Perfectly Wrong

10. rész - Nekem tetszett a látvány

- Shawn, szedd már a lábadat!!! - kiáltottunk hátra Andrewal a telefonáló srácnak, aki komótosan battyogott a csomagjaival, pedig már így is késésben voltunk. Este 11 volt, már korom sötét volt az ég. Siettünk kifelé a reptérről, mert a taxi várt ránk, de Shawn épp Briannel, a legjobb barátjával dumált telefonon és csiga lassúságban haladt mögöttünk.

- Shawn, komolyan itt fog hagyni minket a kocsi!!! - Andrew idegesen nézett hátra a fiúra, aki csak egy "jövök már!!!"-al lerendezett minket.

- Fuh, Shawn rakd le azt a buzi telefont vagy én fogom megtenni! - kiabáltam hátra neki, hisz méterekkel előrébb jártunk már Andrew-al.

- Ne hisztizz Maddie, mindjárt lerakom! - kiáltott vissza nekem, mire én idegesen felsóhajtottam és megálltam egy pillanatra. Hátrafordultam és elindultam a csevegő srác felé, majd a telefont elvettem tőle és a fülemhez emeltem.

- Szia Brian! Madelaine vagyok, Shawn most nem ér rá több bájcsevelyre, majd később megbeszélitek, okés? - szóltam bele higgadtan és kedvesen.

- Jaj szia Mad! Sokat hallottam már rólad! - nevetett fel halkan - Okés, menjetek csak! Ráér ezt megdumálni. Jó volt hallani a hangodat, szia! - nem láttam ugyan, de éreztem a mosolygását miközben beszélt. Cuki a srác. Elköszöntem én is és letettem, majd Shawn telefonját a farzsebembe csúsztattam.

- Most meg indulj meg és nincs megállás a kocsiig! - néztem szigorúan rá, mire ő csak felnevetett és magához húzott. Pár centi volt köztünk, én pedig elhúzódtam gyorsan.

- Öhm, Shawn... Egy reptéren vagyunk, tömve emberekkel! - szólaltam meg kínosan elmosolyodva, miközben elindultunk a kijárat felé. Andrew már valószínűleg kint volt.

- Bocsánat, már megszoktam, hogy bármikor lekaphatlak - egy afféle igazi Shawn féle félmosollyal mondta ezt, nekem pedig az egekig szaladt a szemöldököm.

- Mi vagyok én, a kurvád, hogy bármikor lekaphatsz? - néztem rá.

- Nem, te... Te a barátom vagy! - pöckölte meg az orrom, amitől hangosan felnevettem.

-Akkora egy seggfej vagy! - kacagtam továbbra is, mire ő nevetve megvonta vállait.

- SHAWN!!! - kiáltotta egy kisebb tömeg a kijárat előtt. Szakadt az eső és egy picit hűvös is volt, de egy pulcsi elegendő volt, hogy ne fázzon az ember. Körülbelül 10-en lehettek, mindannyiuk elég fiatal volt, 16-17 évesek. Shawn elmosolyodott, amikor megpillantotta őket.

- Vigyáznál a bőröndjeimre egy pillanatra? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam. Odafutott hozzájuk és rögtön elkezdte csinálni a fotókat és mindenkinek adott egy ölelést is, és eközben végig beszélgetett velük. Én picit hátrébb álltam tőlük és vártam. Tudtam, hogy Andrew úgy sem fog haragudni Shawnnak azért, mert megáll a rajongóknak. Semelyikünk sem tudna rá ezért haragudni.

- Shawn, ő a barátnőd? - erre a kérdesre én is felkaptam a fejemet és kizökkentem a gondolatmenetemből.

- Neeem, ő egy régi barátom, otthonról. Elkísér egy ideig az utazgatásom közben, hogy legyen egy kis társaságom és neki is van itt, az államokban egy kis dolga - mesélte mosolyogva Shawn, teljesen hihetően. Ezután még pár percet beszélt velük, megköszönte, hogy még az esőben is képesek voltak rá várni és reméli senki sem fázott meg, majd elmondta, hogy szereti őket és elköszönt. Egy levakarhatatlan mosoly volt az arcomon, ahogy beszélt velük... Látszott a feltétel nélküli szeretet rajta és a fanokon is. És ez annyira gyönyörű.

- Most már mehetünk, remélem nem fáztál meg te sem - mosolygott rám és elvette a bőröndjét, majd az enyémet is.

- Nem, jól vagyok. De add vissza a bőröndömet, én is tudom hozni! - nevettem fel és próbáltam elvenni tőle miközben elindultunk a kocsi felé, ahol Andrew már várt.