Vidáman értem haza a pizzériából kedd este nyolc körül. Viszont ahogy beléptem a lakásba, anya és apa ordibálása csapta meg a fülemet. Iszonyat hangerővel kiabáltak egymással. Néha szoktak vitázni, mostanság talán egyre többet, de ilyen szintű veszekedésük aligha volt még.
- Mi folyik itt? - léptem be meglepődve a nappaliba, ők pedig azonnal felém kapták a fejüket.
- Semmi kincsem, menj fel a szobádba! - szólalt meg először apa nyugodtan. Csak bizonytalanul bólintottam egyet és elindultam felfelé. Ha veszekedniük kell, hát tegyék meg... A probléma megoldás egyik módszere az ordibálás, ha ez nekik hat, áldásom rájuk!
Fél óra múlva mikor lementem, apa egy bőrönddel állt az ajtó előtt. Semmit sem értettem és kezdtem kétségbe esni.
- Hova mész? - kérdeztem meg halkan, hangom erőtlennek bizonyult.
- Meglátogatom a nagyanyádat pár napra. De ne aggódj kincsem, semmi gond sincs! - mosolyodott el lágyan.
- Már hogyne lenne gond! Hisz elmész! Min vesztetek össze? Már 25 éve házasok vagytok, nem hiszem, hogy nem tudnátok megoldani bármiféle problémát! - kissé kiakadtam, lehet oktalanul, de rettegtem a gondolattól, miszerint a szüleim esetleg elválnának.
- Kell egy kis idő nekünk most. Jövőhéten jövök, oké? Jó légy, törpe! - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kilépett az ajtón. Még mindig teljesen tudatlan voltam a témában, így anyához igyekeztem. A konyhában találtam rá, ahogy könnyekkel teli szemmel könyököl a pultnál. Odamentem hozzá és gyengéden rásimítottam a kezemet a hátára.
- Anya, minden rendben? - kérdeztem halkan, mire ő felkapta a fejét.
- Persze, kicsim. Menj, pihenj, holnap iskola! - erőltetett magára egy mosolyt és megsimította az arcomat, majd felment az emeletre. Úgy látszik semelyikőjük sem fog nekem választ adni. Nem erőltettem most, majd holnap vagy utána megkérdezem anyát vagy fehívom apát. Most magányra van szükségük, ezt pedig tiszteletben tartom.
Felmentem a szobámba, majd átnéztem a holnapi órák tanulnivalóját, aztán pedig gyorsan lezuhanyoztam. Az esti rutinom előtt megcsörgettem Shawnt, hogy amíg leszedem a sminkemet és megtisztítom az arcomat, addig szórakoztasson picit.
- Oh, de cuki a felsőd! - nevetett fel, amint fevette és meglátott a képernyőn keresztül. A pizsamám egy karácsonyi póló volt, amin egy óriási pulyka volt, aminek egy rózsaszín masni volt a fején. Minden volt, csak cuki nem.
- Ha neked bejönnek a kötözött pulykák, akkor biztosan - nevettem el magamat.
- Hiányzol!
- Shawn, vasárnap találkoztunk. És ma kedd van - néztem rá mosolyogva.
- És attól még hiányozhatsz, nem? - húzta fel szemöldökeit.
- Holnap találkozunk úgyis, nem? - kérdeztem, mert úgy beszéltek meg, hogy suli után elmegyünk egy indiai étterembe, ami nem rég nyílt.
- De igen - bólintott vigyorogva - Amúgy mesélj valami izgit!
- Anya meg apa összevesztek, apa pedig elment a nagyihoz pár napra - sóhajtottam fel halkan, miközben a wattapamaccsal töröltem át a bőrömet.
- Micsodaaa? Min vesztek össze? - lepődött meg teljesen Shawn.
- Nem tudom, nem mondták el - vontam meg a vállamat - Majd kiderítem, csak most hagyni akartam őket.
- Jól tetted, most át kell gondolniuk mindent - bólintott egyetértően.
- Most megyek aludni szerintem. Akkor holnap jössz értem a sulihoz? - kérdeztem, miközben kiengedtem a hajamat, majd fésülni kezdtem. Shawn csak mosolyogva hümmögött egyet a helyeslő válasz gyanánt.
- Aludj jól, szeretlek! - intett a kamerába, én pedig egy puszit küldtem neki, és bontottuk a videóhívást.
***
- De én nem értem őket, Shawn! - sóhajtottam fel, mielőtt újabb falatot szúrtam fel a villámra.
- Anyuddal beszéltél már? - kérdezte, én pedig bólintottam. Miután lenyeltem a számban lévő ételt, képes voltam válaszolni.
- Igen, reggel próbáltam. De csak annyit mondott, hogy most időre van szükségük. Nem tudom elképzelni mi történhetett köztük.
- Ne aggódj emiatt annyit, biztosan megoldják - simította meg az asztalon pihenő kézfejemet.
- Nem szeretném, ha elválnának. Annyira tökéletes volt a házasságuk - mondtam enyhe csalódottsággal hangomban.
- Nyuszi, ne gondolj a legrosszabbra rögtön! - mosolyodott el lágyan Shawn.
- Na de most panaszkodj te, én már kibeszéltem magamból a problémáimat - nevettem fel.
- Nekem semmi okom sincs most panaszra. Mindjárt itt a karácsony! Mit kérsz?
- Semmit. Tényleg ne vegyél nekem méregdrága dolgokat, mert nem fogom elfogadni! - mondtam határozottan, felemelve a mutatóujjamat.
- Hát muszáj lesz pedig...mert már tudom is, hogy mit fogok! - kiáltott fel boldogan, mire mindenki felénk kapta a tekintetét, mi pedig hangos nevetésbe kezdtünk. Valahogy mindig felhívjuk magunkra a figyelmet, bárhol is legyünk.
Ahogy kiléptünk az étteremből, észrevettük, hogy úgy zuhog az eső, mintha dézsából öntenék. A kocsit elég messze parkoltuk le, mert egy sétáló övezeten keresztül lehet csak idejutni az étterem bejáratához.
- És még a kabátunkat is a kocsiban hagytuk! - csóválltam a fejemet, miközben a szürkülő felhők tömegére pillantottam fel.
- Nézd a jó oldalát, még sosem futottunk együtt esőben - ikonikus félmosolya megjelent szája szélén, miközben összekulcsolta ujjainkat.
- Nincs is jobb az együtt elázásban, szívem - nevettem fel.
- Jaj, ne hisztizz, hanem gyere! - forgatta meg mosolyogva szemeimet, majd magával rántott, így az eresz már nem védett a zuhugó csapadéktól. Hideg volt, de Shawn nevetését hallva minden fázást keltő érzésem elmúlt, és mosolyogva hallgattam boldog kacajait, amint futottunk a kocsi felé.
- Shaaawn, gyere már, siessünk! - nevettem, és próbáltam húzni magam után. A sétálótér közepén voltunk, néha egy-két beépített fa volt található, és egy kisebb virág ágyás. Szép volt, mondjuk így a zivatar közben kevésbé véltem oly gyönyörűnek. Shawn hirtelen visszarántotta a kezemet, így mellkasának csapódtam. Sehol nem volt egy árva lélek sem, hisz ki is jönne esőbe sétálni?
- Teljesen elázunk, te hülye! - ez ellénere persze vidám voltam, és kacagtam, viszont szerettem volna már menni.
- Jobban már nem fogunk, nem igaz? - mosolyodott el, majd derekamat átölelve ajkaimnak esett. Hogy mások mit is láthattak? Azt, hogy két bolond fiatal csókolózik a tér közepén a zuhugó esőben a tél közepén.
És érdekelt-e mások véleménye? Egy kicsit sem.
I THINK I'M GONNA MARRY YOU TUMTUMTUM
csak én hallgatok kurva sok 8-10 éves dalokat?
amúgy itt az új rész (lmao hát valószínű rájöttetek, ha már ezt olvassátok), nagyon rövid lett, de hát a jó Isten akarata volt ez.
ESTÁS LEYENDO
Perfectly Wrong
Fanfic" - Miért kell ennyi fájdalmat okoznod nekem? És hogy vagyok képes ennyi szenvedés után még jobban szeretni téged? - Mert mi tökéletesen rosszak vagyunk egymásnak." Egymásba ütközni folyamatosan nem véletlen. Kialakítani egy bensőséges kapcsolato...
