~Természet feletti? Nem csak különleges ~

#48

Pár nappal később

Kenzie szemszöge

Mióta Mac eltűnt minden megváltozott. Minden értelmét vesztette. Egyszerűen nem érdekel semmi és nem értem a dolgokat.
De már pár napja semmit nem eszek és nem iszok alig egy pohár vizet egy nap. De nem izgat mindenre szarok oszt cső. Nem tudom hogy ez normális e vagy nem de pár nap alatt változtam át egy utálatos emberré. Szegény Lorent is kikészítettem 1 nap alatt mert nekem nem tetszik semmi. Ő csak jót akart mert látta hogy nem eszek semmit csak azt akarta hogy ne haljak éhen én pedig mint egy hülye leordítottam és csak úgy azt mondtam neki hogy ha valami nem tetszik el lehet menni. Ő ezt komolyan vette és elment. Tinus nem akarta hogy elmennyen nem akarta magára hagyni. Elmentek Tinusékhoz de én mondtam még azért Tinusnak hogy vigyázzon Lorenre! Ezért már ma van harmadik napja hogy magam vagyok itthon. Mitchi üzleti úton van megint. De semmit nem csinálok csak ülök a szoba sarkában és ennyi. Tegnap ideges lettem és leborítottam az egész szekrényt ami a szobámban van szóval elég jól néz ki a szoba de közben sikerült az alkaromra rádőteni a tetejét és azt hiszem el is tört a kezem de nem mentem orvoshoz mert nem gondoltam hogy olyan fontos lenne de mára már az egész alkarom színes lett. Van benne zöld lila kék és elmondhatatlanul fáj. Néha bekönnyezek mert nem bírom de nem izgat amit eddig átéltem és az a sok fájdalom ahoz képest ez a kéztörés semmi. De meghalni még nem nem készülök szóval még azt nem szeretnék.

Loren szemszöge

Kenzie elűzött otthonról. Tudom hogy nem gondolta komolyan de most tényleg rosszul esett hogy én mindig mellette álltam és most ezt mondta. Eljöttem otthonról de már úgy érzem hogy rossz döntés volt. Nem veszi fel a telefont sem és még egyszer sem volt itt utánam pedig máskor már rég itt lett volna hogy bocsánatot kérjen. Kezdek félni és szerintem ma haza kéne mennem hogy megnézzem hogy hogy van. Tinus is a napokban mondta hogy ez így nem helyes hogy mennyünk vissza és beszéljük meg és már látom hogy igaza volt és ma szépen haza megyünk! Hiába csak 2 nap. Mi majdnem minden egyes nap együtt vagyunk és lássuk egymást. Ezt így nem lehet bírni! És még veszekedtünk is! Így a legrosszabb ha így válunk el egymástól!

Kenzie szemszöge

Itt ülök a szobában mikor azt érzem hogy futni kezd az orrom de úgy látszik hogy nem megfáztam mert vér folyik az orromból. De csak úgy semmiből semmi gyorsan sietek a fürdőbe és csak egyre jobban és jobban fut a vér az orromból aztán már mikor köhögnöm kell akkor már vért köhögök fel. Nem tudom mi lehet velem de még szédülök is.

Loren szemszöge

Én:Tinus haza megyünk!
Tinus:tényleg? Végre hogy észbe kaptál!
Én:igen de nagyon rossz érzésem van szóval sietnünk kell!
Tinus:oké akkor mennyünk szólok anyuéknak!
Már mentünk is ki a házból és haza fele vettük az irányt. Rossz borús idő van és már reggeltől villámlik és dörög.
Aztán pár perc múlva már itt is vagyunk a ház előtt. Mikor a házra néztem tisztára mintha egy horror filmbe lettem volna egy óriási nagyot dörrent az ég és én már siettem is be.

Kenzie szemszöge

Már vagy fél órája köhögök fel vért és már fáj a torkom is. Az orromból nem fut vér szóval már levegőt azt tudok venni de volt még a fürdőben vagyok és ülök a kádon.
Mit ronthattam el ennyire hogy így elüldöztem magamtól mindenkit?
Hát egy hülye fasz voltam mindenkivel! Mindenkit elüldöztem magától aki segíteni akart nekem és akik jót akartak!
Miért vagyok ilyen?
Ez már nem normális!
Néha van az a pillanat amikor úgy érzed hogy semmi nem érdekel és eltűnnél a földről legalább egy percre. Vagy akár egy pillanatra is csak azért hogy ne legyen semmi gond és nyugodtan lehess!
Itt már nem bírtam könnyeztem megállás nélkül és elkezdtem nagyon szédülni. Éreztem ahogy a vér újra futni kezd az orromból és rácseppen az eltört kezemre. És a kezem ekkor elkezdett még jobban fájni és már ordítottam a fájdalomtól. És egyszer csak az eltört csont kiugrott a helyéről és ekkor ajtó nyitódást hallottam.
Loren:Kenzie!-kiabált lentről Loren ha jól hallottam-hol vagy kérlek válaszolj!-kétségbe esetten jött fel a lépcsőn és bejött a szobába látta a leborított szekrényt aztán meglátott engem a fürdőben ahogy ordítok a fájdalomban. Odajött és segíteni akart és már ott volt mögötte Tinus is.
Loren:te jó... Kenzie mit csináltál!!?
Én:rádőtöttem a szekrényt.
Tinus:hogy mit??? De miért??
Én:véletlen volt csak ideges lettem és ledőtöttem de nem a kezemre akartam!-itt újra vérzett az orrom és köhögni kezdtem.
Loren:no jó gyere állj fel és bemegyünk a kórházba!
Én:Loren nem kell hisz leordítottalak! Miért vagy akkor most itt?
Loren:mert mikor megismertük egymást akkor ígéretet tettünk hogy soha de soha nem hagyjuk magára a másikat! Hát én ezt komolyan is gondoltam!
Én:még te is emlékszel rá?-futott a könny a szememből mint a patak és egyre jobban fájt a kezem és már ordítottam torkom szakadtából.
Tinus:gyere elviszünk!-itt megfogtak és vittek ki a házból a kórház felé. Mikor oda értünk egy orvos észre vett és már szólt is hogy a legközelebbi műtőbe vigyenek be. Aztán mikor lefektettek az ágyra pár másodperc múlva már nem láttam semmit minden sötét lett és becsuktam a szemem. Aztán még pár másodperc múlva már semmit nem éreztem.