Ha megváltoztathatnék egyetlen dolgot, ami megtörtént, örökre eltörölném a pillanatot, amikor elengedtem Sebastian kezét azon a hajón, és átmásztam a szélben himbálózó árbocra. Vagy sosem lépnék ki a nappaliból, és nem hagynám magára anyát.
Nyitott szemmel meredek a szobám mennyezetére, mert félek visszaaludni, és széthúzom a selymes drapériákat, hogy a fény elárassza a helyiséget és elűzze a sarokban táborozó baljós árnyakat. Ismételten lejátszom magamban életem szánalmas kis filmjét, de egyre zavarosabbá válik a helyzet, és megállapítok valamit, amit már eddig is tudtam: egy nagy káosz az egész.
Bár tudnám, ki állítja fel a falakat, amikbe lépten-nyomon beleszaladunk. A temetőben talált napló egy nagy zagyvaság, egy unatkozó viktoriánus hölgy romantikus képzelgése, akinek sírkövén az én nevem virított, és akinek a könyvecskéjét Melody elég fontosnak találta ahhoz, hogy magával vigye. Aztán ott van a kő, amiről senki nem tud semmit, és a rituálé, amihez elengedhetetlen az én vérem. Melody szerint.
A nagy képet próbáljuk összerakni, de közben kihullanak a kezünkből a szilánkok, amelyek egésszé teszik.
A fürdőszobában letépem magamról az átizzadt felsőt és bevágom a kis szekrény mögé, majd belépek a zuhany alá, hogy lemossam magamról a koszt és a mentolos illatot. Nekidöntöm a homlokam a hideg csempének és addig engedem magamra a forró vizet, amíg görcsölő izmaimból fokozatosan elpárolog a feszültség.
A tükörből egy dühös és undorodó zombi néz vissza rám, de egy gyors mozdulattal leakasztom a falról és elfordítom, majd előkotrom a zsákomból a ruháimat. Még mindig nem pakoltam ki, az üres szekrények és érintetlen dísztárgyak miatt hotelszobának tűnik a helyiség, egyedül a rendezetlen ágy és az egyik székre akasztott szennyesem utal a jelenlétemre.
Amint felöltöm a sötét, erős anyagú nadrágot és a fekete ujjatlan blúzot, határozott léptekkel masírozom végig a folyosón, nedves hajamból a kövekre csöpög a víz. Az udvar továbbra is kaotikus állapotban van, a holttestek és a törmelékek azonban eltűntek, a keleti szárny melletti dombról halotti máglyák szürke, fojtogató füstje száll fel és válik semmivé a tiszta levegőben.
A szétzúzott főlépcsőn tündék egy csoportja sürgölődik, köveket és maltert hordanak, hogy helyrehozzák a károkat. Az oszlopokat már kijavították: a repedéseket betömték, a hiányzó darabokat pótolták, a cifra mintákat egy fehér bajszos öregember restaurálja a maga tempójában.
Belépek a csarnokba, a beszélgetés moraja pedig olyan hirtelen szűnik meg, hogy zúgni kezd a fülem. Ismerősöket keresek a megviselt tündék tömegében, akik hamuszín arccal bolyonganak az oszlopok közt, jelenlétemre viszont egyetlen nagy csoportba gyülekeznek, és lassan körülvesznek, mint az áldozatukat cserkésző vadak.
- Nincs itt keresnivalód - szólal meg végül egy szőke lány mögöttem. Azonnal meglátom a hasonlóságot közte és Firo között, de a karján éktelenkedő hosszú vágásokat sem bírom figyelmen kívül hagyni. Pislogok néhányat, hogy megpillantsam a igazi alakját, és valóban, a fiatalság leple mögött egy ingerült középkorú nő mereszti rám kék szemeit.
- A barátaimat keresem - szólalok meg rekedt, de elszánt hangon.
- Ők velünk gyászolnak - vakkantja a nő mögül előbukkanó férfi, és körbetekint társain, akik szintén feltápászkodtak priccsükről, hogy bekerítsenek. Köztük van az őr, akit hajnalban leütöttem. - Ha viszont az ősembert és a félszerzetet keresed, akivel jöttél, ők lent rohadnak a tömlöceikben.
- Aymar! - A terem végében felcsattanó hangot mindenki felismeri, és a tömeg utat nyit a felénk lépdelő Melitonnak. Halványzöld, a nyakánál kigombolt felsőt visel, aminek ujján ezüsttel hímzett minták díszelegnek, gallérján számomra érthetetlen írásjelek virítanak és egészen a mellkasáig beborítják, ahol aztán égitesteket és csillagrendszereket ábrázoló ezüstfolyamba torkollanak.
ESTÁS LEYENDO
Sötétség
FantasíaAz Árnyak olyan köztes dimenzióban rekedt lények, akik valaha halandók voltak, de elkövettek bizonyos dolgokat az életükben, ami miatt a Sötétség a hatalma alá vonta őket. Nincsen lelkük, nem éreznek semmit és szinte lehetetlen őket megölni. Tehetet...