blackbird

Jeremy Renner

(Ez is ilyen rövidke lett, meg kiszámítható. De én ezt a történetemet is úgy imádom mint a többit. És látjátok fent Jeremyt? Hát annyira huh, még mindig nem tudom szavakba önteni. Még annyi, nem fogok mindennap részt hozni. Viszont ez a sztori ma pattant ki a fejemből és szerettem volna leírni nektek.💕)

Közel négy éve dolgozok a Renner családnál, bébiszitter vagyok. Két éve pedig hivatalosan is itt lakom. A szüleim elég jóban voltak Jeremyvel, ő pedig a lánya mellé felvett bébiszitternek. Két éve télen amikor a szüleim autóval hazafele mentek, akkor az úton egy megcsúszott kamionos csapódott beléjük. Azonnal meghaltak.

Akkor Jeremy felajánlotta, hogy ha úgy érzem beköltözhetek hozzá. A munkám ugyanúgy a kislányára való vigyázásom, plusz amióta a feleségével elváltak, magamra vállaltam a házimunkát, ha már van otthonom. Mivel a házunk csak bérbe volt, én pedig amit kaptam pénzt ezért a munkáért, hát az nem lett volna elég semmire, és itt kötöttem ki.

Persze mindenki furcsállta, hogy nem keresek valami normális munkát huszonnégy éves létemre, de nekem jó volt így. Ott volt Jeremy és Ava akik már a második családom voltak. Szerettem őket.

Éppen, hogy lefektettem aludni Avát, hallottam a bejárati ajtó nyitódását, majd annak becsapását is. A kislány homlokára adtam egy puszit és betakartam, majd kiléptem a szobájából. Lesiettem a földszintre. Úgy éreztem, hogy baj van. A férfit a teraszon ülve találtam meg, egy pohár Whiskeyvel a kezében, annak üvege pedig az asztalon volt. Láttam rajta, hogy valami nagyon felidegesítette.

-Jeremy.-szólítottam meg, de mintha meg sem hallotta volna. Vállához értem, akkor gyorsan hátrapillantott és meglátott.-Mi történt?-kérdeztem. Nagy sóhajt véve, beszédre nyitotta száját.

-Sonni történt.-visszafordította tekintetét az udvarra, az orra alatt pedig morgott valamit.-El akarja venni Avát. Eddig le sem szarta, hogy van egy lánya. Most meg? Hirtelen nagyon sürgős neki, hogy a lányomat elvegye.-alapjáraton utáltam Sonnit, de hogy még a Avát is elakarja venni Jeremytől, na az már sok. A legközelebbi széket fogtam és odahúztam Jer mellé.

-Ezt megteheti? Te tudsz tenni valamit ellene?-kérdeztem tőle. A férfi elsőnek bólintott, utána meg csak megvonta a vállát.

-Ma már nem tudok beszélni az ügyvédeimmel. De holnap kiderül, hogy lehet-e.-majd fogta kiitta poharát és próbálta újra tölteni még Whiskeyvel, de én gyorsan kivettem kezéből a poharat és az üveget és távolabb raktam tőle.

-Attól, hogy seggrészegre iszod magad, nem fog megoldódni a dolog. Most pedig menj fel és fürödj le, aztán dőlj le az sem baj, ha elalszol. Na menj-noszogattam, majd nagy nehezen megindult az emelet felé. Szerettem Jeremyt, ezért is aggódtam miatta. Ha most bánatában elkezd inni, az nem vezet sehova.

Egyszer beszéltem négyszemközt Sonnival. Szó szerint nekem ugrott, hogy látja, hogy nézek Jeremyre, de felejtsem el és maradjak tőlük távol. Elhordott minden szörnyűségnek. Tudtam akkor, hogy helytelenül érzek, de tudtam neki tenni valamit? Nem. Ráadásul fiatal voltam, ha mégis összejött volna valami Jerrel akkor simán börtönbe is kerülhetett volna.

De sosem történt semmi, én pedig idősödtem, viszont még mindig ugyanazt éreztem mint akkor.

Felsétáltam az emeletre, majd a szobám fele vettem az irányt. Éppen Jeremy szobája előtt mentem el amikor, valaki a kezem után nyúlt. Ijedtemben felakartam sikítani, de addigra megéreztem ajkakat a számon aki szerintem csak egy emberé lehetett.

Jeremy Renner. Nehezen ugyan, de eltoltam magamtól.

-Jeremy, istenem ennyire megártott az alkohol?- közel volt, leheletét éreztem az arcomon, két kezét a falra helyezte a fejem mellett. Kék szemével rám nézett és elmosolyodott.

-Mondjuk azt, hogy most jött meg igazán a bátorságom, hogy megtegyem.-majd közelebb hajolt annyira, hogy adjon egy gyors csókot.-Túl régóta vagy már itt, én pedig már nem tudtam magamban tartani. Tudom, hogy nagy a korkülönbség köztünk, de nő így még nem kellett. T/N kérlek mondj valamit.

-Huh, ezt most teljesen fel kell dolgoznom és igen azért a huszonhárom év nem kevés.-mosolyodtam el, közben pedig a pillangók a gyomromban örömtáncot jártak.-Egyszer, mikor te a szüleimmel beszéltél Sonni félrehívott és nekem támadt. Azt mondta, hogy felejtselek el és maradjak tőletek távol.

-És?

-Mi és? Nem látod, hogy itt vagyok előtted? Annál inkább a közeletekben akartam lenni, na jó talán a féltékenység is közrejátszott.-ujjaimat fel és lefuttattam mellkasán.-Ha téged tényleg nem zavar, hogy köztünk korban ennyire nagy a különbség akkor engem sem, bár engem pont nem érdekel. Végre az enyém vagy és erre megérte várni.

-Gyere ide kiscica.-húzott magával az ágyhoz, közben pedig csak csókolt.

Akkor és ott szörnyen boldog voltam és ahogy észrevettem Jeremy is. Másnap pedig, ahogy és amiben tudtam segítettem a kislánya és a felesége ügyével kapcsolatban.

Elvesztettem a családom, de helyette kaptam egy újat, ahol még a szerelem is megtalált.