A karácsony másnapja a másik nagyimnál telt. Apa is ott volt, de nem igazán foglalkoztam vele. Nem voltam vele bunkó, mert persze, nem szabadna annak lennem. Anya is megmondta, hogy ne nehezteljek a kialakult helyzet miatt rá, hisz ez kettőjük dolga. Én próbálkozom, de nehéz.
December 27-én Kate és én együtt töltöttük a napot, és átadtuk az ajándékainkat egymásnak. Kibeszéltünk mindent és mindenkit egy forrócsoki társaságában. Négy körül Katenek indulnia kellett, mert vonattal kellett mennie, mert a nagyszüleinél lesz. Másnap meglátogattam a Mendes családot. Nem hazudok, ha azt mondom, nincs olyan sarok, ahol ne lenne valamilyen karácsonyi dísz.
31-én már kora reggel felkeltem. Még anya és a nagyi is aludtak, így egyedül reggeliztem. Étkezésem befejeztével visszatértem a szobámba, majd elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Kettő körül elköszöntem anyuéktól, majd elindultam Shawnhoz. Busszal mentem, mert sem anyát, sem Shawnt nem akartam ugráltatni. Viszont dermesztő hideg volt a járművön, azt hittem az alatt az egy óra alatt oda fogok fagyni az üléshez. Mondta a sofőr, hogy "oh igen, elromlott a fűtés!". Hát kösz bazdmeg, észrevettem.
Mikor Shawn lakásának ajtajához értem, szinte semmit sem éreztem a végtagjaimból. Rettentő hideg volt odakint, és a még plusz 15 perc séta csak hab volt a tortán a fázásomnak.
- Édesem, miért nem hívtál, hogy menjek érted? - Shawn amint kinyitotta az ajtót, behúzott, és magához ölelt. Amint a meleg kezdte átjárni a testemet, visszaöleltem, és karjaimat szorosan tartottam törzse körül.
- Nem akartalak nyaggatni, és amúgy nagyon csúszósak az utak most - válaszoltam halkan a pár perccel ezelőtt feltett kérdésére.
- Helyette most kaptam egy megfagyott hóember barátnőt - pillantott le rám felhúzott szemöldökökkel, én pedig felnevettem.
- Szóval szerinted kövér vagyok, akár egy hóember? - néztem fel rá drámai tekintettel.
- Mi? Jézus, dehogy! Mondtam én ilyet? - Egy pillanatra megilletődött, de utána sejteni kezdte, hogy csak cukkolom.
- Nyugi, bébi. Csak viccelek - nevettem fel újból, miközben kibontakoztam karjaiból, és elkezdtem levenni a téli ruháimat magamról.
- Rájöttem - forgatta meg íriszeit, miközben segített levenni a kabátomat.
- És megvettél mindent a bulihoz? - sétáltam be a konyhába, ahol a válaszom várt, hisz rengeteg műanyag tányér, papírpohár, nasi és alkohol volt a konyhapulton.
- Igen, mindent összeszedtem pár nap alatt. Rohadt sok pia van, de majd még Brian is hoz egy csomót, meg gondolom mások is, így kifogyni tuti nem fogunk - mondta az ital halmazra pillantva.
- Jó, nem kell mindet meginni azért...nincs kedvem holnap meglátogatni senkit sem a detoxikálóban - nevettem fel felpillantva rá.
- Még sosem volt ott. Milyen lehet vajon?
- Szerinted milyen az, mikor kimossák a gyomrodat? Biztosan nem kellemes érzés, szívem. - Egy pillanatra elgondolkodott, majd egyetértően bólogatni kezdett. - Hánykor jön a vendégsereg?
- Azt hiszem 8-ra. De még csak fél 4, szóval rohadt sok időnk van - pillantott ekkor az órájára. Nem értem miért hordja itthon is a karóráját, értem én, hogy az Armani reklám arca, de nem haragudnának meg, ha itthonra levenné.
- Tekintve, hogy elég hosszú éjszakának nézünk elébe, szerintem pihenjünk.
- Imádom ezt az ötletet! - mosolyodott el boldogan, majd a hálószobájába mentünk. Shawn ahogy beértünk, levetődött az ágyra, majd kitárta a karjait, hogy dőljek le mellé. Helyette vetkőzni kezdtem, na de nem azért, amiért ő gondolta.
ČTEŠ
Perfectly Wrong
Fanfikce" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...
