Perfectly Wrong

33. rész - Jó éjszakát

- Annyira fogsz hiányozni! - ölelt szorosan Shawn a reptéren.

- Te is nekem nagyon! - sóhajtottam egyet, még jobban elbújva a karjai közt.

- Nem akarlak elengedni - motyogta a hajamba, mire én halkan felkuncogtam.

- Muszáj lesz, mert fél óra, és indul a géped. Ha pedig nem leszel 5 órán belül New Yorkban, Andrew mindkettőnk fejét leszedi - néztem fel rá vigyorogva.

- Fej nélkül is szeretnélek! - mondta egy álmos mosoly kíséretében, én pedig újra felnevettem. Reggel 4 óra volt, csütörtök. Február vége volt, és Shawnnak bizony el kellett mennie Kanadából. Jövő hónapban jön ki két új dala, amik az új albumán lesznek majd rajta, és elindul promózni őket, de előtte még minden féle teendője van az Államokban.

- Na most már lassan indulj, mert tényleg elkésel! - simítottam meg az arcát a hüvelykujjammal, mire ő csak lehunyta a szemeit.

- Tudom, tudom... De nehéz a búcsúzkodás.

- Májusban találkozunk, nem igaz? - egy bíztató mosoly kúszott az arcomra. De május még nagyon messze volt!

- Nem tudom, hogy fogom több, mint két hónapig kibírni nélküled - mondta az ajkait lebiggyesztve.

- Ügyesen! A munka az munka. Vannak kötelességeid nekem is, neked is, amiket muszáj elintéznünk. Két hónap még nem a világvége, szívem. Simán kibírjuk! - mosolyogtam, ő pedig egy egyetértő bólintással válaszolt.

- A New York-ba tartó 4:25-kor induló AirCanada gép utasait kérjük, hogy fáradjanak a C12-es terminálhoz a felszálláshoz! - visszhangzott a hangosbemendóba elmondott szöveg a reptér területen. Ez jelezte sok embernek, ahogy nekünk is, hogy itt az ideje elbúcsúzni, és indulni.

- Majd írj, ha leszálltál, jó? - néztem fel rá nagy szemekkel. Tornacipő volt rajtam, így teljesen felém tornyosult az előttem álló 188 cm-es zsiráf.

- Rendben. Este hívlak, okés? - ekkor csak apró mosollyal bólintottam - Na gyere ide, hadd öleljelek meg szorosan, minden szeretetemet beleadva így utoljára! - mondta, és magához húzott. A mellkasának döntöttem a fejemet, és próbáltam minél jobban elbújni hosszú karjai közt. Fekete farmer volt rajta egy sötétkék pulcsival és a télikabátjával. Belélegeztem jellegzetes parfümjének illatát még egyszer, majd kibontakoztam az ölelésből.

- Nagyon szeretlek, vigyázz magadra! És aztan el ne felejts a 8 hét alatt! - nevettem fel, ő mondandómat egy pajkos szemforgatással díjazta, aztán magához húzva megcsókolt. Lágyan, ritmusosan mozogtak ajkaink. Nyelvével végigsimított a fogsoromon, én pedig résnyire elnyitottam ajkaimat. Nyelveink gyengéden masszírozták egymást, ajkainkkal együtt.

- Én is nagyon szeretlek. És sosem tudnálak el felejteni, te bolond! - szólalt meg mosolyogva, miután megszakadt csókunk.

- Hiányozni fogsz!!! - feleltem elkeseredve, összekulcsolva az ujjainkat.

- Minden este hívlak, ígérem. És meglátod, hamar eltelik ez az idő - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Legyen igazad - mosolyodtam el lágyan. Pár percig még élveztük egymás társalgását, majd egy utolsó szeretlek után megfogta a bőröndje foggantyúját, feldobta a hátára a gitártokját, és elindult a megfelelő irányba. Én ott álltam, nézve ahogy távolodik. Picit el is érzékenyültem, az egésznek olyan megható volt a pillanata. Mielőtt teljesen eltűnt volna a látókörömből, hátrapillantott, és egy puszit küldött. A kezemet felemelve integettem neki, majd lassan kisétáltam a reptérről a parkolóba. Beszálltam a kocsiba, majd elindultam haza. Az úton végig Shawn járt a fejemben, és hogy mennyire is fog hiányozni majd. Te lettél szerelmes egy rocksztárba, Madelaine, viseld a velejáróit. Mikor hazaértem, bedobtam magamat az ágyba, és mivel csak 9-re járok suliba, van 3 és fél órám az ébresztőmig. Ezt az időt pedig természetesen kihasználtam alvásra.