2. Gyilkos (Befejezett)

31. Fejezet

Mindenkit a nappaliba hívattam. Az egész családom ott ült, anya, apa, Ethan, Ash, Dom és nagy meglepetésemre Sarah is.
-Szeretnénk elmondani pár dolgot, ezért hívtunk össze mindenkit. – kezdett bele Niko.
-Én vagyok a Végzet. – vágtam a közepébe. – Én vagyok az a Papnő, akinek végeznie kell a démonokkal, és tényleg angyal vagyok. Vannak szárnyaim.
Sarah horkantott.
-Én pedig ember vagyok. – mondta Nik. – Majdnem teljesen démonná váltam, de inni kezdtem Destiny vérét, és a vére megtisztított, emberré tett.
-Nem lehet. – mondta Ash.
- Destiny vérével igen. Ha elég sokat iszunk belőle, akkor emberré tehet minket. Már nem tudok villantani, már nem vagyok olyan erős, de tartozom valahova.
- Ash, Ethan. – néztem rájuk. – Szeretném, ha tudnátok, hogy veletek is megtehetem, szeretném, ha döntenétek ebben. Nem tervezek meghalni a közel jövőben, de bármi megtörténhet, és nem szeretnélek titeket magammal vinni a másik oldalra. Természetesen, minden fél démontól meg fogom ezt kérdezni, de ti elsőbbséget élveztek. – mosolyogtam halványan.
- Ember lehetek? – kérdezte Ethan. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez az emberség dolog nekem való.
Niko megszorította a kezemet. Tudtam, hogy mit érez, nem akarta elveszíteni a testvérét, én se akartam elveszíteni, de a döntés az ő kezében van.
-De a fenébe is! Élhetek. A bátyámmal lehetek, és saját családot alapíthatok. – Ethan elmosolyodott. – Nem szabadulsz tőlem, rózsám. Ember akarok lenni.
Nik keze kicsit engedett a szorításon, de nem teljesen, hisz Ash még hátra volt.
-Köszönöm! – suttogtam Ethannek, majd Ashre néztem.
- Az életem majdnem teljes. – mondta Ashley. – Van két bátyám, egy barátnőm. – Ash Domra sandított, az említett fél, pedig megfogta a kezét. Remélem, csak nyugtatás képen. – Bármit megadnék azért, ha teljesen ember lehetnék, és nem állok készen a halálra. Még nem. – Ash a szemeimbe nézett. – Destiny, ember szeretnék lenni.
Nik hangosan kifújta a levegőt. Megnyugodott.
-Örülök, hogy minden a ketten így döntöttetek. – mondtam, majd a bátyámra néztem. – Kedves bátyám. Fél perced van levenni a mancsod Ashley kezéről!
Dom sunyin mosolyogni kezdett, de végül levette róla a kezét. Mi folyik kettejük között?
-Meg kell halnod? – suttogta anya.
- Nem! – mondta a bátyám. – Nem fog meghalni. Kitalálunk valamit és felülírjuk a Végzetet, hisz mindenki a saját sorsának a kovácsa.
Halványan elmosolyodtam.
-Steve, Debby. – kezdte Nik. – A lányotok a legcsodálatosabb ember a Földön. Remélem, hogy tudjátok, hogy mindennél többet jelent nekem, és, hogy bármi történjen, meg fogom védeni. Az életemnél is jobban szeretem őt, és örökké vele akarok lenni. Dominictól kérdeztem meg elsőnek, mert Destiny számára ő a legfontosabb személy, de tőletek is meg szeretném kérdezni. Megkértem Destiny kezét, és szeretném, ha áldásotokat adnátok rá.
Anyám felsikoltott, apám pedig mosolyogni kezdett. Dom és Ethan, csak összenéztek, gondolom Ethan is be lett avatva. Ash bólintott egyet, és Nikre nézett tipikus, végre megjött az eszed nézéssel. Sarah nem mondott semmit, csak fapofával nézett előre.
-Nikolai, tudod, hogy már így is a családunkhoz tartoztok, a testvéreiddel együtt, természetesen támogatjuk az esküvőt, megérdemled a lányomat.
-Gyönyörű esküvőd lesz. – mondta anya. – Mindenben segíteni fogok.
- Köszönjük! – mondtam mosolyogva.
- Felesleges. – horkantott Sarah. – Egy hullát akarsz feleségül venni?
- Sarah, ne kezd el! – mondta apa szigorúan.
- Ez az igazság! Destinynek meg kell halnia, akkor minek esküvő? Felesleges pénz kidobás.
- Mekkora egy gerinctelen szemétláda vagy! – szólalt meg Dom. – A húgunkról beszélsz, te szörnyeteg.
-Nekem ez a lány nem jelent semmit. – mondta hanyagul Sarah.
- Dögö..
-  Ne! – néztem Domra. – Hagyd Dominic, talán még igaza is van. Tényleg meg kell halnom, de én döntöm el, hogy mikor. Élhetek egy hosszú és boldog életet is mielőtt beteljesítem a Végzetem, ezért nem is érdekel, hogy mit mond.
Elengedtem Nik kezét, és Sarah elé sétáltam, aki közben felállt.
A szemeibe néztem.
-Évekig törtem azon a fejem, hogy mivel árthattam neked, vajon mit tettem miért gyűlölsz engem? Hát megadtad rá a választ, megszülettem. De tudod mit? Már nem érdekel. Ha gyűlölsz, akkor gyűlölj, nem érdekel. De nincs jogod elrontani életem egyik legszebb napját. Nem jelentek neked semmit? – vállat vontam. – Ne aggódj, az érzés kölcsönös. De tudod, hogy miért vagyok még mindig előnyben? – oldalra pillantottam, pont oda, ahol Dom ül. Szeretet teljesen rá mosolyogtam, majd újra Sarahra néztem. – Nekem van egy bátyám, neked senkid sincs Sarah, ezért még sajnállak is.
- Dugd fel magadnak a sajnálatodat! – Sarah lökött rajtam egyet, és kirontott a házból.
-Majd beszélünk vele. – mondta anya.
- Nem kell. – mondtam miközben visszasétáltam Nikhez. –Nem lesz rá időd.
Anya kérdőn nézett rám.
-Kicsivel több, mint egy hónapunk van az esküvőig. – mondtam. – Június 21.-én, ha törik, ha szakad itt esküvőnek kell lennie.
- Destiny, nem gondolhatod komolyan, hogy egy hónap alatt megszervezem álmaid esküvőjét.
- De. – mosolyogtam, majd a bátyámra néztem. – Szeretném, ha te lennél a tanúm. – mondtam neki. – És szeretném, ha te és apa kísérnétek, majd el az oltárig, persze, csak ha apa nem bánja. – néztem most az említett félre.
Apa bólintott, szóval benne volt.
Megszorítottam Nik kezét, ő pedig halványan rám mosolygott.
Nos, azt hiszem túl sok nem maradt már hátra, kevesebb, mint egy hónap múlva esküdni fogok, és ahogy ez a gondolat végig futott a fejemben, boldogság töltött el.
Hiszen, minden vágyam, hogy Nikolai Zharkov felesége legyek.