2. Gyilkos (Befejezett)

8. Fejezet

Jesen egész hétvégén próbál elérni, de nem vettem fel a telefont és az SMS-ekre se válaszoltam. Lehet, hogy nem elég világos neki, de szakítottam vele. Ennyi volt.
Hétfőn újult erővel mentem be az óráimra. Az első órám Henryvel volt. Beültem a padba, egy Rebbekah? Vagy Rubyna? Nevű lány mellé és elővettem a füzetem.
Minden fiú engem nézett, és szinte a nyálukat csorgatták. Igen, visszatértem.
Egy rövid, piros kockás szoknyát viseltem. Tudjátok olyan, mint az elit gimikben, csak az enyém rövidebbvolt és vadabb, hozzá egy tapadó fekete felsőt vettem fel, ami a melleim között ki volt vágva, és egy fekete magas sarkú csizmával dobtam fel a szettemet. Nem úgy néztem ki, mint egy elit gimis, hanem, mint egy pornó sztár. A hajamat begöndörítettem és a szemeimet is kifestettem.
Henry belépett a terembe, lepakolt az asztalra, majd hátat fordított és elkezdett valamit írni a táblára.
-Mr. Ross? – szólaltam meg.
- Igen? – mondta úgy, hogy felém se nézett.
- Nagyon jól áll önnek ez a farmer nadrág. Kiemeli a fenekét, ami elég fincsi látvány.
Rebbekah vagy Rubyna kuncogni kezdett mellettem, a többiek pedig csendbe várták, hogy mi lesz ennek a mondatnak a következménye.
-Miss de LaFayette. – mondta miközben felém fordult. Amikor meglátott elmosolyodott és megrázta a fejét. – Örülök, hogy visszatértél Destiny. – mondta, majd tovább írt a táblára.

.............................................................................

Az utolsó óra után sietni akartam kifelé, hogy felhívjam a bátyámat, elakartam neki mondani, hogy végre a sarkamra állok, itt hagyom az iskolát. Hiába voltam kitünő, ha nem élveztem azt amit tanulok. Pszichológus akarok lenni.
De mielőtt új keletű terveimet elmondhattam volna a testvéremnek, Mr. Louis megállított, hogy menjek vele az irodájába, mert beszélni akar velem a jegyeimről. Nem értettem. Csak ötöseim vannak tőle, mit kell erről beszélni?
Amikor az irodájához értünk előre engedett, ő pedig mielőtt bejött volna utánam szétnézett a folyosón, majd belépett és bezárta az ajtót. Nagy meglepetésemre zsebre rakta a kulcsot, majd a sötétítőket is elhúzta.
Rossz érzésem támadt, a gyomrom görcsbe rándult, de nyeltem egyet és beszélni kezdtem.
-Mi a probléma a jegyeimmel? – kérdeztem. – Csak ötöseim vannak, szerintem az soha nem volt probléma.
- Figyeltem önre, Miss de LaFayette. Tudok mindent a múltjáról. Tudom, hogy pár évvel ezelőtt pénzért feküdt le férfiakkal. Persze, ezt nem hozta senki nyilvánosságra, de megtudtam az egyik informátoromtól. Először nem hittem el. Miért baszatná meg magát az ország 3. leggazdagabb emberének a lánya? Tettem fel magamnak a kérdést. Aztán rájöttem, hogy nem is a pénz számított neked igazából, hanem a figyelem. Nos, van egy jó hírem számodra. Ma minden figyelmemet rád fordítom, te kis kurva.
Nem értettem, hogy ezzel mit akar mondani.
-Szerintem semmi köze a múltamhoz. – mondtam. – És semmi joga így beszélni velem. Maga csak egy elcseszett tanár, viszont én egy befolyásos nő vagyok. Úgyhogy válogassa meg a szavait, ha még holnap is itt akar dolgozni.
Nevetni kezdett.
Majd nagy lépésekkel elindult felém és az asztalnak szorított. Magához rántott, majd a számra tapasztotta az övét.
Én ellöktem magamtól, majd köptem egyet.
-Maga gusztustalan féreg. Ne merjen még egyszer hozzám érni.
Ismét elindult a keze felém, de én orrba vágtam, majd futva az ajtó felé mentem, de rá kellett jönnöm, hogy az a rohadék bezárta és a kulcs nála van. Rángattam az ajtót, de nem nyílt ki.
Ekkor beletépett hátulról a hajamba, és a falnak lökött. A fejem hátra hanyatlott és bevertem a falba. Szorosan a falnak nyomott, majd felpofozott és fojtogatni kezdett. Próbáltam lefejteni a nyakamról az ujjait, de nem ment. Már alig kaptam levegőt, amikor elengedte a nyakam és letépte rólam a felsőmet.
Csapkodni kezdtem felé, és el akartam lökni magamtól, de nem ment.
-Hagyjon békén! – sikítottam.
- Fogd be a szép kis szádat vagy nekem kell betömnöm.
Sikítozni kezdtem, ő pedig megragadta előröl a hajamat és erősen a falnak vágta a fejem. Éles fájdalom hasított a koponyámba.
Amikor befogtam a számat, ő széttépte elől a melltartómat és elkezdte fogdosni a melleimet. A fejemet ért ütéstől kába voltam, csak egy kis idő után jöttem rá, hogy ez az ember meg fog engem erőszakolni, és nem tehetek semmit. Nem tudok kijutni.
Markolászta a melleimet, majd nyalogatta a nyakam és a fülembe súgta, hogy mekkora egy kurva vagyok. Tenni akartam valamit, de olyan volt, mintha a kezeim nem akarnának engedelmeskedni.
Már majdnem a bugyimba nyúlt, amikor hallottam, hogy kattan a zár, és nyílik az ajtó. Most vagy megmenekülök, vagy hívott még valakit. Talán kell neki valaki, hogy lefogjon. De nagy meglepetésemre Henry volt az. El is felejtettem, hogy közös az irodájuk.
Amikor meglátott engem, nem tétlenkedett. Letépte rólam azt a szemetet és bemosott neki egyet. Én próbáltam eltakarni a melleimet, nem nagy sikerrel. Henry erre is gondolt. Levette magáról a bőrdzsekijét és rám adta. Szerencsére nagy volt rám, így eltakartam vele a melleimet is.
Felhúztam a cipzárt, Henry pedig magához ölelt.
-Majdnem megerőszakolt. – sírtam. – Megmentettél Henry.
- Most már semmi baj. – mondta. – Itt vagyok, D. És ígérem, hogy ez a mocsok többé a közeledbe se mehet.
Megragadta Mr. Louist, és csak annyit mondott, hogy menjek utána. Csak akkor döbbentem rá, hogy az igazgatónőhöz visz, amikor kopogtatás nélkül betört hozzá.
A nő nagyot nézett.
-Mi történt? – kérdezte miközben leültünk. Én meg se mozdultam Henry mellől, szorosan mellé ültem a két személyes fotelban.
A kérdésre elkezdtem válaszolni. Mindent elmondtam. Azt, hogy behívott magához, ahogy bántott, fogdosott, és ahogy Henry bejött.
-Majdnem megerőszakolt. – fejeztem be végül. Ezt a két szót már a fogaimon keresztül szűrtem. Már nem féltem, csak ideges voltam és dühös. Undorodtam ettől az embertől.
- Mr. Louis, ez így történt? – nézett a nő arra a szemétládára.
- Nem. – hangzott a felelt. – Miss LaFayette bejött hozzám, bezárta az ajtót és rám mászott. Időm nem volt reagálni erre, még az orromat is betörte, amikor megpróbáltam ellökni magamtól. Ebben a történetben én voltam a szenvedő áldozat, és örülök, hogy Henry bejött, különben nem is tudom, hogy mi történhetett volna.
Kimeredt szemekkel néztem arra a szemétre, majd az igazgató nőre.
A nő nagyot sóhajtott, majd rám emelte a tekintetét.
-Ismerem a múltját, Gwendollyn. – nem értettem, hogy miért hív így. – Ebben az intézményben ilyen még soha nem történt meg. Ha nem magáról lenne, szó egyből kicsapnám innen, de mivel egy igen befolyásos ember az édesapja, erre nem kerül sor. Nagyon ritka dolog, amit tenni fogok, de egy hónapra felfüggesztem önt. Remélem tanulni fog a hibájából, Gwendollyn.
Én csak néztem rá. Nagy meglepetésemre Henry szólalt meg, de kiabálva.
-Az, hogy én mit láttam már nem is számít? – kiabálta. – Láttam, ahogy ez a rohadék a falnak szorította és markolászta, fojtogatta. Láttam, a lány kétségbe esett arcát, félt, rettegett ettől az embertől, ez nem számít?
- Mr. Ross. – kezdte a nő nyugodt hangnemben. – Nagyon kérem, ne használjon ilyen hangnemet. Mindenki tud Gwendollyn múltjáról, úgyhogy igen, hiszek ennek a befolyásos tanárnak, egy öröm lány szava ellen.
Nem akartam ezt tovább hallgatni. Felálltam Henry mellől.
-Miss, Ms, vagy Mrs. Nem tudom ki. – szégyen nem szégyen nem tudtam az igazgató nő nevét. – Nem érdekel, hogy mit mond. Leszarom a kurva véleményét rólam és a múltamról. Tudja mit? Az se érdekelne ha kibaszna innen, mivel kiíratkozom, többet be nem teszem ebbe az intézménybe a lábam. Nem kell velem kivételt tenni, majd én elintézem a saját sorom. Maga nem is érdekel, de ez a szemét majdnem megerőszakolt és neki hisz. Legyen.
- LaFayette kisasszony, mégis, hogy beszél? – nézett rám az a rohadék.
- De LaFayette. – javítottam ki. – Ez a nevem. Maga meg ne hívjon Gwendollynnak mert nem úgy hívnak. Destiny a nevem.
Elindultam az ajtó felé.
-Garantálom, hogy ez nem marad titokban. Az biztos, hogy ezt a mocskot kirúgatom innen, és majd még eldöntöm, hogy magával mi lesz.
Már majdnem becsuktam az ajtót, amikor ránéztem Mr. Louisra. Pont engem nézett. És az a rohadék rám kacsintott