~Természet feletti? Nem csak különleges ~

#113 rész

...mi a...itthon vagyok?...

Ébredtem fel a szobámba. Nem volt senki bent csak én és vissza csuktam szemem. Egy hülye vagyok! Egy hülye! Egy hülye! Egy hülye!
Hogy lehettem erre képes!
Ha erre rájönnek hogy én voltam biztos hogy sittre kerülök.
Bassza meg a kurva élet!
Újra kinyitottam szemem és felültem.

Loren szemszöge

A nappaliban vagyok és anyumnak segítek. Lemostuk az arcát elláttam a sebet ami volt a homlokán és eldöntöttük hogy Mac egy szobával odébb költözik Kenziehez anyu pedig megy a vendég szobába. Marcus haza ment mert teljesen lesokkolta az ami történt. Most mentem fel anyuval és kísértem be a szobájába. Lefeküdt és rögtön fél óra beszélgetés után el is aludt. Nem akartam felette ülni ezért felálltam és kimentem a szobából lementem a konyhába és a pulthoz álltam. Aztán Tinus állt fel a kanapéról és közeledett. Megállt azonban és a szemembe nézett.

Tinus:megnyugodtál kicsit?-jött a kérdés.
Én:mondhatni.-válaszoltam kisírt szemekkel és karbatett kézzel.
Tinus:én sajnálom ezt az egészet... És azt is ami köztünk van...
Én:hát még én.
Tinus:sajnálom hogy hibáztattalak egy olyan dologért amiért nem is te voltál a hibás... Egy hülye voltam... De hiányzol és nem tudok nélküled élni!...-erre bekönnyeztem .
Én:te is nekem!-engedtem le kezemet testem mellé. Tinus elindult felém és végig szemembe nézett. Mikor elért hozzám megállt előttem és megcsókolt. Hosszan tartott és semmi nem zavarta meg.
Tinus:szeretlek!-mondta ki és itt már én csókoltam meg.
Én:én is szeretlek!-csókolt még meg utoljára. Jó volt újra érezni és megcsókolni. Nagyon hiányzott és most jöttem rá hogy nem akarom őt elvesziteni. Vele akarok lenni ameddig csak lehet.
Úgy éreztem egy óriási nagy kő esik le a szívemről. Meg tudtam nyugodni és végre tudtam hogy mellettem van.
Tudtam hogy számíthatok rá.
Mikor a csóknak vége lett nem távolodott el... Közel volt és szemembe nézett. Végre láttam hogy megnyugodott és már nincs fájdalom sem gyötrelem a szemében.
Tinus:annyira hiányoztál...-puszilta meg nyakam többször is és engem kirázott a hideg. Aztán mikor derekamra tette kezét az érintése biztonságot adott és megnyugtatott.
Amennyire lehetett magához húzott és én vállára tettem kezem. Beletúrtam szőke hajába és beharaptam alsó ajkamat. Sosem éreztem még ilyet amióta együtt vagyunk. Igen eddig is jó volt és élveztem azt ami volt köztünk de ez most sokkal jobb és szenvedélyesebb.
Haladt egyre lejebb és eljutott a kulcscsontomig amit elkezdett szívni.
Pár perc múlva mikor kész lett felnézett és megcsókolt. Viszonoztam és úgy éreztem hogy melegség tölti meg a testem. Mindennél jobban akartam őt és nem akartam elengedni.

Kenzie szemszöge

Ülök az ágy szélén és gondolkozom.
Mi van akkor ha valaki látott és bejelentett esetleg? Mi van ha az apja felébredt és már rég a rendőrségen van. Bele se merek gondolni abba hogy mi lesz velem ha engem lecsuknak! Nem fogok börtönbe menni azt most elmondom!
A nagy gondolkozás közepette alig vettem észre hogy valaki vagyis Mac nyitott be. Bejött és leült mellém az ágyra. Először csak csendben ültünk egymás mellett mikor is én meg törtem a csendet.

Én:mióta aludtam?-néztem a földet.
Mac:3 órája.
Én:erről...
Mac:nem kell elmondanod... Már Loren mondta.
Én:egy hülye vagyok!-mondtam határozottan. Lehajtottam fejem aztán megláttam hogy pár cucc a földön hever. Nem az enyémek voltak ezért nem ismertem fel.
Mac:ez nem igaz...
Én:dehogy is nem. Elbasztam mindent.-álltam fel teljesen nyugodtan és kezdtem beletörődni abba hogy lehet pár hét múlva börtönbe fogok ülni. Tettem pár lépést és megfordultam. Mac a tarkóját fogta és meg sem tudott szólalni.
Én:vége az életemnek... Vége a karrieremnek... Kurvára vége mindennek!-karbatett kézzel álltam és néztem ki a fejemből.
Mac:azért még ennyire ne haladjunk előre.-állt fel.
Én:de mindenre fel kell készülni. Lehet nemsokára már a börtönbe jöttök engem meglátogatni!
Mac:ne gondolj rögtön a legrosszabbra! Főleg ne a börtönre!-nézett szemembe.
Én:ugye be fogsz járni hozzám?-tettem fel a kérdést.
Mac:no jó elég...-közeledett felém.-figyelj... Ezt most hagyd abba. Nem fogsz börtönbe menni! Itt maradsz velünk. Lorennel... Tinussal... Velem. És minden rendben lesz!-állt meg előttem és megölelt.
Viszonoztam az ölelést. Közben halkan fülembe súgta.
Mac:téged nem foglak elveszíteni!-mikor kimondta engem kirázott a hideg és megpuszilta arcom többször is. Nem tudtam megállni hogy ne mosolyodjak el.
Ő ugyan így tett és a szemembe nézett. Ezután megfogta egyik kezével arcom és megcsókolt. Én ezt viszonoztam és egyre több csók lett.
Nem is tudom hogy mikor csókolt meg utoljára. De most valamiért nagyon jó volt mert megnyugtatott és jól esett.
Újra átéreztem a száját a csókjait.
Sosem gondoltam volna hogy egyszer azt fogom akarni hogy legyen mellettem.