Perfectly Wrong

4. rész - Tudnánk beszélni?

Madelaine szemszöge.

A szemeimet lassan kinyitva, rögtön a fejemhez kaptam, mert a fájdalom villámcsapás szerűen nyilalt bele. Azt a kurva mindenit! Lehet az utolsó öt felest már nem kellett volna lehúznom. Mikor a szemeim kezdték megszokni a nagy fényt, kinyitottam őket és ijedten néztem körbe. Na ez rohadtul nem az én szobám! Próbáltam visszaemlékezni mi is történt tegnap este, de aligha pár foszlány villant be. Oldalra fordítva a fejemet, a tölgybarna éjjeliszekrényen egy cetlit találtam, mellette pedig egy gyógyszer és egy pohár víz volt. Felvettem a papírkát és olvasni kezdtem a sorokat.
"Jóreggelt álomszuszék! Valószínűleg most majd' szétszakad a fejed, szóval ott az aspirin és egy pohár víz. Engem a konyhában megtalálsz, a reggelivel együtt.
Shawn ♡"

A fehér paplan alá néztem rögtön és ijedten vettem észre, hogy egy nagy pulcsi fedi be testemet. Szemeim kikeredtek és már csak a legrosszabra tudtam gondolni. Lerúgtam magamról a takarót, majd rögtön a gyógyszer után nyúltam és egy kis vízzel együtt lenyeltem. Kicsit jobban figyelve, hallottam lentről hangokat. Valószínűleg a konyhából, hiszen a tányér csörömpölése mindképp erre utalt. Szívem zakatolt, szinte füleimben éreztem jól hallható és gyors ütemét. Nem tudtam mi tévő legyek. Menjek le a konyhába és egyek? Jézus, de hát hogy nézzek a szemébe? Így is elégge szégyenlem magamat. Akkor szökjek el valahogy? Igazából ez nem is olyan rossz ötlet. Mondjuk, ki tudja hol vagyok épp. Lehet, hogy az erdő közepén és Shawn nem is Shawn, hanem egy maffia vezér és most fogva fog engem tartani. Vagy lehet, hogy elad engem. LEHET MEG AKAR ERŐSZAKOLNI! Oké, ennek az embernek nem kéne engem megerőszakolnia, hisz csak nézzetek rá, hagynám mag... VÁRJUNK, MI A FASZRÓL BESZÉLEK ÉN? Jézus, szerintem ez az aspirin csak ártott, nem hogy segített.
Na de visszatérve a tervemre. Elszökök. Majd hazatalálok valahogy. Vagy nem. Akkor meg eltűnök. Na, kit érdekel. Majd megtalálnak. Szóval... Lemegyek a lépcsőn és kiosonok. Ezt fogom tenni.
Felkeltem az ágyból és megtaláltam az ajtóban a magassarkúmat. A ruhám pedig a földön hevert. Gyorsan mindkettőt felvettem, majd mezítláb, egy szál pulcsiban - ami valószínűleg az övé volt, mert nekem a combom közepéig ért - kezdtem nagyon halkan, nindzsa módban somfordálni a lépcsőn lefelé.
⁃ Pain, but I won't let it turn into hate. No, I won't let it change me - hallottam gyönyörű, kristálytiszta hangját, ahogy leértem a földszintre. Beláttam a konyhába a lépcső aljából. Békésen főzőcskézett, miközben énekelt. Háttal volt nekem, felsőtestét pedig semmi sem fedte. Jézus, tényleg rohadt izmos! Oh... És milyen jó segge van már. Oké Mad, most elég a gyönyörködésből! Előre nézve, megpillantottam egy nagy ajtót. Valószínűleg ez a bejárat. Szuper, mehetek is! Úgyis olyan hangosan énekel, és úgy bele van merülve a főzésbe, hogy nem fogja észrevenni az ajtónyitódást. Újból, mint egy kém, elkezdtem osonni és ahogy tudtam, iszkoltam is kifelé a házból. Mikor kiértem, szomorúan vettem észre, hogy esik. Oh, de jó, még ázzak is el. Egyre jobb. Egyébként iszonyat szép a háza, de komolyan. Olyan modern és otthonos. Nagyon tetszik.
Az utcára lelépve, felkaptam a magassarkúmat, ami eléggé kényelmetlen volt. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy csöves. De hát kit érdekelt. Nem volt hideg, sőt, elég kellemes volt az idő. Csak az eső esett. Elindultam egyenesen, nem is tudtam merre járok. Csak próbáltam minnél meszebb kerülni Shawntól. Soha a büdös életbe nem akarom látni. Nem azért mert rosszat tett vagy ilyesmi. Hanem mert kurvára szégyenlem magamat. Én nem az a tipikus ribanc vagyok, aki pár ital után már más ágyában fekszik. És nem is akarom, hogy ő ezt gondolja rólam.
Körülbelül 40 perc séta után hazaértem. Magam sem értem, hogy hogyan találtam haza. Valaki odafentről megsegített, az tuti. Amikor beléptem a házba, próbáltam besurrani anélkül, hogy bárki észrevett volna. De persze ez sem sikerült nekem. Ekkora pechet bazdmeg. Anya jött éppen a fürdőből, így pont összetalálkoztunk.
⁃ Jaj kincsem, most akartalak hívni! - mondta anya apró mosollyal - Jó volt a party? Nicole-éknél aludtál, igaz? - Nicole a nagynéném egyébként. Nem tudtam mit is mondjak hirtelen. Csak rávagtam egy gyors 'igent'.
⁃ Szívem, minden oké? Olyan furcsa vagy - halkan felnevetett és megsimította az arcomat.
⁃ Minden rendben anyu, tényleg - bólogattam hevesen és próbáltam felmenni az emeletre.
⁃ Egyébként kié ez a pulcsi? És miért vagy tiszta víz? Nem kértél esernyőt? - kíváncsiskodott tovább én meg már csak a plafonra meredtem. CSAK HAGYJON MÁR FELMENNI, KÖNYÖRGÖM!
⁃ Jah, ezt csak találtam náluk, Nicole adta. Amikor elindultam még nem esett, aztán ennyi. De most le akarok zuhanyozni anya, szóval megyek - már meg sem vártam a reakcióját, uszkoltam felfelé és a szobámba felérve megtámadtam a fürdőt.
Egy hosszas tusolás végeztével, felkaptam valami komfortos outfitet. Ami egy pulcsiból, fekete leggingsből és szivárványos zoknikból állt. A hajamat csak felkötöttem lófarokba, nem is igazán foglalkoztam vele. Leültem az ágyamra, majd a laptopomat kaptam az ölembe. A Netflixet megnyitva elindítottam a következő részt a PLL-ből. Már talán a negyedik évad harmadik rész végénél járhattam, amikor rezgett a telefonom. Nem nagyon érdekelt, mert a sorozat túlságosan lefoglalt. Tovább rezgett, gondoltam hívnak. Ránéztem a képernyőre és ismeretlen számot írt ki, így nem törődtem vele.
Aztán pittyent egyet. Majd még egyet. És újra egyet. Aztán újra rezgett. Oh édes Istenem, hogy nem lehet nyugtom egy percre sem!
⁃ Ki a faszom vagy és miért zaklatsz? - szóltam bele idegesen a telefonba.
⁃ Öhm...Szia Madelaine! Csak...csak... - egy mély, rekedtes hang csapta meg a fülemet.
⁃ Shawn?! - ennyi jött ki a számon a döbbentségtől.
⁃ Igen, heló. Szóval én csak... Én csak beszélni szeretnék veled - mondta kicsit félénken, de aztán folytatta - Ja és itt hagytad a melltartódat is - tette hozzá mire én nem tudtam mit tenni, csak kinyomtam. Tudom, kurva bunkó és ő nem ezt érdemli, de nem tudom mit mondjak neki. Lecsaptam a laptop tetejét és idegesen kezdtem el fel - le mászkálni a szobámban. Idegeskedésemben már a szám szélét véresre rágtam. Oké Mad, csak nyugalom. Hívd vissza. Feloldottam a zárat és láttam, hogy a hívás óta még 18 új sms érkezett tőle. Nem adja fel könnyen, az tuti.
Csak belepillantottam az üzenetek sokaságába mielőtt készültem felhívni őt.