Shawn másfél hete ment el. Majdnem mindennap dumáltunk, de persze sokszor elfoglalt volt, amit teljesen megértettem. Én is szocializálódtam egy kicsit, találkoztam Kate-vel meg pár osztálytárssal is a hét során. És sajnos a nyár is kezdett elillani olyan gyorsan, ahogy jött.
Épp instagramon nézelődtem, amikor Shawntól kaptam egy üzenetet.
Mendes💛: Mi a helyzet otthon, Tonkin?
Én: Semmi különös, ráérsz???
Mendes💛: Hívhatlak?
Én: Uhuuum
És már hívott is... Persze rögtön felvettem és egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.
- Sziaaa, mizu? - kérdeztem boldogan, aminek oka is volt.
- Ah semmi, volt egy interjúm, aztán ma még lesz egy. Most értem vissza a hotelbe - mesélte nekem, miközben a fehér paplannal fedett hotelágyra ugrott.
- Képzeeeeld, dumáltunk anyuékkal - mosolyogtam izgatottan a kamerába.
- Na, akkor miért nem ezzel kezdted bazdmeg? - nevetett fel, sürgetve engem a mondanivalómmal.
- Hát először gondoltam udvariasan megkérdezem, hogy mi újság veled - nevettem fel - Na de, akkor mesélem...Szóval tegnap vacsinál felhoztam és apunak először nem annyira tetszett a dolog. De anya azt mondta, hogy jaj te nagyon cuki srác vagy és szerinte nem rossz ötlet, de azért még át kell beszélni a dolgokat - meséltem neki a tegnap este történteket.
- Szóval akkor elengednek? - nagyszerű Mendes, én elmeséltem neked az egész szituációt, te meg semmit sem fogtál fel belőle. Tipikus Shawn.
- Igen, úgy néz ki - vigyorogtam boldogan, tényleg nagyon akartam menni.
- Ez kurva jó, Mad! Úristen, mindent el kell terveznünk meg minden, júúúj!!! - izgatottan csapdosta az ágy matracát, én meg csak hangosan nevettem. Mintha csak az egyik rajongóját látnám. Hát ahogy a mondás mondja, nem esik messze az alma a fájától.
- Oké, nyugi. Még anyáéknak tudniuk kell minden részletet, ahogy nekem is, mert én sem tudok semmit sem - nevettem fel, mire ő kicsit lecsillapodott.
- Elküldöm Andrew, a menedzserem számát és írj rá majd, aztán ő felhívja anyudékat és megbeszél velük mindent. Már beavattam őt, szóval mindenről tud - mondta apró mosollyal.
- Jó, ez szuper! Na de mesélj valamit, másfél hét alatt ez az első, hogy öt percnél több időnk van - államat a felhúzott térdeimen támasztottam meg és a kezemben tartottam a telefonomat. Aztán elmesélte, hogy volt az MTV Europe Music Awards-on pár napja, láttam is képeket, de hagytam, hogy elmeséljen mindent. Aztán most Los Angelesben van. És hamarosan visszatér, már csak 5 nap.
- Viszont Maddie, most mennem kell, mert el kell indulnom az interjúra. Majd beszélünk, puszi - mosolyodott el a kamerába nézve, miközben épp felállt az ágyról. Már bő fél órája beszélgettünk, átbeszéltünk mindent, amit 30 perc alatt lehetséges.
- Rendben, ügyes légy! - halkan felnevettem - Aztán majd írj, szia! - intettem egyet mosolyogva a kamerába és a hívás véget ért. Sóhajtva dőltem hátra a fekvőhelyemen és gondolataim újra bekebeleztek engem. Tényleg képes vagyok elmenni Shawn Mendessel két hétre az államokba? Ha valaki ezt mondja nekem 2 hónappal ezelőtt, a szemében kiröhögtem volna. Annyira abszurrdnak tűnt. De csak tűnt.
Az idő csak úgy szállt, anyuék beszéltek Andrew-al és mindent lefixáltak. Azt viszont nem tudom, hogy a média és a rajongók mit fognak mondani. Erre még ki kell találnunk egy sztorit.
ESTÁS LEYENDO
Perfectly Wrong
Fanfic" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...