- Istenem, legszívesebben most elmondanám mindenkinek, hogy együtt vagyunk! - mondta, miközben magához ölelt. Épp indulni készült, mivel este 9 volt már és fáradt is volt.
- Tulajdonképpen 3 órája vagyunk együtt, szóval még várj egy kicsit - nevettem fel az ölelésében elbújva.
- De én nem akarok! - szorosan ölelt magához, oly erővel, mintha nem látna többet.
- Szeretlek Shawn, de ne szoríts ennyire, könyörgöm! - mondtam halkan nevetve, mire ő rögtön elengedett.
- Bocsánat, de most annyi energia van bennem! - csillogó szemekkel nézett le rám, íriszeiben látni lehetett azt a boldogságot, ami tetteiből tükröződött. Ha tehetném, egésznap őt nézném. Arca minden egyes szeglete olyan gyönyörű, mint egy porcelán babáé. Lehet elfogultság, de esküszöm gyönyörű fiú létére.
- Holnap csinálhatnánk valamit - karjaimat nyaka köré fontam, ő pedig derekamat ölelte át.
- Mihez lenne kedved? - mosolyodott el lágyan, oldalamon végigsimítva.
- Reméltem mondasz valami elfoglaltságot, mert nekem ötletem sincs - nevettem fel halkan.
- Hmm, hagyj agyalni egy picit akkor... - szemeimet összeszűkítve meredt a szobám plafonjára pár pillanat erejéig, én pedig az alkalmat kihasználva csodáltam őt - Jó amúgy semmi ötletem, találjunk ki együtt valamit!
- Mindegy, majd kitaláljuk indulás előtt - rántottam meg a vállamat, mire ő helyeslően bólintott egyet.
- Nekem úgy is jó. De most megyek, mert még fel kel hívnom Briant, valami szerelmi bánata van - nevetett fel, mire én is ezt tettem.
- Van olyan gondotok vagy titkotok amit nem osztotok meg egymással?
- Nincs, mindent tudunk egymásról. Szerintem már túl sok mindent is - nevetett - Kikísérsz?
Persze - mosolyodtam el, majd leindultunk a lépcsőn, szorosan egymás nyomában.
Felvette a cipőjét és farmerdzsekijét is magára kapta, majd mielőtt kilépett volna az ajtón, felém fordult.
- Majd még írok később, jó? - ekkor csak bólintottam egyet, majd megcsókoltam. Nem igazán akartuk elengedni egymást, apró csókjaink sorozata nem akart véget érni. Túlságosan rózsaszín ködben lennénk? Benne van a pakliban.
- Jó, most már tényleg megyek - nevetett fel, mikor már vagy 5 perce ott álltunk az ajtóban, egymás ajkait falva.
- Túl nyálas, ha azt mondom, hogy már most hiányzol? - néztem fel rá, mire neki hatalmas mosoly jelent meg arcán.
- Nem, nagyon is édes - adott egy puszit a számra, ami az utolsónak bizonyult mára - Szeretlek, aludj jól!
- Én is téged, jó pletykálást Briannel! - nevettem fel lágyan, majd egy utolsó mosolyt villantva a másiknak, ő elindult a kocsija felé. Beszállt a terepjárójába, én pedig becsuktam az ajtót és vigyorogva dőltem neki. Szóval ilyen igazán szerelmesnek lenni?
- Mi ez az óriási öröm? Csak nem Shawnnak van köze hozzá? - kérdezte anya hatalmas mosollyal, mikor beszökdécseltem a nappaliba.
- Igazság szerint igen - mosolyogtam, muszáj volt anyának elmondanom. Mindig mindent megbeszéltem vele, és ez most sem volt másképp. Leültem mellé a kanapéra, majd ugyanúgy, mint amikor kicsi voltam, hozzábújtam, és elmeséltem neki a történteket.
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nem voltam nyűgös emiatt, teljesen kialudtam magamat.
- Haló? - szóltam bele álmos, reggeli hangon, mire a vonal túlsó végéről csak egy halk kuncogás jött.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Perfectly Wrong
Hayran Kurgu" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...
