Szombat reggelek. A kedvenceim. Nincs is jobb annál, amikor addig aludhatsz, amíg kedved tartja. Aztán egy bőséges reggelivel indítod a napot, amit jól megrágva, lassan elfogyathatsz. Nem kell magadba tömnöd világrekord idő alatt a szendvicsedet, amit 0,34 perc alatt készítettél el. Nyugodtan felöltözhetsz valami kényelmesbe, nem siettet senki, nem mész időre sehova sem. Aztán egésznap csinálhatod a nagy semmit, ha azt akarod. Szóval ezért a kedvencem a szombat. Ezen a napon egy teljesen más ember leszek, békésebb a természetem. Megtalálom a belső békét. Oké, azt hiszem túl sok asztro műsort néztem.
És hát persze, ha Shawnnal aludhatok, az csak egy plusz pont, hogy jobban élvezzem a reggelt. Hétköznaponként esélyünk sincs erre, hisz míg én 6-kor kelek, ő ráér 1-2 órával később is. Én suliba megyek, ő dalokat ír, stúdióba megy, intézi a dolgait. Szóval jobbnak látjuk, ha nem töltjük az éjszakákat együtt, csak hétvégén. Na meg persze anyáék se repesnének az örömtől, ha majdnem mindennap itt aludnék Shawnnál. Mert otthon nem alszunk együtt, csak ha muszáj. És miért? Egyszerű oka van. Míg otthon semmi privát szféránk nincs, itt azt csinálunk, akkor és ott, ahol akarunk. Azért nem kell rögtön rosszra gondolni! *kacsintás*.
Ezeken agyaltam egy szép szombati reggelen. Olyan 9 óra körül lehetett, de alkalmam nem volt megnézni az időt, mert Shawn úgy ölelt magához, hogy mozdulni sem bírtam. Egy élő játékmaci lettem. Szemeimet hunyva tartottam, és élveztem, ahogy a nagy, faltól falig tartó ablakokon az őszi nap sugarai enyhén beverődnek, ezzel meleg érzetet adva bőrömnek.
- Ébren vagy, bébi? - szólalt meg rekedt, álmos hangján a mellettem alvó fiú, egy nyálas puszit nyomva a nyakamra.
- Mhmm... - hümmögtem halkan, elmosolyodva, majd megfordultam, így szemtől szembe kerülve vele.
- Szeretek veled kelni, olyan jó érzés - motyogta halkan ajkaimra, csukott szemekkel.
- Igen, én is imádom - mosolyogtam, beletúrva a hajába, ami reggeli állapotában össze-vissza állt.
- Vannak terveid mára? - kérdezte, végre kinyitva a szemeit. Válaszul csak a fejemet ráztam. - Okés, nekem sincsenek. Akkor dögölhetünk együtt a kanapén - nevetett fel.
- Uh, ezaz! Alig várom - kacagtam fel halkan én is. Igazából vele még tényleg a semmittevés is élvezhető.
- Éhes vagy? - kérdezte nyújtózva picit.
- Uhuum, egy kicsit - kikeltünk az ágyból, majd a konyha felé vettük az irányt. A kőre lépve megborzongtam, hisz mezítláb voltam. Kinyitottam a hűtőt, majd kicsit behajolva pásztázni kezdtem a választékot. Hála Istennek, mióta többet itt vagyok, Shawn néha elmegy vásárolni, így már nem csak egy üveg ketchup és pár gyümölcs található nála.
- Mit akarsz enni? Tojás? Pirítós? Zabpehely? Palacsintát most lusta lennék csinálni, szóval azt nem kapsz - nevettem fel halkan, az alapanyagokkal szemezve.
- Igazából nekem az is tökéletes, ami előttem van - hátrapillantottam rá, ahogy egy méterre tőlem, a pultnak dőlve megnyalja ajkait, és mindezt egy szál boxerben. Nem esett le először hogy értette a mondatát, majd rájöttem, hogy egy szál bugyiban és az ő felsőjében állok, kissé előrehajolva.
- Na most ne légy kanos, hanem mondd mit akar a beled! - nevettem fel, mire csak megrántotta a vállat. Sokra megyek vele, mondhatom. Végül a rántotta győzött, így neki is álltam a készítésének. Shawn addig a pultnál ülve telefonozott. Miután elkészítettem, el is fogyasztottuk egy pohár narancslével. Mivel a barátom egy lusta disznó, így nekem is kellett elmosogatnom. Hát persze, a nagy Shawn Mendes nem hajlandó mosogatni.
ESTÁS LEYENDO
Perfectly Wrong
Fanfic" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...
