Perfectly Wrong

3. rész - Ha most józan lennék...

Shawn szemszöge.

    ⁃    Szóval azután pedig majd oda megyünk. Ezután már nem lesz sok teendőd, koncentrálunk az album promózására, egy - két váratlan interjú becsúszhat, de majd időben szólok. Lesz pici pihenő idő is, persze. Aztán ugye majd lesz pár koncert is...Shawn, figyelsz te rám?! - Andrew felháborodott hangja repített vissza a gondolataimból a valóságba.
    ⁃    Persze, persze. Koncertek, interjú, pihenő, minden meg van - motyogtam magam elé nézve bólogatva. Talán fizikailag ott voltam, de az eszem teljesen máshol járt. Vagy inkább máson. Valakin. Egy személyen.
    ⁃    Egyébkén ki volt az a lány a kávézóban? Mert nem egy rajongó, az biztos - nevetett fel halkan, mire én felszökött szemöldökökkel néztem rá.
    ⁃    Csak egy lány, akivel már összefutottam - rántottam nemes egyszerűséggel vállat, semmi érdeklődést nem mutatva az aktuális téma iránt.
    ⁃    Uhum, persze. Shawn, láttam amit láttam, nekem nem tudsz hazudni. De perszeee, nem faggatlak, mert utálod amikor ezt csinálom - nevetett továbbra is, mire én is elmosolyodtam. Ismer már.
    ⁃    Tényleg semmi komoly. Sőt tényleg semmi sem. Csak a nevét tudom és 3 percnél tovább még nem láttam - mondtam neki.
    ⁃    Jól van, Mendes. Magyarázd csak ki, de akkor is készültél megcsókolni a lányt - nézett rám vigyorogva.
    ⁃    Nem akarsz tovább dumálni a fesztiválokról és az interjúkról? Be sem áll a szád sosem, hadd halljam az infókat akkor - nevettem fel most én.
    ⁃    Egyszer az a bajod, hogy untatlak, máskor az, ha próbálok valami izgalmasabb dologról beszélgetni veled. Shawn fiam, te nagyon komplikált gyerek vagy - mondta a fejét rázva, de ajkain egy halvány mosoly ült.
    ⁃    Sosem mondtam, hogy könnyű velem - nevetve tettem fel a kezeimet védekezés képp.
Andrew ezután tényleg elmondott mindent, ezúttal pedig rászenteltem a figyelmemet. Egy ideig még csak dumáltunk, majd lassan viszont Andrewnak csomagolnia kellett, mert megy vissza New Yorkba, csak az interjúk és a fellépések miatt jött velem el Kanadába.

Pár óra múlva...

Andrew gépe 1 órája szállt fel, én pedig éppen hazafelé tartok. Vagyis anyáékhoz. Van saját házam, de még a családi házunk is az otthonom. Szóval van otthon 1 és otthon 2. Általában amikor hazajövök, körülbelül csak aludni járok a lakásomba, a legtöbb időt vagy a barátaimmal vagy a családommal töltöm. 2 hete vagyok Torontóban és még van ugyanennyi időm itt, de ezt már csak pihenéssel töltöm.
Leparkolva a jól ismert ház előtt, kiszálltam a kocsimból és a bejárati ajtóhoz léptem, majd csengettem, mert a kulcsaim valahol a lakásom legelhagyottabb pontján hevernek épp tuti. Nem is telt el 1 perc, már nyílt is az ajtó és anyukám szívmelengető mosolya fogadott.
    ⁃    Szia kincsem, már vártunk - ölelt át gyorsan, majd biccentett, hogy jöjjek utána, mert valószínűleg nincs kedve az ajtóban társalognia velem. Ledobtam a cipőimet és követtem őt, egészen a konyháig.
    ⁃    Csak nem muffint sütöttel anyuuuu? - vigyorodtam el, mint egy kisfiú. Aki ismer, tudja, hogy a muffinok a mindeneim.
    ⁃    De igen - nevetett fel, mikor felpillantva rám meglátta a vigyoromat - Már mióta mondtam neked, hogy csinálok, de vagy neked volt dolgod vagy én dolgoztam. Viszont ma szabadnapom van - mosolygott.
    ⁃    Liyah és apu merre vannak egyébként? - kérdeztem körbenézve egy kicsit.
    ⁃    Aaliyah a szobájában van, biztos a telefonját nyomkodja. Apád pedig szerintem tíz perc múlva itthon lesz, csak volt egy elintézni valója.
    ⁃    Nah akkor meglesem Aaliyah-t addig, mindjárt jövök - nevetve pattantam le a bárszékről és a lépcső irányába indultam el és meg sem álltam a húgom szobájának ajtajáig. Hallgatóztam picit, hátha telefonál vagy valami és elcsíphetek pár szaftos infót, de semmi hang nem jött a szobájából, így hát lenyomtam a kilincset.
    ⁃    Szia húgi, mizu? - ültem le az ágyára és átkaroltam, mire ő felpillantott a telefonjából.
    ⁃    Sziaaa - bújt hozzám egy perc erejéig, majd elvált tőlem - Mizu? Hogy hogy itt vagy?
    ⁃    Mostantól szabad vagyok, mint a madár. Örülj, mától egészen két hétig egésznap itt fogok csövülni - nevettem fel, mire ő is neki kezdett.
    ⁃    Jaj, de jó! Minden vágyam téged látni 0-24ben - nevetett - Egyébként anya épp muffint süt.
    ⁃    Tudom, már készítem a hasamat, hogy beleférjen egy tepsi muffin - simogattam meg a hasamat.
    ⁃    Csodálom, hogy ennyi muffin után, mint amennyit már te megettél egész életedben még nem híztál fel 500 kilóra - ekkor mindketten felnevettünk.
Szeretem a húgomat, jobban mindenkinél. Egy angyal. Vicces, okos, szép és annyira jó lelke van. Ahogy egyre idősebb, egyre jobb a kapcsolatunk, egyre több dolgot tudok vele megosztani és megbeszélni, aminek nagyon örülök. Hisz tudom, hogy Ő mindig igazat mond nekem és nem azt amit hallani akarok.
    ⁃    Egyébként igazán összeszedhetnél már magadnak valami csajt, mert tök cuki lennél szerelmesen, előre látom - kacagott fel, mire én csak fehúzott szemöldökökkel mosolyogtam rá.
    ⁃    Szóval te azt akarod, hogy szerelmes legyek? Múltkor még azt mondtad, hogy Isten mentsen attól téged, hogy barátnőm legyen, mert tuti idegesitő lenne ő is és én is - idéztem neki fel a pár héttel ezelőtti telefonálásunkból egy részletet.
    ⁃    Az emberek véleménye változhat, nem? - tárta szét karjait vigyorogva, majd folytatta - De van olyan aki tetszik, vagy valamiiiii? - nézett izgatottan a szemeimbe.
    ⁃    Nem kicsi Liyah, nincs - mosolyogtam rá, mire ő lebiggyesztette ajkait - Vagyis...Van egy lány akivel eddig kétszer találkoztam, vagyis csak egymásba botlottunk. De aranyosnak tűnik és szép - a húgom szemei azonnal fecsillantak és figyelmesen hallgatta amit mondok.
    ⁃    Na, akkor keresd meg, írj rá, hívd el randira! Gyerünk Shawn!!! - mondta a mellkasomat ütögetve.
    ⁃    Héj, héj - állítottam meg a kezeit nevetve - Még csak kétszer láttam, a nevén kívül semmit sem tudok róla. Nem mellesleg nagyon elfoglalt vagyok. Nem azt mondom, hogy nem lenne időm egy kapcsolatra, mert az ember arra szán időt amire szeretne, de nem keresem most a szerelmet. Hagyom, hogy megtörténjen. Ha a sors úgy akarja, még összesodor ezzel a lánnyal - mosolyogva néztem a húgomra, aki láthatólag megértette mondandóm lényegét.
    ⁃    Váó, mióta lettél te ilyen bölcs? - nevetett fel hangosan.
    ⁃    Én már egy érett 19 éves férfi vagyok - húztam ki magamat büszkén, de Aaliyah csak még hangosabban kacarászott.
    ⁃    Persze Shawn, te meg az érettség - mondta nevetve.
    ⁃    Chh, én igen is az vagyok, jó? - de már válaszra nem volt ideje a húgomnak, mert anya kiabalása visszhangzott fel az emeletre.
    ⁃    Gyerekek gyertek, kész a muffin! - ekkor mindketten kipattantunk az ágyból és siettünk lefelé. Másodpercek múlva már mindketten lent voltunk és anya csak felnevetett.
    ⁃    Bárcsak ilyen gyorsan jönnétek le akkor is, amikor azt mondom, hogy takarítsatok - mondta nevetve, majd elénk rakta a muffinokat - Vigyázzatok, mert még meleg! - de nem is hallgatva anyára, mi már tömtük is magunkba a sütiket.
    ⁃    Shawn, fiam! - apa tenyerét éreztem meg a vállamon, majd vigyorogva, muffinnal teli szájjal fordultam felé és megöleltem. Miután kibontakoztam az öleléséből, adott egy puszit Aaliyah feje búbjára és anyának az arcára is. Ezután már csak a szokásos családi beszélgetések következtek, amikor kibeszéljük a szomszédokat, ismerősöket és a rokonokat, hogy éppen mit csinálnak vagy csináltak.