Madelaine Tonkin vagyok, 18 éves. Nem is tudom mit mondhatnék az életemről, hisz csak egy átlagos kanadai lány vagyok. Egyke gyerek vagyok, a szüleimmel élek még, mert szerintük, oh várjatok, idézem őket: "Neked még az üres petpalackokat is nehezedre esik kihozni a szobádból, hogy tudnál te egyedül rendbe tartani egy házat?". Na hát igen, szóval ez az oka amiért még mindig velük élek. Igazából nem bánom, tök jófejek - vagyis fogjuk rá - és mondhatni jó kapcsolatom van velük. Sok időt töltök a barátaimmal, akiket már kiskorom óta ismerek. A napjaim totál átlagosan telnek, élvezem a nyári napokat, mint minden fiatal. És ez a nap is ugyanolyan átlagosan indult, mint a többi.
Reggel olyan 9 körül ébredezni kezdtem. Hűha, dél előtt képes voltam felkelni, ez kész csoda. Mindenki legyen nagyon büszke rám! Nehezen kikelve a puha ágyamból, belebújtam a mamuszomba és álmos szemekkel leballagtam a konyhába. Szomorúan, de nem meglepetten vettem észre, hogy a szüleim a szombatot is az irodában töltik. Túl téve magamon a tényen, neki álltam valami elemózsiát keresni magamnak a hűtőben reggeli gyanánt. Végül csak csináltam egy szendvicset, mert az tűnt a legegyszerűbbnek. Reggelim befejeztével indultam vissza kis barlangomba, ahol először felöltöztem és azután rendet raktam. Levetettem magamat a frissen bevetett ágyamra, majd telefonomon megnyitva az Instagram alkalmazást kezdtem el nézelődni. Unottan görgettem lefelé a kezdőlapon, semmi újdonság nem fogadott...Ariana Grande még mindig csak a pasijáról és az albumjáról posztolgat, Selena Gomez élete legjobb napjait tölti a baratái társaságában, a Kardashian család pakolja ki a megszokott képeket. Érzelem mentes arcomra egy apró mosoly kúszott fel megpillantva Shawn Mendes legújabb képét. Nem mondanám, hogy oda vagyok a srácért és ölnék érte, de szeretem a zenéjét és Őt is. Pár másodperc "csodálás" után haladtam is tovább. Miután rájöttem, hogy ezen az oldalon semmi izgalmasat sem fogok találni, inkább kiléptem. A Whatsapp-ot megnyitva elmosolyodva láttam, hogy Kate, az egyik jó barátnőm írt.Kate💕: Sziaaaaa Maddy, van kedved ma elmenni a plázába?💓💓
Mosolyogva pötyögtem vissza neki egy "igen"-t, majd lebeszéltünk egy mindkettőnknek megfelelő időpontot ami éppenséggel a 2 óra volt. Mivel még 10 óra sincs, így időm mint a tenger.
Pár óra elteltével...
Már egy óra van, szóval elkezdtem készülődni. Egy egyszerű fekete, térdénél kiszaggatott farmert húztam fel egy fehér Levi's felsővel. Hajamat egy kissé rendetlen kontyba tűztem. Oh, ne hogy azt higyjétek, hogy mindig sikerül tökéletesen "tumblr"-ös kontyot alkotnom, általában úgy néznek ki a fejem búbján mint egy második eldeformálódott fej. A telefonomat és a pénztárcámat egy kistáskámba vágva, felhúztam a fekete tornacipőm, majd már indultam is kifelé a házból. Miután bezártam az ajtót és a kulcsomat a táskámba csúsztattam, beraktam a fülesemet és keverésre állítottam zeneszámaimat. A buszmegálló röpke 10 percre van tőlünk, így nem kellett sokat sétálnom. A nap erősen sütött, bőrömet szinte égette már. A buszmegállóban ácsorgó emberek mindegyikéről folyt az izzadtság patakokban. Hát ma sem panaszkodhatunk, hogy rossz idő van. Halkan dúdolgatva vártam a buszomra, ami éppenséggel már 5 perce késik. Végül 3 perc elteltével megérkezett, így a bérletemet előkapva felszálltam, majd kerestem egy tetszésemnek megfelelő helyet. Az ablakon kinézve hallgattam apró mosollyal a kedvenc számaimat, majd már csak arra eszméltem fel, hogy le kell szálljak a járműről. A plázától nem messze tett le a busz, szóval ráérősen sétáltam a hatalmas épület felé. Éppen időben értem oda, hisz pont 14:00 volt amikor lepattantam a Kate előtti székre. A kajálda részen voltunk, mert semelyikünk sem ebédelt még, szóval gondoltuk itt fogunk enni valamit. 15 perc beszélgetés után, amiben gyorsan átvitattuk, hogy mi újság a másikkal, mentünk kaját venni. A kínaira esett mindkettőnk választása. Én szeucsánis csirkét kértem, Kate pedig illatos csirkefalatokat. Milyen név már ez egy hús számára? Na szóval, kikérve az ételeket, fizettünk, majd újra helyet foglaltunk. Az ebédünk végeztével elindultunk kedvenc boltjaink felé, reménykedve, hogy találunk valami tetszésünknek megfelelő ruhadarabokat. Már vagy 2 órája nézelődhettünk és én már eléggé untam, szóval felvetettem, hogy igyunk egy kávét a Starbucksban. A kávénk és a sütink elfogyasztása után még beszélgettünk kicsit, majd én mondtam, hogy elugrok a mosdóba, mert a csokis muffinom miatt muszáj volt kezet mosnom. Beérve a mosdóba, rögtön a csapokhoz vettem az irányt és elkezdtem engedni a kezeimre a langyos vizet. Miután végeztem kezem tisztává tételével, indultam is ki a helységből. Vagyis akartam volna, ha valakibe bele nem ütközöm. Egy fehér felsőt és fekete bőrdzsekit viselt és meglepődve vizslattam mellkasát, hisz nem igazán egy női mellkasra emlékeztetett, plusz magassága sem, hisz lehetett vagy két méter. Fejemet megemelve akartam kideríteni ki is az valójában. De ahogy megpillantottam kissé ledermedtem. Nem tudom azért, mert egy ellentkező neművel futottam össze egy női mosdóban vagy mert Shawn Mendes állt előttem.
⁃ Jaj nagyon sajnálom, nem akart... - kezdett bele rögtön, majd tekintetünk találkozásakor ő is meglepődve vizslatott engem, de folytatta - Öhm...Tudod, ez egy férfi mosdó - nevetett fel hangosan, mire én még mindig értetlenül néztem rá.
⁃ De hisz én..én nem a férfi mos.. - itt újból elhallgattam miután egy öreg bácsi furán méregetve engem hagyta el a helységet. Mindketten ránéztünk, majd egymásra és kitört belőlünk a nevetés.
⁃ Jézusom, csak én lehetek ekkora balfék, hogy a férfi mosdóba jöjjek kezet mosni - csaptam nevetve a homlokomra. Ő viszont ekkor elmosolyodott és kezét nyújtotta.
⁃ Egyébként Shawn vagyok - mondta apró mosollyal arcán. Persze, tudom ki vagy, ki ne tudná?
⁃ Öhm...Én tudom, vagyis ismerlek, vagyis érted - jöttem zavarba és az igazat megvallva nem is tudom miért. Mármint oké, kurva jól néz ki meg minden, de én nem is vagyok rajongója meg semmi sem. Akkor miért ver a szívem ilyen hevesen?! Oké Madelaine, szólalj meg... - De egyébként Madelaine-nek hívnak - fogtam kezet vele apró mosollyal. Hűha, ez olyan hivatalosnak tűnik.
⁃ Szép név, különleges hangzása van - somolyodott el, mire nekem is mosoly kúszott ajkaimra. Milyen aranyos a mosolya. Jézus Mad, állj le. - Viszont nekem mennem kell, örültem a találkozásnak a férfi mosdóban - bársonyosan felnevetett mondata után, de itt nem ért véget társalgásunk - Remélem még újra látlak Madelaine.... - hangsúlyát nem vitte le a mondat végén, kérdően nézett rám. Most mit akar? Mit mondjak? Pár másodperc gondolkodás után rájöttem mit is akart.
⁃ Madelaine Tonkin - mosolyodtam el. Most komolyan elmondtam a nevemet egy vadidegennek? - Én is örültem ennek a váratlan és kissé vicces találkozásnak Shawn...Mendes - nevettem fel halkan. Ez olyan hihetetlen. Találkozni VELE a mosdóban. Kibaszott nagy mázlim van, az tuti. A fél világ ölne csak azért, hogy láthassa testközelből. Még intett nekem egyet és elment. Pár percig még ámúldozva álltam ott, nem is fogtam fel mi történt valójában.
Ezután nagy nehezen össze szedve magamat, kiléptem a mosdóból. A Starbucks irányába kezdtem sietni, hisz a barátnőm már egy ideje várhat rám.
⁃ Jézus Mad, mi volt ennyi idő? Azt hittem elnyelt a csap - mondta apró kacajjal, én pedig mosolyogva leültem elé, majd ránéztem.
⁃ Még csak azt kéne. Így is a férfi vécébe mentem véletlen - ekkor Kate hahótázva kezdett el nevetni, nem kell mondanom, az egész kávézó minket nézett.
⁃ És...most ne kezdj el sikítozni és jelenetet rendezni, kérlek - néztem rá nevetve, hisz tudtam, hogy milyen reakciója lenne, ha nem kérném meg rá, hogy próbáljon uralkodni érzelmein. Összeráncolt szemöldökkel, mit sem értett, de aprót bólintott, mire én folytattam - Szóval...Véletlenül a férfi mosdóba mentem. És beleütköztem valakibe. Az a valaki pedig Shawn Mendes volt - ahogy meghallotta a nevét, leesett az álla. Először azt hitte csak szivatom, de miután látta, hogy komolyan mondom, kezdett hinni nekem. Mindent részletesen elmeséltem neki, Ő pedig még mindig hitetlenkedve hallgatott engem, szerint Ő sem hitt a fülének. Oké, nem mindenkinek a barátnője mondja el random, hogy "Ja amúgy Shawn Mendessel nevettem egy sort az előbb a budiban".
⁃ Azt a kurva! - ennyi hagyta el száját, ami még mindig döbbenten volt 'O' alakban nyitva. Ekkor felnevettem, majd megemeltem az állát, szája így bezáródott.
⁃ A végén belerepül egy légy - nevettem, de ő még mndig mozdulatlanul pásztázott engem - Tudod, mondhatnál is valamit, mert elég creepy, hogy így bámulsz - néztem rá picit közelebb hajolva, mire ő fejét kissé megrázva visszatért a valóságba.
⁃ Ez nagyon durva! Úristen Madelaine, NEM MINDENKI FUT ÖSSZE SHAWN KIBASZOTT TÖKÉLETES MENDESSEL A BUDIBAN!!! - hangja egyre jobban emelkedett, a mondat végére szinte már ordított.
- Oké, oké, hallgass mááár!!! - kacajok törtek ki belőlem, majd kezemet szája elé tettem.
- TE TALÁLKOZTÁL AZZAL AZ ADONISSZAL, ÉS MÉG EGY ROHADT KÉPET SEM CSINÁLTÁL VELE? - felháborodott hanglejtéssel tette fel nekem a kérdést, mire én rögvest választ adtam.
- Kate, azt sem tudtam, hogy mi a szar történik körülöttem!
- Hát barátném, te egy jó nagy balfasz vagy - ekkor egymásra néztünk egy pillanatra, majd hangos nevetés tört ki mindkettőnkből.Már sötét volt, mikor beléptem a bejárati ajtón. A villanyok le voltak oltva mindenhol, így gondoltam a szüleim már alszanak. Halkan osontam fel a szobámba miután adtam kaját és vizet a szerencsétlen kutyusunknak, Catnek - igen, a kutyánk neve Macska, ne is kérdezzétek. Fura család vagyunk -, aki valószínűleg már délután óta szenvedett életfeltételei hiánya miatt.
Gyors tusolás után már bújtam is be az ágyamba, mert eléggé fáradt voltam. A telefonomon meglestem az időt. 23:01. Visszaraktam az éjjeli asztalra a készüléket, majd kényelmesen elfeküdtem az ágyamon. Becsuktam szemeimet, majd halványan elmosolyodtam. Olyan szép volt a mosolya. És a szemei is! Oh, aztán az illatáról ne is beszéljünk, mennyei volt! Ezek a gondolatok ringattak engem álomba pár perc alatt...Mondanom sem kell, egy bizonyára felejthetlen napot zárok le most.
SZÓVAL SZIASZTOOOOK!❤️❤️❤️
Itt is lenne az első rész, ami remélem eléggé elnyerte tetszéseteket, ahhoz, hogy esetleg voteoljatok vagy szándékotokban álljon tovább olvasni a sztorit :)))). Nagyon kiváncsi vagyok a véleményeteitekre, szóval nyugodtan bombázhattok velük.😍
ESTÁS LEYENDO
Perfectly Wrong
Fanfic" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...