blackbird

Finn Bálor

Az emberek szinte két csoportra szakadtak, ahogy elkezdték imádatukat és nem tetszésüket kifejezni Finn Bálor és Bayley felé. A magam részéről szerettem pusztán csendben ülni a helyemen és élvezni, az előre megírt jeleneteket. Szerettem a pankrációt, az elején még transzparensekkel a kezemben is érkeztem ide, de több mint tizennégy év eltöltése után itt, kissé beleun az ember. Persze a friss húsok, a feltörekvő bunyósok mindig izgalommal töltöttek el. De szívem még mindig a veteránokhoz húzott. 

Majd egy újabb belépő csendült fel, Becky Lynch és Seth Rollins egymás mellett lépett be. Ajkam széles mosolyra húzódott, Becky mindig is a szívem csücske volt. Sokkal szimpatikusabb is volt, mint Bayley. Talán mert az utóbbi mindig is olyan ellenszenves volt velem, bármikor is találkoztunk. 

A csengő hamarosan megszólalt, Seth és Finn pedig belépett a ringbe. Innentől pedig minden úgy ment le, ahogy a nagy könyvben megvolt írva. A bíró háromszori leütése után Finn boldogan fordult le Sethről és megpróbált felállni, de ahogy sikerült is neki Bayley, mint egy hurrikán úgy rontott neki és azzal a lendülettel Finn hanyatt vágódott. Gyomrom furcsa görcsbe rándult, ahogy észrevettem a pankrátor nő arca milyen közel is került Finnéhez. De nem ez volt a hab a tortán, hanem ahogy gonosz vigyorral még közelebb hajolt és megcsókolta az ír férfit. 

Ki kell innen szabadulnom. Nem győztem elnézést kérni az emberektől, ahogy átgázoltam rajtuk, hogy felsétálhassak rajtuk a kijárathoz. A női mosdók felé sétáltam, közel voltam, hogy rosszul legyek. A mosdókagylóhoz léptem és megnyitottam a csapot a kezemet pedig a hideg víz alá nyomtam. Majd egyszerűen megmostam az arcomat. Próbáltam elfelejteni az utolsó perceket főleg úgy, hogy ez nem szerepelt a forgatókönyvben. 

Tudtam, hogy hamarosan vissza kell térnem a színfalak mögé főleg, hogy a telefonom megállás nélkül csörgött. Tudtam, hogy ki a hívó anélkül, hogy megnéztem volna. A bátyám ereiben csordogált ír vérnek köszönhetően könnyen felmérgelte magát, most pedig csak remélni tudom, hogy Butch és Ridge ott állnak mellette és nem hagyják, hogy hülyeséget csináljon. Elhúztam az ujjam a zöldgomb felett és a fülemhez emeltem.

- Violet, hol a fenében vagy? - Sheamus határozottan dühös volt, de hangjából kicsendült egy csöpp aggodalom is. 

- A női mosdóban, az előcsarnokban hamarosan hátramegyek. - azzal a lendülettel kinyomtam a bátyámat és a telefont a zsebembe csúsztattam. Tenyeremet hasamra simítottam közel voltam, hogy az elfogyasztott ebédemet viszont lássam, de igyekeztem a hányingert leküzdeni és néhány papírtörlőért nyúlva megtöröltem az arcomat, majd kiléptem a mosdóból. Tudtam, hogy ha hátramegyek az indulatok elszabadulnak csak, hogy elsőnek ki részéről ötletem sem volt. 

A belépőkártyámat felmutatva könnyedén léptem be a színfalak mögé. Majd egyenesen Sheamus öltözője felé tartottam. Az ajtó tárva nyitva volt, Butch a bátyám előtt ülve magyarázott neki, miközben keze a vállán pihent. Sheamus lába járt, és ezt már túl jól ismertem. Ahogy meglátott az ajtóban állva lerázta magáról Butch kezét és felállt, majd odasétált hozzám. Kitárta karját és magához vont. 

- Jól vagy? - megvontam a vállamat, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. - Megmondtam annak a baromnak, hogy ha csak egyszer is meg mer bántani kinyírom! - kissé eltolt magától és egy könnycseppet törölt le az arcomról. - És tessék most sírsz miatta. - majd teljesen elengedett és igyekezett ellépni mellettem. Viszont a cirka százhetven centimmel és a nyolcvanhat kilómmal, kissé nehéz volt visszatartani egy akkora pankrátort, mint Sheamus. 

- Eszednél legyél már Sheamus! - szólt oda neki Butch. - Ha most neki rontasz, nem csak a főmeccsed ugrik Romannel, hanem simán ki is rúgnak. - bólintott egyetértően Ridge is. 

- Bátyus kérlek hallgass a barátaidra és hagyd, hogy én intézzem. - tudtam, hogy nem Finn volt a hibás. Így semmi értelme sem lett volna, hogy ha elveri. Erről az egészről a Finn oldalán álló pankrátor nő tehet. Sheamus mérgesen pillantott rám, de tudtam, hogy nyert ügyem van. 

- Rendben, de csak egyetlen szavadba kerül és ott leszek. - lehajtotta fejét és a hajamra apró csókot adott. - Szeretlek húgi. 

- Én is szeretlek, most pedig megkeresem Finnt. - azzal a lendülettel elhagytam az öltözőt és most már a ring bejáratához vezetett az utam. Elsőnek csak reménykedtem, hogy ott találom a férfit, de amikor meghallottam az ismerős hangot, már tudtam, hogy nem kell messzire mennem. Finn megállás nélkül üvöltött Bayleyvel. Ami ugyan meglepett, hiszen a nővel szemben, míg így nem lépett fel. 

- A rohadt életbe Bayley, hányszor kell elmagyaráznom, hogy mi nem vagyunk együtt? - Finn mérgesen hajába túrt, miközben az előtte álló nő csak mosolygott úgy tűnt, hogy a helyzet szórakoztatja. 

- Pedig úgy tűnt, hogy élvezed. - lépett közelebb Bayley a férfihoz, már majdnem kiléptem a fal takarásából, de amikor Finn taszított rajta egy kicsit a helyemen maradtam. 

- A nagy fenéket az egyetlen dolog amit ott és akkor élveztem, hogy legyőztem Sethet! Legszívesebben Rheat hívtam volna, hogy legyen a partnerem, de téged varrtak a nyakamba! - tényleg mennyivel jobb lett volna egy Rhea és Finn páros. - Még valami soha többet ne merj megcsókolni, nem szeretlek, nem vagyunk együtt és nekem menyasszonyom van, akit hamarosan elveszek, szóval kibaszottul tartsd magad távol tőlem! - Finn sarkon fordult és a rejtekhelyem felé vette irányát. Magában mérgesen motyogott. Kicsit még bentebb léptem a sötétbe és, amint a vőlegényem a közelembe ért magamhoz rántottam. Már amennyire sikerült. - Jesszusom.. - tekintete találkozott az enyémmel a gyér fényben. - Annyira sajnálom, basszameg. - kezébe fogta arcomat és csak a bocsánatomért esedezett. 

- Finn, hagyd abba. - suttogtam neki, kék szemében fájdalom táncolt. - Nem tehetsz róla, a fenébe is az a szuka nem tisztel senkit. - húztam el ajkamat. A férfi hüvelykujjával végigsimított alsóajkamon. 

- Violet, miért bocsátasz meg ilyen könnyen? 

- Esténként mellém térsz haza, a nevem rajtad virít és persze a szemed sok mindent elárul. Azzal a tűzzel a tekintetedben senkire nem néztél még így, csak rám. - Finn arcomat simogatta, miközben tekintete ellágyult. 

- Túl jó vagy hozzám, még most sem értem, hogy mivel érdemelhettelek ki. - Finn közelebb hajolt, kissé a falhoz simultam. Orrával az enyémet cirógatta, ajka pedig vészesen közeledett az enyémhez. - Minden este hozzád térek haza, te vagy a mindenem. Biztosíthatlak róla, hogy a világ is megtudja. Tudom, hogy mire biztattál, de nem bírom tovább. Megakarom mutatni mindenkinek, hogy a kapcsolatom Bayleyvel csupa hazugság és, hogy te vagy, aki mindig is érdekelt. A fenébe hiszen még Sheamustől is engedélyt kértem, hogy megkérhessem a kezed. Szerinted ezek után elhagylak? - mosolyodott el a férfi. Kétségkívül a bátyám félelmetes egy alak volt a maga módján. Finn ajka még mindig milliméterekre volt az enyémtől. 

- Csókolj már meg végre! - nyögtem ki. A férfi tekintetében fellobbant az ismerős tűz és végre birtokba vette ajkaimat. Felnyögtem, ahogy nyelvünk találkozott és Finn egyik keze lecsúszott a fenekemre majd belemarkolt és közelebb húzott magához, pedig már így is szinte hozzátapadtam. 

- Szeretlek, ezt pedig otthon befejezzük! - jelentette ki, miután elvált tőlem. Szemének kéke pajkosan csillogott. - Egy ideig viszont még maradjunk itt. Sokkal jobb itt lenni a félhomályban kettesben. 

- Valld csak be pusztán túl "izgatott" vagy és ezért nem vagy hajlandó elmenni innen. - öltöttem ki rá a nyelvem. Finnt szórakoztatta pimaszságom és nevetve rázta fejét. 

Csupán annyi megjegyzést szeretnék az egészhez fűzni, hogy roppant hálás vagyok azért, hogy a pankrációhoz visszatérve megismerhettem Finn Bálort, Butchot és Ridget, Rhea Ripleyt és még több régi kedvencemet pedig viszontláthattam. Kicsit olyan érzés mintha ismét hazatértem volna. Ezért is született meg ez az újabb rövid szösszenet.