Karácsony. Mindannyian várjuk ezt az ünnepet, hisz meg van az a békés hangulata, ami boldogabbá tesz. A rokonok egybe gyűlnek, és a nagynénik nem hagynak békén a szerelmi életeddel, a nagybácsik pedig az iskolában való átlagodról kérdezgetnek. A nagymamák gőzerővel sütnek, főznek. Mindenki nevetgél, nosztalgiázik, és a szeretteivel van.
Imádtam a karácsonyt. Mindig az anyai ágról való nagymamámnál ünnepeltük a szentestét, másnap pedig az apai ágról való rokonokat látogattuk meg. Jó volt látni az ismerős arcokat, akik olykor hónapokig távol voltak Torontótól.
Az idei mégis más volt... Apa nem tért haza, anya pedig a munkába merült, hogy addig is elfoglalja magát, és ne kelljen a tönkrement házasága gondolatán őrlődni. A téli szünet első napjaiban csak pihentem. Az egyik nap elmentünk Shawnnal korizni.
- Most ez komoly, hogy kanadai vagy, de alig tudsz korizni? - nevetett Shawn hangosan, mikor már harmadjára majdnem elestem a korcsolyámban.
- Tudok! Csak olykor bizonytalan vagyok - Felegyenesedtem és elindultam újra előre, ő pedig követni kezdett.
- Igen, én is ezt mondanám... - Látszólag remekül szórakozott rajtam. Szemet forgatva löktem meg, mire ő seggre esett. Most rajtam volt a sor, hogy hangosan felvihogjak. Nehezen feltápászkodott, majd szúrós szemekkel nézett rám.
- Tudod te, milyen drága ez a kabát? Mi van, ha kiszakadt volna?
- Szerinted engem érdekel a kabátod ára? - mosolyogtam rá angyalian.
- Ha tovább szemtelenkedsz, meg fogod szívni a levét még ma - Miközben összekulcsolta az ujjainkat, a fülemhez hajolva odasúgta nekem. A mosoly nem tűnt el az arcomról, de más irányt vett, hisz az édesből pimaszba váltott.
- Majd meglátjuk, szívem - kacsintottam rá, és kezét elengedve, elkoriztam mellőle.
A másik nap hóember építetettünk Aaliyahval a szüleik kertjében. Kanadában minden évben rengeteg hó van, ezt pedig előszeretettel használjuk ki.
- Shawn, ez így undorító! - szólalt meg Aaliyah a bátyjára pillantva, aki egy botot rakott a hóember orra helyére.
- Nincs kedvem répát kihozni, ez is megteszi - mondta vállát unottan megrántva.
- Igényes munkát kell végeznünk, de ez veled nem működik - csóválta a fejét egy sóhajtás kiséretében a kisebbik Mendes, majd elindult a hátsóajtó felé, valószínűleg répáért.
- Jaj, annyit tud hisztizni mindenért! - forgatta meg barna íriszeit Shawn, én pedig felnevettem.
- Tényleg csúnya az a bot ott - szólaltam meg.
- Persze, te is szóld le a botomat! - háborodott fel ismét, majd inkább eldobta a szóban forgó dolgot.
- Az őszinteség fontos egy kapcsolatban, nem? - nevettem fel a nyakát átkarolva.
- Örülök, hogy mosolyogsz - orrát az enyémnek dörgölte, miközben derekamnál fogva magához húzott.
- Nem lehetek szomorú vagy csalódott egyfolytában a kialakult helyzet miatt. Mellesleg melletted és Aaliyah mellett könnyű boldognak lenni - mondtam apró mosollyal.
- Szeretlek nagyon!
- Én is szeretlek - hajoltam oda hozzá, hogy megcsókoljam. Az iszonyatos hideg ellenére ajkaink könnyen felmelegedtek, mikor összeértek.
- Visszatértem, szóval elég a nyáladzásból! - kiáltott fel Aaliyah, mi pedig nevetve elváltunk egymástól.
- Mindig tudod, hogy hogyan rontsd el a legromantikusabb pillanatokat - mondta Shawn a húgának.
YOU ARE READING
Perfectly Wrong
Fanfiction" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...
