Az állatkertbe beérve, mint a kisgyerekek, úgy kezdtünk el rohangálni ide - oda. Mindent meg szerettünk volna nézni. Útközben vettünk egy vattacukrot is, s azt majszolgatva lézengtünk.
- Nézd, de aranyosak a koalák! - mutattam az említett állatok felé, mire Shawn odakapta a fejét.
- Kajak cukik - nevetett fel, egy újabb képet lőve. Már vagy 150 fényképet készített, nem tudom, hogy minek. Fura gyerek, nem is faggatom inkább efelől.
- Mondtam - vigyorogtam, majd tovább sétáltunk.
Szeptember vége van, de meleg és kellemes az idő. A hőmérséklet ütheti a 20 fokot is, egy pulcsi elengendő bőven. Shawn egy baseball sapkát és napszemüveget viselt annak érdekében, hogy ne ismerjék fel. Mondtam, hogy nem szükséges, hisz engem nem zavar, ha megáll és fotózkodik. Ez az élete, ezeknek az embereknek köszönheti a sikerét. De azt mondta, hogy úgy szeretné élvezni ezt a napot, mintha csak egy normális pár lennénk, akik a szerelemtől túl fűtve sétálgatnak az állatkertben, kézen fogva, apró puszikat csenve egymástól. Nem tudom, hogy mikor akarja felvállalni a kapcsolatunkat, de nem is akartam felhozni. Eleve csak 1 napja jöttünk össze.
Majd szépen, lassan minden megválaszalatlan kérdésemre sor kerül, de nem akarok semmit siettetni. Hisz minek? Ha fontos lesz, majd beszélünk mindről.
Pár hét elteltével, minden tökéletes volt köztünk. Szerelmesek voltunk és boldogak. Kell ennél több? Kötve hiszem.
Shawn mindenféle helyre elvitt, mindig kitalált valami cuki randi programot vagy éppen helyszínt. Egy Oscart érdemelne a "legjobb pasi az egész világon" címért, mert esküszöm, igaz rá. Aranyos, gondoskodó, és még sorolhatnám minden jó tulajdonságát.
A napjaink elég átlagosan telnek. Elmegyek suliba, délután majdnem mindennap találkozunk, majd vagy nála, vagy nálunk elvagyunk. Ma csütörtök van, és Shawn átjön hozzánk vacsira. Ez az első, hogy anyáékkal vacsizik, de már ismeri őket, ahogy anyáék is őt. Meg sem lepődött apa sem, hogy összejöttünk. Szerinte ez nyilvánvaló volt.
Shawn még nem mutatott be a szüleinek, de nem is várom el. Elég lesz egy pici idővel később, hisz akármilyen szerelmesek is vagyunk, bármi megtörténhet. Bemutatni a szüleidnek az aktuális párodat felesleges pár hét után. De ez mindenkinek a maga dolga, persze.
Fél négy körül járhatott, amikor csengetett Shawn. Vagyis 99,9%, hogy ő lesz az, hisz anyáék csak fél óra múlva jönnek, más meg nem igazán látogat meg. Az ajtóhoz sietve, kinyitottam azt, és természetesen Shawnt találtam ott.
- Szia! - ahogy megpillantottam, hatalmas mosoly terült el ajkaimon, s egy csókot nyomva ajkaira, beljebb engedtem.
- Heló, Manó! Anyudék még nincsenek itthon? - kérdezte, mire nemlegesen megráztam a fejemet. - Oh, akkor időnk, mint a tenger! - vigyorodott el, majd az ölébe felkapva elindult velem fel az emeletre.
- És mi célból csináltad most mindezt? - nevettem fel, mikor lábaim végre talajt értek, és megérkeztünk a szobámba.
- Nem tudom, csak jó volt úgy random felkapni - rántotta meg a vállát nemes egyszerűséggel, majd a helyiségben kezdett nézelődni. Mintha nem járt volna itt vagy ezerszer.
- Igazából már megszoktam, hogy fura teremtés vagy, fel sem tűnik - nevettem, miközben ledobtam magamat az ágyra. Shawn elmosolyodott, majd elkezdett közeledni felém.
- Szóval fura vagyok? - húzta fel a szemöldökét felháborodva, de láttam az apró mosolyt a szája sarkában.
- Az nem kifejezés! - gondterhelten sóhajtottam, húzva az agyát.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Perfectly Wrong
Fanfic" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...
