a pillanatásával, de nem tudom, amikor észrevettem, hogy ott áll egy csoport fiú az étterem bejáratánál, fogalmam sem volt, hogy azok tényleg ők. És képzeld, amikor Rye megölelt, a fejét a vállamra hajtottaaa - lelkendezett ugrálva a barna hajú lány.
- Jaj, milyen aranyos már, nagyon büszke vagyok rád - ölelte meg Sara mosolyogva Emmát.
- És várj, amikor elbúcsúztunk, akkor azt mondta, hogy találkozunk még... nem igazán tudtam mire vélni, vagyis érted, hogy ismeri-e a jövőt, vagy mi, de ja, nagyon imádnivaló... olyan hihetetlen, hogy már majdnem egy éve epekedünk utánuk, és pont így találkozunk velük.
- Igen, elég különleges, hogy nem koncerten találkoztunk velük, mint a rajongóik többsége, hanem mondhatni civilben, de szokták mondani, hogy nincsenek véletlenek.
- Egyetértek. És mondd, mi volt veled, meg Jackkel?
- Eh, ne is kérdezd - nevetett fel a zöldeskék szemű lány. - Amikor köszöntünk a srácoknak, Jack csak állt, és nézett, én meg kicsit féltem, hogy minden okés-e vele, de aztán megöleltem, és ekkor volt a második kínos mozzanat, mert azt hittem, hogy nem ölel vissza...
- De aztán visszaölelt, és minden jó volt, nem? - nézett kíváncsian a Clark lány Sarára.
- Valahogy így. Meg izé, amikor Rye kérdezte, hogy hol lakunk, és te válaszoltál, Jack halkan azt mondta, hogy kár. Ezzel talán arra is célozhatott... várj, nem tudom mire célzott, feladom - nevetett Sara, miközben belezavarodott a gondolatmenetébe.
- Úú, ez nagyon cukker - visított fel Emma, aminek hatására páran visszafordultak az utcán. - Szerintem nem volt benne több, mint az, hogy sajnálja, hogy nem itt élsz.
- Gondolod? - bizonytalankodott Sara.
- Biztos vagyok benne - veregette meg a lány vállát Emma.
Közben az ideiglenes házuk elé értek, a szőke hajú lány pedig kinyitotta az ajtót. Amikor mindketten bent voltak, bezárta a nyílászárót, és leültek a nappaliban. Emma felkapcsolta a lámpát, és elkezdték nézni a fiúk által aláírt lapot.
- Nagyon durva, hogy megvan nekünk az aláírásuk, hihetetlen - ámélkodott a kék szemű lány.
- Igen, nem mindenkinek adatik meg az ilyen - tette hozzá a másik lány.
- És mi az az összehajtott cetli? - kérdezte Emma.
- Jack nyomta a kezembe azzal a mondattal, hogy "ha gondolod".
- És miért nem nézted még meg?
- Öhm, mert nem akartam a bevásárlóközpont közepén?
- Jó, jó, de nézd már meg - nógatta Em Sarát.
- Kezdem azt hinni, hogy jobban érdekel ez téged, mint engem - kuncogott a fiatalabb lány, miközben kihajtogatta a papírdarabkát.
Emma nem reagált barátnője válaszára, inkább közelebb csúszott hozzá, hogy jobban lássa a papírt.
Egy telefonszám, és egy mosolygós smiley állt rajta.
- Ezt most mondd, hogy rosszul látom... - hitetlenkedett Sara a szemét dörzsölve.
- Hát, ha te is Jack telefonszámát látod, akkor nem - vigyorgott az idősebb lány.
- Szent ég, ez... nincsenek szavaim - motyogta Sara.
- Ez nagyon édi, örülök neked - mosolygott Emma. - Én a helyedben biztos írnék neki egy SMS-t.
- De mit írjak neki?
- Hát hogy "szia, Sara vagyok, és gondoltam írok, hogy neked is meglegyen a telefonszámom", vagy valami ilyesmit.
- Oké, akkor írok neki - mondta Sara, és bepötyögte az Emma által javasolt üzenetet.
Szinte azonnal jött a válasz:
"Jó, hogy írtál, már vártam. Le is mentem a számodat! ;)"
"Komolyan?" - írta Sara, mert olyan szürreális volt neki a srác üzenete.
Jack elolvasta az üzenetet, de nem válaszolt.
- Most kajak nem válaszoool? - húzta el a száját Emma.
- Ahaaa - bólintott hasonló arckifejezéssel Sara, aztán elvigyorodott: - De addig beállíthatnék neki egy becenevet, meg képet is!
- Ja, tényleg - mosolygott Emma.
Sara végzett a beállításokkal, és megszólalt a telefonja. Kíváncsian pillantott a képernyőre, mert őszintén szólva fogalma sem volt róla, hogy ki akarhat vele ilyenkor beszélni. Jack neve tűnt fel. A szőke hajú lány amolyan "most meg mi a halált csináljak?" pillantást vetett Emmára, aki nem habozott, és felvette a telefont, majd a ledöbbent Sara kezében nyomta. A lány hamarosan felfogta, hogy hívásban van, szóval szégyenlősen, és zavarából adódóan a megszokottnál kissé vékonyabb hangon szólt bele:
- Szia!
- Szia, Sara. Gondoltam, hosszadalmas lenne írogatni, szóval felhívtalak.
- Öhm, erre nem nagyon tudok mit válaszolni - nyerte kissé vissza az önbizalmát a lány.
- Nem is kell - Sara hallotta, hogy Jack elnevette magát. Pár másodpercig kellemes csend állt be közöttük, de Jack megszólalt:
- Lenne kedved találkozni a héten?
- Úúú, még jó, hogy! - válaszolt a kelleténél kicsit gyorsabban Sara.
- Ennek örülök - válaszolt az ír srác, és a lány biztosra vette, hogy mosolyog. Papírzörgést hallott hallott a háttérből, majd újra meghallotta az általa annyira imádott hangot. - Hmm, azt hiszem, a csütörtök tökéletes. Neked is jó?
- Nekem is jó a csütörtök - mosolygott elégedetten Sara.
- Te meddig szoktál aludni reggel?
- Reggel? Inkább délelőtt - vakarta meg a tarkóját zavartan a szőke hajú lány. - Én olyan tíz körül ébredek fel, szóval tizenegykor már emberi állapotban vagyok.
- Akkor megynyugodtam, mert én sem díjazom a korai keléseket. Akkor mondjuk negyed tizenkettőkor a bevásárlóközpont előtt?
- Ott leszek.
- Ja, és még mielőtt elfelejtem, megadod nekem kérlek Emma számát? Az egyik lakótársam igencsak érdeklődik efelől az infó felől - kérdezte Jack tettetetten unott hangon.
- Igen, szívesen - mondta Sara, és lediktálta a barátnője számát.
- Rye beszari Leonard Beaumont barátom nevében is köszönöm - nevetetett fel Jack, és a lány is vele nevetett.
- Jó éjt, Sara, örültem, hogy beszéltünk! - búcsúzkodott a göndör, barna hajú srác, és a lány hallotta, ahogy Jack ásít egyet.
- Neked is jó éjt, és én is nagyon örültem, Jack!
- Akkor csütörtökön - bontotta a vonalat a fiú, miután övé lett az utolsó szó.
•2018. Július 25.•
