2. Gyilkos (Befejezett)

9. Fejezet

-Szia, anya. – szóltam bele a telefonba.
- Szia, kislányom. – mondta.
-Anya, lehetne egy kérdésem? – közben leállítottam az autóm motorját és hátra dőltem az ülésen.
-Mond.
-Régen is ilyen voltál? Mármint apa előtt.
-Ilyen? – kérdezte.
- Szerény, gyengéd, kedves odaadó. Tudod, amilyen most vagy. Vagy apa miatt változtál meg?
Nevetni kezdett.
-Nem változtam meg apád miatt. Igen, régen is ilyen voltam. Szerintem, úgy nincs értelme a szerelemnek, ha a másik miatt meg kell változnod. Szerintem az nem is igazi szerelem, mert ha elvárja valaki, hogy megváltozz, akkor nem is szeretett igazán soha.
- És te még mindig szerelmes vagy apába?
- Természetesen. – mondta egyből. – Abban a pillanatban bele szerettem, amikor megpillantottam őt a könyvtárban. Nem tudtam, hogy ki ő, de azt tudtam, hogy ő nekem az igazi.
- És utána soha nem volt olyan, hogy más férfit akartál?
- Egyszer se volt olyan. Nekem nem létezik más férfi csak az apád. De nem értelek, Destiny. Miért kérdezel ilyeneket?
- Szakítottam Jesennel. Ő nem engem szeretett, hanem azt a lányt, aki miatta voltam. És nem akarom megjátszani magam senki miatt.
- Örülök, hogy így döntöttél. – mondta. – Rossz volt téged abban a kosztümben látni, parókával.
- Pedig azt hittem, hogy te ezt akarod. Azt hittem, hogy te arra vágysz, hogy olyan legyek.
- Egy ideig azt hittem, hogy azt akarom, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Én csak azt akarom, hogy a gyerekeim boldogak legyenek. És te úgy nem voltál boldog. Te a mini ruhás nő vagy, és nem egy kosztümös kislány. Régen azt hittem, hogy a baleset miatt változtál meg, de ez nem így van. Ez vagy te. Ha nem történt volna meg a balesett, akkor is megváltoztál volna, mert ez az igazi Destiny. Vad, makacs, önfejű, örök lázadó. Olyan ember vagy aki, szenvedélyesen tud szeretni, mégis tiszta szívből tud gyűlölni is. Vágysz arra, hogy valaki elfogadjon olyannak, aki vagy, vágysz egy igaz szerelemre is, de közben még is meg akarsz őrizni valamit, ami neked mindennél többet ér: a szabadságod.
- Tényleg így gondolod? – suttogtam.
- Igen, így. És nem baj, hogy e tulajdonságaid miatt néha bajba keveredsz, mert te vagy az, aki minden szituációból kibeszéli magát.
- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy bajban vagyok?
-Azt felelném, hogy mond el mi a baj, és megpróbáljuk megoldani.
- Felfüggesztettek az egyetemen. És csak, hogy tudd, utána ott is hagytam. – kezdtem bele. – Az egyik tanárom rám mászott, majdnem megerőszakolt. Ha Henry nem jön be, nem is merek bele gondolni, hogy mi történt volna, az a férfi csúnya dolgokat mondott nekem, kurvának nevezett, azt hitte, hogy odaadom neki magam, de én nem akartam tőle semmit. – az emlék hatására könnybe lábadtak a szemeim. – Henry szedte le rólam, és egyből mentünk az igazgatóhoz. Nem hitt nekem, a tanár azt mondta, hogy az egészet én akartam. Nem hitt Henrynek se, mert jóba van a családunkkal. Az a rohadék mindent az én nyakamba vart, pedig én nem tettem semmit. Én voltam az áldozat, de nem hitt nekem. Azt mondta, hogy ha az apám nem de LaFayette grófja lenne, akkor egyből kirúgna, de így, csak felfüggesztett egy hónapra. Nem szoktak ilyet csinálni, de velem kivételt tett. Én pedig meg mondtam neki, hogy dugja fel a felfüggesztését. Persze az a rohadék nem kapott semmit, de én nem akarok többé visszamenni oda. Soha többé nem akarom látni se azt az embert, se azt az egyetemet, anya.
- Apád még ma felhívja az egyetemet, és garantálom, hogy holnap reggelre már nem lesz ott az a szemét.
-Köszönöm. – suttogtam. Majd éreztem, hogy a könnyeim végig folynak az arcomon. – Féltem, anya. – suttogtam. – Letépte rólam a ruhámat, megütött, fojtogatott és fogdosott. És nem tudtam tenni semmit, ha Henry nem jön, akkor megtette volna.
- Vége van. – hallottam anya hangján is, hogy sír. – Soha többet nem fog bántani.
- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a házunk ajtaja előtt állok? – kérdeztem, mert közben kiszálltam az autóból és az ajtó elé sétáltam.
Hallottam, egy nagy pukkanást, majd anya szinte feltépte az ajtót. Egyből magához szorított és egymás vállán sírtunk.
-Sajnálom. – suttogtam.
- Te nem tettél semmit, drágám. Gyere, fürödj meg, és öltözz át. Aztán bemegyünk apádhoz, és a bátyád is jön nemsokára.
Én csak bólintottam, majd bementem az ajtón.