~Természet feletti? Nem csak különleges ~

#84 rész

Hoszzan csókoltam aztán mikor elváltunk Mac a szemembe nézett és megszólalt de még ugyan olyan közel volt.
Mac:nos... Igazam volt?-vigyorgott és megcsókolt.
Én:haha persze az volt!-mondtam neki gúnyolódva és hátrébb léptem. Megfordultam és a kanapé felé mentem. Leültem és karbatett kézzel ültem és néztem ahogy jön felém és leült mellém.
Mac:kurva szexi vagy ilyenkor tudtad?-vigyorgott és megfogta a lábam.
Én:nem nem tudtam...-a szemébe néztem és hirtelen megöleltem. Váratlanul érte.
Mac:ez új!-nevetett.
Én:ez csak egy ölelés.-mondtam olyan ártatlanul ahogy csak tudtam és mindvégig öleltem.
Aztán elengedtem.
Mac:mi lett hirtelen?
Én:semmi... Csak tudod 3 napig nem láttalak és már hiányoztál... Ennyi.
Mac:akkor hiányoztam?-vigyorgott.
Nem tudom miért vigyorog állandóan vagy hogy jól esik neki azért csinálja ezt de már kezd elegem lenni.
Én:ne vigyorogj! Mert ez így van és ne hülyéskedd el ezt!-álltam fel.
Mac:nem csináltam semmit? És nem hülyéskedem el!-állt fel idegesen.
Én:jó... Te ilyen vagy tudom.
Mac:milyen? Egy hülye vagyok aki semmit nem vesz komolyan vagy mi?-emelte fel a hangját.
Én:nem így értettem!-mondtam úgy hogy a szemébe néztem.
Mac:akkor hogy? Ezt lehet máshogy érteni??
Én:igen! Úgy értettem hogy te nem vagy az a totál komoly személyiség hanem...
Mac:egy hülye vagyok!-már kiabált. Megfordult és ment ki a konyhába. Megfogtam a kezét és nem engedtem.
Én:nem! Te egy vicces személyiség vagy aki mindig mindenből kihozza a jót!! És nem kell kiabálni mert úgy is utánad megyek!-álltam elé.
Mac:aha persze oké.-felgmázott velem.
Én:kétségeid vannak netán?-fogtam meg a kezét.
Mac:neem nekem nincsenek.-nézett a szemembe de én tudtam hogy nem mond igazat.
Én:pedig de! Szóval mond.-engedtem el a kezét.
Mac:csak azt vettem ki ebből az egészből hogy úgy kezelsz mint egy szerencsétlent!
Én:mi van? Én csak nem akartam hogy ne vedd komolyan a dolgokat! Mert amit mondtam az úgy is van és én meg ebből azt vettem le hogy téged meg nem érdekel csak az számít hogy legyen valaki akivel azt csinálhass amit akarsz!... Én nem akartam evvel semmi rosszat mert szeretlek de nem tudom hogy ez viszont így van e...-szemébe néztem és kikerülve őt a szobám felé mentem. Követett de nem állított meg... Aztán mikor bementem a szobámba és zártam volna az ajtót nem engedte és bejött.
Mac:én is szeretlek!-és vigyorgott.
Megcsókolt viszonoztam és folytatta.
Bezárt az ajtót és felemelt. Az ágyra tett és végig nézett rajtam. Közel hajolt...
Mac:sajnálom...
Én:ne sajnáld. Felejtsük el!-mosolyogtam és arcát végig simítottam gyengéden.
Megcsókolt és egyszer csak kopogást hallottunk.
Mac:no jó ilyen nincs!...
Én:várj először tudni kéne hogy ki jött.-nevettem.
Mac:akkor nézzük meg!-mosolygott és felállt. Ment volna ki a szobámból de hát azért nem hagyhatom hogy ő nyisson ajtót úgy hogy senki nincs itthon csak én mert még a végén apámék lesznek azok!
Én:nem nem nem! Te szépen itt maradsz és én nyitok ajtót!-álltam az ajtó elé.
Mac:ha én nem nyithatom ki akkor te sem fogod!-mosolygott és csókolni kezdett.
Én:de... Nekem... Muszáj... Mennem!...
Mac:de én nem engedem!-és folytatta. Hát igen mikor ő akar beszélni akkor leáll.
És újra csengettek.
Én:Mac!!
Már nem is válaszolt.
Aztán azt hallottam hogy kulccsal nyissák az ajtót szóval már tudtam hogy apámék haza értek csak tudnám miért ilyen hamar!!
Én:azt a kurva!-toltam el és néztem rá.
Mac:most tényleg pont most mikor csak én vagyok itt és magad vagy?? De most komolyan!? Ilyen nem létezik!?
Én:maradj itt és majd vissza jövök... Muszáj kimennem mert azt fogják hinni hogy baj van.
Mac:oké akkor... Itt megvárlak!-durcizott és leült az ágyamra. Odamentem és fejét felemelve beszéltem hozzá.
Én:bocs de erre én se számítottam!-vigyorogtam és megcsókoltam.
Folytatni akarta de én még időben abba hagytam és kimentem a szobámból egyenesen a konyhába.

Apa:nem hallottad hogy csengettünk?
Én:bocs de nem. Miért vagytok itthon ilyen hamar?
Apa:Katie rosszul van ezért haza jöttünk...
Én:ohh...
Matt:el nem hiszed milyen szerencséd hogy nem jöttél!
Én:hát hinni csak a templomban szokta tudod.-nevettünk.
Apa:de nem volt itt Loren?-kérdezősködött ami kicsit fura volt.
Én:de volt... Miért is?
Apa:hát csak kérdeztem.
Katie:és a kis barátod nem volt itt?-fhu ha te tudnád hogy most is itt van.
Én:nem értem hogy mire fel ez a kérdezősdi?
Katie:figyelj! Kérdeztem valamit?
Én:te nem rosszul vagy?? Magaddal foglalkozz ne velem. Ha megkérhetlek.
Katie:hallod hogy beszél velem?? És hagyod??-nézett apámra.
Apa:elég legyen már!! Miért nem tudtok rendesen beszélgetni egymással??? Egyetlen egy mondatot sem beszéltek normálisan egymással!! Már mióta együtt éltek egy házban és még mindig nem hagytatok fel ezzel! Mint a dedós gyerekek de már tényleg!-ordított apám.
Én:no ezt ne nekem mond hanem neki.-mutattam Katiere.
Katie:tessék??-és hirtelen a hasát fogta aztán a szája elé tette a kezét.
Apa:jól vagy?
Katie:nem nem vagyok jól...-rám nézett és telibe hányt. Az egész trikóm tiszta hányás volt és azt hittem hogy lebaszok egyet annak a rakás szerencsétlenségnek!
Én:most ezt komolyan??? Miért pont én miért pont rám????? Ott volt melletted apám bassza meg!!!!!-kiakadtam de nem csináltam semmit csak mentem a fürdő felé.
Katie:sajnálom nem volt direkt!-kiabált utánam de kurvára nem érdekelt.
A fürdőben levettem a trikóm a kádba dobtam és úgy döntöttem hogy felhúzok egy másik trikót. Mivel rögtön a szobám mellett van a fürdő nem kellett mindenkinek végignézni ahogy egy melltartóban és nadrágban megyek be a szobámba.
De mikor beléptem a szobámba olyan vigyort vettem észre amit még lehet hogy nem is láttam... Ez Macnek tetszett szerintem a legjobban.
Mac:ez már tetszik!-vigyorgott és közeledett.
Én:szerintem nem akarod most ezt!
Mac:mert?-nézett rám értetlenül.
Én:hát csak mert telibe hánytak azért jöttem egy trikóért és megyek zuhanyozni.-hát ennek hallatán már nem közeledett.
Mac:mi van? Most ez tényleg komoly vagy csak ennyire nem akarod hogy hozzád érjek?-nézett rám elég furán.
Én:igen komoly amúgy meg tőlem hozzám érhetsz de nem ilyen állapotban!-és mentem keresni egy trikót. Mikor meglett mentem is a fürdőbe és gyorsan lefürödtem.