2. Gyilkos (Befejezett)

15. Fejezet (Nikolai)

Nem mentem el a de LaFayette villából, hanem Dominic szobájába villantottam magam. A férfi az ágyán feküdt, és nagyon meglepődött, amikor megjelentem.
-Mi a fasz? – motyogta. – Te mit keresel itt?
-A húgodról van szó. – vágtam a közepébe. – Haldoklik.
Dominic egyből felállt, és gondolom át akart menni a testvéréhez, de visszatartottam.
-Ez nem olyan dolog, amit egy doktor meg tudna oldani. – mondtam. – Várj fél percet, és idehívom Ethant, utána beszélünk.
Gyorsan küldtem egy sms-t az öcsémnek. Csak annyit írtam neki, hogy jöjjön el Destinyék. Épp, hogy elküldtem már meg is jelent. Ashleyt nem fogom értesíteni. Destiny akaratlanul is megbántaná, és a húgom ennél többet érdemel. Majd ha Destiny végre önmaga lesz, akkor mindent megbeszélhetnek.
-Azt hiszem ez nem valami kellemes téma lesz. – szólalt meg Ethan. – Ashleyt nem is hívtad, és a rózsám sincs itt.
- Tudom mi a baja. – vágtam a közepébe. – Valaki blokkolja a lelkét. Tényleg nem érez semmit.
-Le vagyok maradva. – szólt közbe Dominic. – Azt hittem Dessel minden rendbe van.
-Mindenkivel ezt akarja elhitetni, de ez nem így van. Ma délelőtt elment egy csapat démonhoz, felfegyverezve, és megölte őket. Igen, megérdemelték, de nem tőle. Destiny nem gyilkos, a lelke miatt viselkedik így.
-De nem értem. Ki akarná blokkolni a húgom lelkét? Biztos, hogy ez történt?
Szerintem Dominic, már felfogta, csak nem akarta elfogadni, azt a tényt, hogy a húgából egy gyilkos szörnyeteg lesz, aki mindenkit megöl, aki az útjába kerül. A lelkem egy darabja se akarta ezt elhinni, de láttam, amit láttam. Destinynek segítségre van szüksége.
-Az emberek nem látják a lelkeket, de mi igen. – kezdtem bele. – Destiny lelke amúgy is páratlan a Földön, fordítva működik, nem úgy, mint a többi lélek. De most a lelke semmire se reagál. Olyan, mint amikor egy ember haldoklik. És Destiny ténylegesen haldoklik, mert senki nem élhet sokáig lélek nélkül. Ez olyan torzítást okozna a személyiségén, amitől elvesztené azt, aki volt. Egy gyilkos szörnyeteggé válna, de nem csak démonokat ölne, hanem embereket is. A lelke most nem pislákol, nem fénylik. Csak ég, talán annyira, mint egy gyújtó lángja. Valaki gátolja a lelkét, de nem tudom, hogy ki és miért. Egy démon se mehetett a közelébe, mert senki, sem tudja, hogy életben van. Ráadásul, ha egy démon tudná, hogy életben van, akkor nem a lelkét pusztítaná el, hanem őt magát. Ezt nem démon csinálja.
-Akkor egy ember? – kérdezte hitetlenkedve Ethan.
-Nem, az lehetetlen lenne. – ráztam meg a fejem. – Egy ember se lenne erre képes. – aztán kimeredtek a szemeim.
-Mi az? – nézett rám hirtelen Dominic.
- Mi történt vele az elmúlt időszakban, de ne a jó dolgokról beszélj, kérlek. Mond el a rossz dolgokat. – néztem a bátyára.
- Mint tudjátok egy ideig nem volt önmaga. Az a Jesen gyerek teljesen megváltoztatta. Miatta hanyagolt engem is, vagyis igazából szerintem, ez a saját döntése volt, de én akkor is arra a gyerekre fogom, akivel ha egyszer is találkozni fogok, szarrá verem, mert elnyomta a húgomat. – megrázta a fejét. – A lényeg az, hogy szerintem fájt neki az, hogy nem lehetett önmaga, és, hogy nem találkozott velem. Ott volt az a mocskos szemétláda tanár is, aki meg akarta erőszakolni. Az igazgatónő nem hitt neki, nem hitt benne, annak a szemétnek a pártját fogta. Fájt neki ez az egész.
Mély levegőt vettem.
Nem is tudtam, hogy valaki meg akarta erőszakolni. Jézusom, ha megtalálom azt az embert, akkor levágom a farkat, megetetem vele, majd megölöm. A mocskos rohadék.
Dominic megköszörülte a torkát.
-És nem megbántás képpen haver, de a legnagyobb fájdalmat te okoztad neki. Én, megértelek, tényleg megértelek, hogy miért mentél el, de ő nem olyan, mint én. Nem értette meg, és kibaszott nagy fájdalmat okoztál neki. Aztán pedig visszatértél az életébe, és ez is nagyon fájt neki.
-És mi a közös pont? – kérdeztem. – A fájdalom. Destiny nem képes elviselni a fájdalmat, falakat emel a fájdalom köré. De mi van akkor, ha túl sok a fájdalom? Mi van akkor, ha a falak sem használnak már? Destiny nem is tudhatta, hogy képes erre, de megtette. Nem tudta elviselni a fájdalmat, nem tudott szembe nézni vele. Ő maga nyomta el a saját lelkét.
- Lehetetlen. – mondta Ethan.
- Tudod jól, hogy semmi sem lehetetlen, főleg nem a mi világunkban. Destiny páratlan teremtés, nem is csodálkozom rajta, hogy meg tudta tenni. Egy ember lélek nélkül érzelem mentes, és neki pont erre van szüksége. Nem akar fájdalmat érezni, de ezzel csak az a baj, hogy így semmit nem érez. És azt se tudhatja, hogy így lassan meg fog halni. Mert egy ember sem élhet lélek nélkül.
Mind a ketten megfagytak. Dominic tért észhez elsőnek.
-Mit kellene tennünk? – kérdezte. – Kibaszottúl nem hagyom, hogy megölje saját magát.
-Érzelmeket kell belőle kiváltanunk. Arra az érzésre van szükségünk, amitől elmenekült. Érezni kell a fájdalmat, hogy visszakapja a lelkét.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy a baj. – suttogta Dominic.
-Te nem látod a lelkét, nem láthattad.
-De a húgom. – csattant fel. – Tudnom kellett volna, hogy baj van. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy nem tudja elviselni a lelki fájdalmat. Bármi történt nem beszélt róla. Magába fojtotta. Hiába faggattam, még bennem sem bízott annyira, hogy elmondja mi bántja. Inkább elmenekült az összes szar elől, de nem futhatott örökké. A fájdalom utolérte, és szinte megsemmisítette. – Dominic behunyta a szemeit. – Régen, amikor sírva találtam rá egy sarokban, mindig azt mondta, hogy nem bírja elviselni ezt. Azt mondta, hogy olyan mintha valaki fojtogatná. A sok fájdalomtól nem kapott néha levegőt, mindig azt mondta, hogy inkább verné meg valaki, mert tudja, hogy az akkor fájna, de egy idő után elmúlna, viszont ami belül történik velünk, az nem múlik el, csak halmozódik, majd egyszer az összes erejével lecsap. Mindig a fizikai fájdalommal volt megáldva. – megrázta a fejét. – Abban sem vagyok biztos, hogy nem tett kárt magában, akkor, amikor eluralkodtak rajta a démonai. Én mindig akartam vele erről beszélni, de nem tudtam, hogy is kezdhetnék bele. Szeretem őt, mindennél és mindenkinél jobban, de a fájdalomtól soha nem tudtam megóvni. Ha tehetek valamit most, akkor kérlek, had segítsek.
-Tehetsz. – mondtam. – El kellene menned a kórházba. Visszaszerezzük Destiny lelkét.