Perfectly Wrong

29. rész - Menj el

Apa három nap után sem jött haza, anya pedig egyre jobban magába roskadt. Fogalmam sem volt mi is történt, min vesztek össze, mert anya nem nyílt meg magától, én pedig kissé féltem megkérdezni. De a kíváncsiságom kezdett úrrá lenni rajtam. Szombat reggel kiabálásra ébredtem. Pár másodperc alatt magamhoz tértem, majd halkan a lépcső felé vettem az irányt, és hallgatózni kezdtem. Nem volt nehéz, hisz szinte ordítoztak.

- Takarodj a házból! Nem akarlak többé látni! - hallotam meg anya hangját először.

- Mallory, kérlek hallgass meg! - szólalt meg most apa, hangja pedig elcsuklott a mondat végére.

- Nem érdekel a magyarázatod! Takarodj el innen! - kiabált anya - Hétfőn pedig az első dolgom, hogy beadjam a válópert - Ekkor leindultam a lépcsőn, mert tudni akartam, mi a franc folyik a szüleim házaságával.

- Miért akarsz válni? - Ahogy leértem, anyához szegeztem a kérdésemet, aki egy pillanatra megdöbbent jelenlétemtől.

- Semmi komoly, kincsem, nem válunk el - válaszolt helyette apa.

- Dehogynem! - pillantott anya villámokat szóró szemekkel rá - Te mondod el vagy én, hogy mi tette tönkre a házasságunkat? - Anya arcán egy gúnyos, mégis fájdalommal teli mosoly jelent meg.

- Mallory, ez nem rá tartozik - mondta apa halkan, óvatosan, mintha félne, hogy anya ki fog robbani az idegességtől, akár egy vulkán. Volt alapja a félelmének, mert ahogy anyára pillantottam, láttam, hogy majd szét veti az ideg.

- A lányunkról van szó, már dehogyis nem tartozik rá! Nem mondod? Jó, akkor majd én. Kincsem, azért szeretnék elválni apádtól, mert kiderült, hogy három hónapja viszonya van az egyik munkatársával - Mikor ezt anya kimondta, nem hittem a fülemnek. Képtelennek tűnt, hogy apa ezt tette volna.

- Ez igaz? - néztem az említettre, aki csak szemeit lesütve meredt a parkettára. Nem akartam elhinni, hogy képes volt erre. Apa, az én apám, aki 25 éve házas, képes volt megcsalni a feléségét. Talán ekkorát még sosem csalódtam benne. Ahogy újra rápillantottam, elkapott az undor. Undorodtam tőle, hogy ezt tette. Anyával, a házasságukkal, a családunkkal. Tönkre tett mindent. Nem akartam tudni a részleteket. Nem akartam tudni ki volt az, miért tette stb... A tény, hogy megtette pont elég volt nekem.

- Szerintem most jobb, ha elmész. A nagyi biztosan szívesen lát egy ideig még - pillantottam rá pár perc néma csend után. Nem ellenkezett, rádöbbent, hogy veszett ügy a magyarázkodás. Ahogy kilépett az ajtón, anyához léptem, és egy szoros ölelésbe vontam. Semelyikünk sem szólt egy szót sem. Nem kellettek ide most szavak, csak a tudat, hogy itt vagyunk egymásnak, legyen bármi.

- Szeretnél róla beszélni? - kérdeztem meg anyát jó pár perc elteltével.

- Most nem igazán. Remélem nem baj - pillantott rám fel.

- Dehogy! Majd ha úgy érzed, akkor elmesélsz mindent - simítottam meg a karját apró mosollyal.

- Köszönöm, kicsim. Egy angyal vagy! - Egy puszit nyomott a homlokomra, majd könnyes szemeit még utoljára megtörölte, és a konyhába ment kávét készíteni.

Pár nal múlva Shawn átjött. Előtte azért megkérdeztem anyát, hogy okés-e vele, de persze rögtön azt felelte, hogy Shawn akkor jön, amikor szeretne, és az apával való helyzetük nem fog semmit sem befolyásolni. Anya elment a barátnőjével kávézni, aminek rettentően örültem. Hiába van belülről összeomolva, erősen küzd. Csodás nő.

Shawnnal a kanapén feküdtünk, és a televízióra szenteltük a figyelmünket. Vagyis én nem igazán figyeltem, mi történik az Agymenők aktuális epizódjában, de Shawn látszólag jól szórakozott rajta, amit nevetése bizonyított. Lába a kanapé előtti asztalon pihent, én pedig szorosan hozzábújva ültem mellette. Lábaimat átdobtam a combjain, és olyan közel öleltem őt magamhoz, amennyire csak lehetett.