Szeptember első hétfője... Jaj, de jó!
És hát persze, hogy az iskola első napja is erre a napra esik. A hangulatom egyenlő a nullával, de persze melyik diáknak nem?
Reggel az ébresztőórám hangos csörgésére keltem, amiből Ariana Grande énekelte a breathin című slágerét. Bármennyire kedvelem az énekesnőt és a hangját, most egy kanál vízben képes lennék megfojtani.
Alig volt energiám, teljesen kimerült voltam. De nem hiába, hisz hajnal 1-ig Shawnnal dumáltam telefonon, szóval össz-vissz 5 órát és pár percet aludtam. Gyönyörű hét kezdés, Madelaine.
Végül muszáj volt kikelnem puha takaróm védelméből és a fürdőszobába csoszogni. 15 perc elteltével ott végeztem mindennel, ezért mentem a szekrényemhez. Kivettem az iskolai egyenruhát, amit csak az ünnepségekkor kellett hordani - hála Istennek! -.
Beraktam a táskámba egy noteszt és egy tollat, majd futottam le a konyhába. Ott volt anyu, aki már nagyba készítette a reggelit nekem. Elmosolyodva kívántam neki szép reggelt, majd leültem az asztalhoz és megettem a rántottámat.
- Ma délben végzel, kincsem? - kérdezte anya, amíg belekortyolt a kávéjába.
- Uhum. Vagyis valószínűleg - mondtam teli szájjal, de nem is igazán zavart, csak az anyámmal dumáltam.
- Azért dobj egy üzit majd, amikor hazaérsz - erre csak bólintottam és magamba tömtem az utolsó falatokat. Felvettem a magassarkúmat, majd egy bőrdzsekit felkapva léptem ki az ajtón és mentem a garázsba. Mivel anyunak útba esik a suli a munkába menet, ezért elvisz. Beszálltam a kocsiba és a mobilomat elővéve nézelődtem a közösségi oldalaimon. Anyu is megérkezett rögvest utánam és elindultunk. 10 perc kellett és ott is voltunk az általam csak pokolként becézett helyen.
- Legyen szép napod! - mondta anyu mosolyogva, mielőtt kiszálltam.
- Neked is anya, otthon találkozunk - néztem rá mosolyogva én is, majd elhagyva az autót, az iskola felé kezdtem sétálni. Fúj! Nem hiszem el, hogy újabb évet kell eltöltenem itt. De ez már az utolsó. Aztán jön az egyetem, oh de jó!
Unottan sétáltam be az osztálytermünkbe, majd az utolsó előtti padsorba levetve magamat vártam Kate-re, hogy megérkezzen. Tekintve, hogy még viszonylag korán volt, körülbelül az osztály negyede volt bent a teremben. Így hát elővettem a telefonomat és azzal ütöttem el az időt.
Ekkor nagy hangzavarra kaptam fel a fejemet. Az ajtón David, Lisa, Kate és Pete jött be. David és Lisa kézenfogva sétálva ült egymás mellé, úgy érzem ebben az évben is csak egymással fognak foglalkozni. 3 éve vannak együtt, azóta elválaszthatatlanok. De nagyon aranyosak amúgy. Pete és Kate pedig valamin hangosan veszekedve jöttek egyre közelebb felém. Ezek meg megint veszekednek? Pete az egyik legjobb fiú barátom, már első óta ismerem. Pete és Kate amúgy jóba vannak, vagyis fogjuk rá. Mindig összekapnak a legapróbb dolgokon.
- Jó, mindegy Katerina, úgy sem tudlak meggyőzni - forgatta meg a szemét sóhajtva a fiú, mikor mellém ért, majd rám pillantott - MADELAINE! Egész nyáron alig láttalak, csak nem ez a Mendes gyerek volt a dologban? - nevetett fel miközben átölelt.
- Te meg honnan tudsz erről? - húztam össze a szemöldökömet értetlenkedve.
- Tudod, nekünk is van tévénk meg internetünk otthon és vagy két hétig a te pofád ugrott fel minden második posztban a facebookomon - nevetett fel, mire én egy "oh tényleg" után szintén nevetésbe törtem ki.
- De csak barátok vagyunk, mielőtt kombinálni kezdesz! - nevettem fel, mire ő hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét.
- Pedig irtó aranyosak lennétek - szólalt meg Lisa, mire mindannyiuk csak bólogatni kezdett.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Perfectly Wrong
Fanfic" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...
