A történetek szólhatnak bárkikről. Kevés esetben egyezik meg a valósággal.
!!!TILOS A KÖNYVEMBEN LEVŐ BÁRMELYIK TÖRTÉNETET LEMÁSOLNI!!!
Nagy valószínűséggel E/3-ban fogok írni. Ritkább lesz az E/1-ben játszódó sztori.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
/Harry Potter/
A komor terem csöndjét a diákok szorgoskodó pennáinak sercegése a pergamenen és az olykor-olykor felszólaló Minerva McGalagony verte föl. Az ötödik évfolyam egyetlen pisszenés nélkül végezte a kiszabott feladatot. A terem közepén két ismerős vöröshajú gyermek ült, akik most minden vicces varázskelléket és egyéb trükköket félretettek, hogy nagy erőbedobással figyelhessenek Minerva minden szavára, közben pedig igyekeztek lekörmölni a táblára vetett mondatokat. A mondatok melyek a mai tanóra anyagának gyakorlására szóltak. George, Fred mögött ülve lassan végzett is, a sor végéről csak néhány szó maradt le, amit levetett a többi mellé, majd a penna azzal a lendülettel visszakerült a helyére.
Előtte fivére alighogy lekunkorította a betű végét, elsőnek egy lágy dúdolást hallott meg. Fejét felemelte, hogy körbe kémleljen a termen, hogy nem-e valamelyik sarokból érkezik, de a sötét zugok ugyanolyan némák maradtak. Fred visszavezette pillantását a pergamenre, mikor a szigorú tekintetű McGalagony feléje nézett. A dúdolást most már halk énekszó követte. Amint a fiú meghallotta a vékony és kissé hamiskás női hangot, bensője megremegett. Különös - gondolta magában. Igyekezett nem törődni a hanggal, de a dallamok bekúsztak bőre alá és nem hagytak egy nyugodt pillanatot sem neki.
A boszorkány még messze nem végzett a tanórájával. Fred feje sajgott, miközben bensőjében mintha egyik vicces varázskellékjük robbant volna fel a másik után. Nem volt ez rendjén ezzel ő is teljesen tisztában volt, már csak a borzalmas csengőt kellett megvárnia és végre eltűnhetett. De addig legszívesebben befogta volna fülét, hogy elnémítsa a dalt és annak éneklőjét. A női hang ugyanolyan halk volt mint az elején, ami az egyetlen mentsvára volt a Weasley fiúnak. Viszont McGalagony figyelmét még így sem kerülte, hogy milyen dekoncentrált is. Talárja halkan suhogott a kövön, miközben közelebb sétált a fiúhoz. Fred a pennáját kezében szorította, de egy árva betűt sem vetett a pergamenre.
- Minden rendben, Mr. Weasley? - az idős boszorkány a pergamenre majd a fiúra pillantott, aki lassan felemelte fejét és az óraadó szemébe nézett.
- Elnézést, tanárnő! - Fred szabadkozni kezdett, miközben magán érezte az osztályban ülő néhány diáknak tekintetét, köztük testvérét is. Minerva ellépett az asztaltól és tovább sétált miközben újra magyarázni kezdett. Fred ismét lehajtotta fejét és igyekezett elnyomni az éneklést, ami az óra végének közeledtével elkezdett halkulni, majd végleg elcsendesült. Bensője lenyugodott, ahogy kifújta a hosszan benntartott levegőt. Eszébe is jutott, hogy megkeresi Hermionet, hiszen a lány korával ellentétben rengeteg tudással rendelkezett, a folyton felhalmozott könyvek, amik a Griffendél tornyában pihentek a közös asztalon megtették hatásukat. Majd amilyen gyorsan eszébe jutott olyan gyorsan el is hessegette az ötletet. Talán egyszeri eset volt és nem fordul elő újra.
Fred szerencsétlenségére, az éneklés újra kezdődött a következő napokban is. Mintha csak ugyanabban az időpontba zendített volna rá a női hang, persze mindig teljesen más dalt dúdolva. Reggel, mikor a Weasley fiú igyekszik felvenni talárját és elkészülni a nap első órájára. Következő alkalom mindig a délelőtti tanóráján van, amikor Minerva McGalagonnyal van átváltozástan. Az utolsó pedig, délután. Fred, aki nem a legszorgalmasabb diák, már annyira sem képes a feladott házifeladatra figyelni. A gondolatait lefárasztotta, kezdte azt hinni, hogy megőrült. Még fivérének se volt hajlandó bevallani, aki ugyan faggatta, hogy kezd elmenni az esze.
