2. Gyilkos (Befejezett)

17. Fejezet

Az ágyamban ébredtem. Nagyon gyengének éreztem magam, mintha minden erőm elhagyott volna. Egyedül voltam a szobámban, minden olyan kihalt volt. Minden olyan idegen volt, olyan más. Pedig ugyanúgy az én szobámban voltam, de minden ridegnek és magányosnak érződött.
Egy idő után eszembe jutott, hogy mit tettem. Eszembe jutottak a szavaim, hogy gyűlölni fogom a bátyámat. Remélem, tudja, hogy ez nem így van. Remélem, tudja, hogy mindennél jobban szeretem.
Felültem az ágyon és a párnámon megláttam egy levelet. Érte nyúltam és kinyitottam.
Destiny!
Azt hiszem, hogy minden elromlott. Nem tudom, hogy honnan jött ez a képességed, de nagyon veszélyes. Amíg nem tudjuk, hogy mire vagy képes, addig kérlek, ne teremts senkivel semmilyen testi kapcsolatot. Ethan még mindig eszméletlen volt, amikor elhoztam, és én is nehezen bírtam el villantani kettőnket. Lehet, hogy egy ember nem is élné túl ezt a fajta erőt, nem tudom, de ki fogom deríteni.
Ashley sajnos megtudta, hogy mi történt, most gyűlöl mindenkit, de legfőképp téged Destiny. Hazudtál neki, csúnyán viselkedtél vele, és tudom, hogy akaratlanul, de bántottál minket. Mi vagyunk Ash családja, azt hiszem, hogy beszélned kellene vele.
A bátyádra pedig ne merj haragudni. Mindent érted tett. Minél előbb beszélned kellene vele, mert nagyon csúnya dolgokat mondtál neki, és ő ennél többet érdemel angyalka.
Sajnálom az összes fájdalmadat, és remélem egyszer majd megérted, hogy mit miért tettünk.
Szeretlek!
Nik
A levelet összegyűrtem, majd eldobtam, de megfogadom a tanácsát. Először is Dommal kell beszélnem, majd fel kell hívnom Asht.
Kimásztam az ágyból. Az első lépés után megszédültem. Nagy levegőket vettem, majd folytattam az utat. Nem kopogtattam be a bátyámhoz, csak beléptem.
Dom az ablaka előtt állt és a tájat nézte.
-Szia. – mondtam bután.
-Mit akarsz? – kérdezte hidegen.
-Én. – suttogtam. A bátyám soha nem beszélt így velem. Kellett egy kis idő, mire összeszedtem magam. – Nem gondoltam komolyan. Tudnod kell, hogy soha, de soha nem tudnálak gyűlölni.
-Pedig azt kellene tenned. – mondta. – Mostantól kezdve leszarom, hogy mi van veled. Ha gyűlölni akarsz, akkor gyűlölj, hajrá, kezd el. Nem érdekel. Nem érdekel, hogy mi van veled, ha lehet, hozzám se szólj többé, és ezt komolyan is gondolom. Alig várom, hogy visszamehessek az ügyvédi irodába és a hátam mögött hagyhassalak téged.
Dom tavaly végzett az egyetemmel, de ahhoz, hogy tényleg ügyvéd legyen 3 évet kell töltenie egy ügyvédi irodánál. A szomszedo városban volt ez az iroda tehát volt neki itt egy lakása.
-Ne mond ezt. – suttogtam. – Fájdalmat okozol, így is fáj minden.
-És az én fájdalmammal mi van? – fordult felém dühösen. – Jordan olyan volt nekem, mintha a kis öcsém lenne. A halála épp úgy fájt nekem, mint neked, de te egyszer sem kérdezted meg, hogy jól vagyok e. Nem, te végezni akartál magaddal, mert az úgy baromi egyszerű lesz. Aztán kurvát csináltál magadból. Végig melletted voltam, de fájt azt látni, hogy a kis húgom mennyire leépíti magát. Fáj a tudat, hogy férfiak százaival feküdtél össze, de nem érdekelt, mert neked úgy jobb volt, elnéztem. Melletted voltam akkor, amikor Nikolai elhagyott, vigasztaltalak és nem szóltam azért, mert újra kurvaként viselkedtél, és mi volt a hála ezért? Szartál a fejemre. Fájdalmat okoztál nekem, de ez téged még csak nem is érdekelt. Soha nem érdekelt az én fájdalmam, csak a sajátod, és idáig észre se vettem, hogy egy önző kis dög lettél, aki nem képes igazi érzelemre. Neked tényleg jégből van a szíved Destiny, és most edd meg azt amit főztél, mert betelt a pohár. Összetörted a szívem.
Szavai hallatán sírni kezdtem. Igaza volt. Mindenben igaza volt. Soha nem kérdeztem meg, hogy ő hogy van. Pokolian rossz testvér vagyok.
-Mindent elnéztem neked. Mindent megbocsátottam, hiszen te az én kis húgom vagy. És ez volt a baj. Destiny kurva lett? Semmi baj, akkor is a kis húgom. Destiny le se szarta a fejem? Semmi baj, akkor is a kis húgom. Most jöttem rá, hogy egész végig a kis húgomnak kezeltelek, pedig ez már rég nem így van, mert felnőtt nő vagy. Vállalnod kell a tetteidért a felelősséget, hát itt az idő. Vállald a felelősséget Destiny.
-Dominic. – suttogtam.
Majd felé nyúltam, de ő hátra lépett tőlem. Valamilyen szinten nem bántam, hisz nem szabadna hozzá érnem, de mégis jobban fájt ez a reakció tőle, mintha arcon csaptak volna.
-Beszéljük meg. – mondtam. – Nagyon jól tudom, hogy szar testvér voltam, de minden meg fog változni! – ígértem neki. – Mindent helyre hozok, csak adj nekem még egyetlen egy utolsó esélyt.
-Nem fogsz megváltozni. – mondta lemondóan. – Mindig ez van. Jobb leszek, megváltozok, ígérem. Neked már hinni se tudok Destiny.
-Kérlek! – esdekeltem.
-Húzz ki a szobámból Destiny. – mondta. – Nem vagyok képes rád nézni megvetés nélkül. Ha valaha is szerettél, akkor most kimész innen, és soha többé nem próbálsz meg kapcsolatot teremteni velem. Ez úgyis olyan jól megy neked. Tessék, most játszhatsz szarjuk le Dominicot játékot.
Nem mondtam semmit, csak kimentem a szobájából, egyenesen az én szobámba. Ahogy becsuktam az ajtót, a padlóra borultam és hangos sírásba kezdtem.
Elveszítettem. Elveszítettem a bátyámat.

.............................................................................

Ash a tízedik csörgés után vette fel a telefont. Nagy levegőt vettem, majd bele szóltam.
-Sajnálom. – mondtam neki egyből.
-Képmutató vagy. – mondta ő. – Hogy tehetted ezt a testvéreimmel? Hogy tehetted ezt a barátságunkkal? Azt hittem, hogy ismerlek, de tévedtem.
-Nem akartam.
-Hazudsz! Te akartál élni érzelmek nélkül, minden a te döntésed volt, úgyhogy ne mond azt nekem, hogy nem akartad.
-Akkor úgy fogalmaznék, hogy nem így akartam. Nem úgy, hogy megbántalak téged. Nem úgy, hogy fájdalmat okozok Ethannek.
-És Nikkel mi van? – kapta fel a vizet. – Bántottad őt, pedig mindennél jobban szeret téged. Igen magadra hagyott, de visszajött, és nem ezt érdemelte. Ő soha nem lenne képes így bántani téged, de te mégis megtetted. Nekem pedig hazudtál. Hát, hogy higgyek neked bármiben is ezek után? Hogy bízzak meg benned?
-Sajnálom!
-A sajnálatoddal szart se érsz Destiny. – és kinyomta a telefont.