~Természet feletti? Nem csak különleges ~

#104 rész

Elmentem és vettem cigit.
Hazamentem és közben elszívtam pár cigit. Mikor bementem a házba Mac és Chloe beszélgettek a konyhában és ahogy láttam Mac eléggé vigyorgott.
Én csak fapofával mentem fel a szobámba de közben szólogattak.

Chloe:hol voltál?-nem válaszoltam.
Mac:minden oké?-néztek rám.
Én:jól vagyok!-mondtam kicsit idegesebben mint akartam. Mentem fel a szobámba de mikor zártam volna be az ajtót Mac nem engedte.

Én:mi van?!-idegbajoskodtam el.
Mac:nyugodj már le kicsit baj van?
Én:igen baj van de nem kell félni meg tudom oldani! Nagylány vagyok!
Mac:de elmondanád hogy mi van?
Én:nem!-mosolyogtam és bezártam az ajtót. Leültem az ágyra és csak bámultam a falat. Nem tudtam hogy most sikerül-e apámnak elintézni ezt a dolgot vagy mi lesz. Idegeskedtem még 3 órán keresztül mikor apám hívott.

Én:igen? Mi van??
Apa:hát nem valami fényes a dolog de mindent megteszek azért hogy megtudják az igazat!
Én:oké...-letettem és inkább nem hallgattam tovább ahogy mondja apám a dolgokat.

3 órával később

Lejövök a konyhába és azt látom ahogy Mac ül a kanapén. Odamentem hozzá és leültem a kanapé másik végébe.

Mac:ennyire nem kell azért távolságot tartani.-nevetett és közelebb ült és én elmosolyodtam.
Én:nem tartok távolságot.
Mac:akkor elmondod hogy mi baj volt mikor felmentél?
Én:az tényleg semmi... Nem kell foglalkoznod vele.
Mac:ilyen gyorsan akarsz a tárgyra térni?-nézett rám perverzül.
Én:hát ha már így mondod... Lehet.-és elnevettük magunkat. Aztán nyitódott az ajtó és Chloe jött be sírva.
Rögtön felálltunk és odamentünk hozzá. Mac nem tudta hogy most mit is kéne csinálni. Odamentem hozzá és megöleltem.
Én:mi történt? És hol voltál?-engedtem el.
Chloe:kint voltam és sétáltam Dylannel. Együtt vagyunk és azt mondta hogy megcsalt. Lefeküdt egy másik csajjal és én ezt nem akartam elhinni. Veszekedtünk aztán nem bírtam tovább és eljöttem. Jött utánam és most lehet hogy ide fog jönni.-zokogott.
Mi Macel erre nem tudtunk mit szólni csak egymásra néztünk. Aztán hallottuk hogy kopognak. Chloe felszaladt én pedig ajtót nyittam.
Asszem az a Dylan lehetett az.

Dylan:itt van Chloe? Láttam hogy ide jött!
Én:itt de nem kíváncsi rád.
Dylan:ugyan már!-jött be az ajtón.
Én:senki nem mondta hogy gyere be.
Dylan:hol van?
Mac:nem kell tudnod. Most pedig eredj innen.-állt karbatett kézzel a pultnál.
Dylan:rád senki nem kíváncsi. Chloe!-kiabálta el magát.
Én:majd szól ha beszélni akar veled! És nem otthon vagy szóval arra van az ajtó!
Dylan:ha megtudom hogy veled van jóba!-nézett Macre.-kicsinállak!-ment ki az ajtón és én bezártam az ajtót.
Mac:mi az hogy velem van jóba?-erre nem mondtam semmit csak felmentem az emeletre. Bementem Chloe szobájába és leültem mellé az ágyra.
Én:nem foglak kioktatni csak azt akarom megtudni hogy miért hiszi azt hogy jóba vagy Macel?
Chloe:mert hülye azért! Most pedig menny ki és küld be Macet mert vele akarok beszélni. Nem rád tartozik ez az egész!-nem ellenkeztem felálltam és szóltam Macnek hogy vele akar beszélni. Mac bement és én lementem a konyhába.

Este 10 óra

A nappaliba vagyunk hárman. Én Loren és Tinus. Épp kártyázunk. Érett 17 éveseknek való elfoglaltság.

Én:nem akarok senkivel veszekedni de az hogy van hogy Loren már zsinórban ötödször nyer??
Tinus:amúgy most ez komoly!
Én:nem tudom felfogni!
Loren:gyerek koromban sokat kártyáztam és kész! Tudom hogy arra céloztok hogy csalok de ez nem igaz.
Én:hát nem én mondtam.
Tinus:enyém az utolsó szó...-letette az összes kártyát és ezzel én vesztettem.
Én:felháborítóak vagytok mind a ketten! Többet nem kártyázunk!
Tinus:de tudod hogy szeretünk. És ez a lényeg.
Én:hiába szerettek! Ez engem most nem érdekel kicsit sem.-álltam fel.
Loren:most komolyan...
Én:nem nem sértődtem meg. De mentem fel.-integettem nekik és felmentem. Mikor felértem a lépcsőn nyitódott az ajtó és Chloe szobájából lépett ki Mac. Azóta ott lett volna?

Nem álltam meg mentem tovább és bementem a szobámba.
Elvégeztem az esti rutinom és mentem is aludni.

Reggel

Most kelek fel és öltözök nagy erőkkel. Mikor kész lettem kimentem a szobámból egyenesen le a konyhába de mikor leértem láttam ahogy Mac ül az asztalnál Chloe pedig mellette.
Fogták egymás kezét de mikor meglátták hogy lent vagyok úgy tettek mintha nem történt volna semmi és elengedték egymás kezét. Én ezt furcsáltam de nem kérdeztem rögtön rá hagytam inkább. Chloe felállt és felment a lépcsőn Mac pedig csak ült az asztalnál de láttam hogy valami baj van. Őszintén olyan kedvem volt hogy nem érdekel ezért nem foglalkoztam vele. Meg majd ha úgy gondolja elmondja oszt cső. Én a pultnál elkezdtem enni és nem ültem le az asztalhoz. Aztán kaja után mentem leülni a nappaliba de közben Mac még mindig az asztalnál ült és nagyon szarul nézett ki. Nem értettem még mindig hogy mi baja lehet de nem tudott annyira érdekelni hogy odamennyek és beszéljek vele.

Délután

Chloe boldogan ment el Dylannel egy újabb randira. Szóval őt az nem érdekli hogy hogy csalta meg.
De Mac... Maga alatt volt egész nap. Lehangolt volt és szomorú. Rossz volt őt így látni. Nekem fájt hogy látnom kellett ilyen állapotba. Csak tudnám hogy miért érdekel ennyire hogy mi van vele.

Épp le akarok menni a lépcsőn a konyhába mikor Mac nyissa ki az ajtót és megszólít.

Mac:Kenzie...-én vissza néztem unottan.-beszélhetnénk?-nem szólaltam meg csak megfordultam és mentem a szobája felé.
Mikor oda értem bementem és bezártam az ajtót. Az ágy mellett állt. Nem mentem oda hozzá megálltam az ágy előtt és karbatett kézzel álltam.

Én:történt valami? Egész nap ilyen vagy.
Mac:ha elmondom hogy mi történt akkor ígérd meg hogy nem változik meg semmi köztünk.-itt kicsit megijedtem.
Én:először mond hogy mi történt.
Mac:lefeküdtem Chloeval...-és itt lett végem... Egy világ dőlt össze bennem és rosszul lettem. Nem tudtam feldolgozni azt amit mondott.
Egyszerre voltam szomorú és dühös.
Minek hülyít aztán fekszik le mással?!
Oké... Nekem ennyi elég volt mostantól azt csinál amit akar... Engem nem fog érdekelni!
Kurva szarul esik hogy míg én fájtatom itt a szívem meg mit érte ő addig összefekszik mindenkivel... No jó elég. BEFEJEZTEM.

Kínomban elmosolyodtam és karbatett kézzel álltam még mindig.
Én:és... Örülsz? Jó tudni hogy megvan még egy? Mit vársz hogy még meg is tapsoljalak vagy mi? Ügyes vagy!-lettem kicsit ideges és már nem mosolyogtam annyira.
Mac:kérlek ne... Hagyj most ezzel... Csak tudod te vagy az egyetlen ember aki segíthet most! Ezért mondtam el neked.
Én:nem fogok segíteni... Engem felejts el.
Mac:ne csináld már! Te vagy az egyetlen aki tudna segíteni rajtam!
Én:nem! Nem fogok segíteni! Azok után amit tettél biztos hogy nem!
Mac:de nekem ez eszemben sem volt! De este mikor bementem hozzá elvesztettem a fejem és nem gondolkoztam! Tudod hogy milyen vagyok!
Én:akkor most old is meg magad szépen! Ha meg tudtad tenni akkor most mássz is ki ebből! Nem érdekel hogy vagy hogy milyen módon! De engem elfelejthetsz! Nem fogsz belőlem hülyét csinálni...-mentem az ajtó felé.
Mac:magamra hagysz? Komolyan így számíthatok rád? Hát úgy látszik félre ismertelek. Mégsem számíthatok rád... De oké akkor menny csak. Nélküled is menni fog! Hisz eddig még soha nem segített senki és mégis minden sikerült!-idegeskedett.
Megálltam az ajtóban és ránéztem.
Én:nem számíthatsz rám?! Ezt most... És még most legyek már én a hibás ezért az egészért! Te komolyan engem akarsz... Ezért a hülyeségért kibaszottul nem én vagyok a hibás!
És én melletted állok és segítenék de nem fogok!-lettem ideges.
Mac:miért nem?
Én:mert basszus nem fogok és kész! Egyszerűen nem akarok!-mentem ki az ajtón. Chloe jött velem szembe.

Chloe:baj van?
Én:nem rád tartozik! De nincs. Ugyan hova lenne már!-mentem le elég idegesen. Éreztem hogy a szemem színe változik és jobbnak tartottam ha most inkább kimegyek inkább és lenyugszok.

Kimentem a hátsó udvarra és rágyújtottam... Mérges voltam. Fel voltam rá baszódva nem is kicsit! Hisz lefeküdt vele aztán még azt kéri hogy segítsek neki!? Biztos hogy nem fogok! Ezt már oldja meg úgy ahogy akarja! Ha nem volt eddig esze hát akkor így járt! Ideges voltam mert nem tudtam felfogni hogy hogy lehetett ilyen hülye! Egy barom!
Ezt biztos hogy nem fogom elfelejteni. Hogy volt képes... És még én voltam már a rossz. De oké! Akkor mostantól én leszek a rossz és meglátjuk hogy az hogy fog tetszeni! Ha eddig így nem voltam jó! Csak tudnám hogy miért nem hagy hidegen ez az egész. Mondhattam volna csak annyit hogy oké leszarom old meg!... De ahoz már nem volt elég nagy szám!