~Természet feletti? Nem csak különleges ~

#68 rész

Mikor haza értünk vagyis Lorenékhoz akkor én csak letettem magam a kanapéra Mac pedig mellém ült.

Mac:szóval én még szólok hogy itt leszek és hogy holnap nem megyek be suliba addig ne hogy eltűnj!-nevetett.
Én:csak nem fogok.-és ment telefonálni.
Én addig mentem pia után és találtam is.
Én:Loren ezt megihassuk?
Loren:ha utána meg is veszed akkor igen.
Én:nekem oké.-és vittem még két poharat a tv elé a kisasztalra és leültem a kanapéra. Megvártam míg Mac vissza jön majd úgy iszunk.
És hamar vissza is jött.
Mac:no én kész vagyok.-ült le mellém.
Én:akkor bontsd ki és igyunk.-nem kellett kétszer mondanom mert már bontotta is az üveget és ittunk is. Lorenék a konyhában ültek és beszélgettek nevettek is néha ők jól el voltak pia nélkül is. Hát én anélkül nem tudok szórakozni sajnos.
Mac:nem értem őket.
Én:mert?
Mac:hogy tudnak jól szórakozni ivás nélkül? Én nem tudok nélküle még élni se!
Én:hát ezt ne tőlem kérdezd mert én is így vagyok vele ahogy te.-néztem rá.
Mac:jó tudni.-vigyorgott.

Még vagy 2 órát ültünk a kanapén és már én csak vigyorogtam és nevettem mindenen Mac nem ivott annyit ő csak szépen lassan hogy ne egyszer üssön be neki de én nem bírtam ki és dobáltam magamba a feleseket.

Mac:hallod az ott mi?-mutatott a plafonra. Én nem azt mondtam hogy józan csak annyi hogy még nem annyira rossz mint én. De benne is van.
Én:én úgy látom hogy egy pók. Az nem?-néztem jobban a kis pöttyöt.
Mac:aha valami olyasmi.-nézte ő is.
Én meg voltam olyan ügyes hogy leötöttem magam a nagy bámulás közepette így muszáj voltam levetni a trikót.
Mac:nekem tetszik!-vigyorodott el.
Én:hát ne szokj hozzá.-nevettem és felálltam. És ő is felállt. Pont elém.
Én:hát nem engedel?-mosolyogtam.
Mac:nem.-nézett a szemembe.-tőlem így is lehetsz.-vigyorgott még jobban mint eddig.
Én:ohh tudom én azt hogy téged ez nem zavar de engem igen mert nem akarom hogy így láss.
Mac:mert?
Én:mert nem vagyok ribanc és nem szoktam csakúgy félmeztelen szaladgálni a házba.
Mac:no ne már tényleg!-nevetett ahogy én is. De már tiszta piros volt a fejünk annyira nevettünk.
Én:no jó engedj.-kerültem ki nagy nehezen. Aztán mikor mentem fel akkor jött utánam és mikor felértem bezárt az ajtót és közeledni kezdett.
Én:mit akarsz?
Mac:hát ha azt mondom hogy téged akkor mi lesz?
Én:hát nem tudom.
Mac:hát én igen.-egyre közelebb jött és megcsókolt én pedig viszonoztam.
Én:Valahogy tudtam hogy ez lesz a vége annak ha inni fogunk.-mosolyogtam. Ő pedig vigyorgott. Szokásos.
Mac:hát én is reméltem hogy ez lesz.-és újra megcsókolt. Én pedig viszonoztam. Csak tudnám miért.
Én:akkor ezért akartál inni mi? Hogy azt csinálj velem amit akarsz.
Mac:hát veled nem lehet azt amit én akarok... Mert te nem olyan vagy mint a többi... Te nem csak egy egy éjszakás vagy... Te annál sokkal több vagy.-megcsókolt.
Én:honnan veszed? Lehet hogy gondolok egyet és akkor elmehetsz.-néztem rá semmi érzést sem mutatva.
Mac:nem tennéd ezt.
Én:honnan tudod?
Mac:mert tudom hogy te is akarod.-most nem volt csók. Szóval én csókolta meg őt.-látod... Igazam van.
Én:az lehet.-mosolyodtam el és mentem trikót keresni. Mac pedig jött utánam és hátulról a nyakam kezdte csókolgatni és átkarolta a derekam.
Mac:ne menny.-mondta halkan és hátra fordultam. Megcsókoltam ami váratlanul érte de viszonozta. Aztán pár centire eltoltam magamtól.
Én:ezt nem lehet.
Mac:mert? Azt hiszed kihasznállak?
Én:hát lehet... De amúgy is. Te mindig mással vagy... Én meg nem foglak téged vissza. Csak szenvednél mellettem.
Mac:ugyan már... Ez nem igaz. Azért van mindig más mert nincs senki aki mellettem maradna... Te pedig úgy érzem hogy igen is mellettem lennél.
Én:de nem sokáig. Mert egyszer eleged lenne belőlem és elmennél.
Mac:és ha nem? Ha rosszul tudod?
Én:és ezt hogy tudjam meg?
Mac:hát csak egy féle módon tudhatod meg.-megcsókolt és viszonoztam.-akkor ha megpróbálod.