A történetek szólhatnak bárkikről. Kevés esetben egyezik meg a valósággal.
!!!TILOS A KÖNYVEMBEN LEVŐ BÁRMELYIK TÖRTÉNETET LEMÁSOLNI!!!
Nagy valószínűséggel E/3-ban fogok írni. Ritkább lesz az E/1-ben játszódó sztori.
Történet: Valahol a kilencedik évad után játszódik, nem követve az alap sztorit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Shameless/
Válltáskámat felkapom és úgy lépek ki a hűvös éjszakába. Lassan elindulok a legközelebbi buszmegállóba és csak reménykedni tudok, hogy jön erre ma még busz. Gondolataim teljesen elkalandoznak mikor is egy rántás miatt a földre kényszerülök. A támadóm, a táskát akarja melyben csak egy könyv lapul. Hátamba éles fájdalom nyíllal, az Istenit. Az idegen még mindig rángatja a táskám, már majdnem meg is kaparintja, mikor a semmiből egy ember jelenik meg. Látni nem látom, de hallom, hogy ökle csattan a másik arcán. Majd csak arra leszek figyelmes, hogy egy kéz nyúl felém, hogy felsegítsen. Nem foglalkozom vele, arrébb lököm és nehezen talpra állok és látom az utolsó buszt elhajtani. Basszus már csak ez hiányzott.
-Ez a te hibád!-támadtam a kapucnit viselő fiúra. Ő pedig hirtelen hátrahőkölt.
-Egy köszönöm is elég lett volna.-a fekete kapucnit lehúzta fejéről és akkor ráismertem. Carl Gallagher, már tényleg csak ez hiányzott. Táskám ott lóg kezében.
-Add ide.-nyúltam a holmimért és úgy számoltam, ha most megkapom akkor futva még hazaérhetek a bátyám és apám előtt. Carl mikor látta mit szeretnék, a táskát úgy tartotta, hogy ne tudjam elérni.-Ne szórakozz már!
-Odaadom, ha hajlandó vagy megköszönni.
-Megtudtam volna magam is oldani.-valahogy nem akart kicsúszni a számon az apró köszönet, ha megtörtént volna már rég hazafelé rohannék.
-Persze.-hagyta rám a dolgot. Mindketten tudtuk, hogy úgysem tudtam volna megoldani. Szólásra nyitottam a szám, mikor egy kisportolt és csinos lány tartott felénk.
-Carl!-hangja gyorsan elért hozzánk, ahogy ő is.-Végre megvagy!-fordult a fiú felé, akinek azonnal elvonta figyelmét, ezt kihasználtam és kikaptam gyenge szorításából a táskámat. Rohanni kezdtem, felháborodott kiáltását addig hallgattam, még a sarkon be nem fordultam.
* * *
Másnap elterveztem, hogy nem fogok sokáig ott maradni a könyvtárban. Kitudja, ha a ma megtámadnak, lehet nem lesz aki megmentsen. Még négy óra sem volt bekucorodtam egy kényelmes fotelbe, ami a polcok mellett volt elhelyezve, amióta csak idejárok ez az én kis olvasóhelyem. Jelen helyzetben a Büszkeség és Balítéletet olvasom. Tudom, hogy mások - akik annyira szeretik a könyveket mint én - már régen elolvasták, de én még most jutottam ide.
Alig telik el fél óra, de érzem, hogy valaki figyel engem. Kibújok az izgalmas könyvem mögül és megpróbálom megkeresni az illetőt, aki nem hagy még, ha a tekintetével is teszi ezt. Nem messze tőlem lévő fotelben meglátom Carlt. Mikor látja, hogy észrevettem elvigyorodik, én pedig visszabújok a menedéket nyújtó könyv mögé.
