A történetek szólhatnak bárkikről. Kevés esetben egyezik meg a valósággal.
!!!TILOS A KÖNYVEMBEN LEVŐ BÁRMELYIK TÖRTÉNETET LEMÁSOLNI!!!
Nagy valószínűséggel E/3-ban fogok írni. Ritkább lesz az E/1-ben játszódó sztori.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
/Ragnarok/
Lava Seier füle mögé tűrte elszabadult fekete tincseit, majd a kilincset lenyomva belépett a középiskola ajtaján. Igazán ellenére volt, hogy belevesse magát a diákéletbe. Évekkel ezelőtt már végigjárta ezt az utat és nem tetszett neki. A küldetése ide szólította, ha tetszett neki, ha nem. Felemelte a kezében szorított lapot és igyekezett megkeresni az E/12-es termet, ahol az első órája hivatalosan is elkezdődik öt perc múlva.
Egy kis útbaigazítással meg is találta, amit keresett. A terem már nyüzsgött a bent helyet foglaló diákok miatt, de a tanárt még nem látta. Belépett, a hangzavar minden egyes léptével csöndesedett egyre jobban. Már, ahogy küszöböt átlépte, meglátott egy fiatal szőke hajú lányt, a fal mellett ülni egyedül. Még így távolról is magabiztosnak tűnt, de Lava sem volt különb. A lány minden egyes porcikája, azt sugallta, hogy ő mennyivel több másoknál.
Közelebb lépett az asztalhoz, a szőke lány felpillantott Lavara.
- Ül itt valaki? – utalt az üresen álló székre. Egy néma fejrázás volt a válasz. Újabb kérdést nem tett fel, azzal kapcsolatban, hogy leülhet-e hanem egyszerűen csak megtette. Az asztal mellé ledobta táskáját és elhelyezkedett, de úgy tűnt padtársát sem zavarja, hogy így leült. A többi diák még oda-oda pillantva méregették Lavat. A lány fehér bőre, feketehaja és sötét öltözéke, kissé feltűnő volt a sok szőke és barnahajú diák között. A középső sorban ült egy feketehajú fiú, aki vigyorral az arcán fordult a lányhoz.
- Laurits vagyok, te pedig..? – Lava a fiú szemébe nézett, idősebbnek nézett ki a többiekhez képest, bár maga a lány sem volt éppen fiatal. A csengő, amely épp elég hangosan szólt, még a válaszolási lehetőséget sem adta meg. A borzalmas hanggal egyidőben csukódott a terem ajtaja. Egy közepes magasságú férfi lépett be táskával a kezében. Lava, ahogy látta az úr már bőven a negyvenes éveit tapossa vagy akár már az ötvenet is túl lépte.
A diákok mind a helyükre ültek és a halk csevejt is befejezték, miután a tanár az asztalra rakta táskáját és kipakolta belőle az órára szükséges papírokat. Felpillantott és körbenézett az osztályban. Egyértelműen feltűnt számára, hogy egy nap elteltével megnőtt a létszám, bármennyire is igyekezett a fiatal lány kerülni tekintetét.
- Jó reggelt mindenkinek! – odalépett egy krétával a kezében a táblához és felírta a mai óra tananyagának címét.
- Jó reggelt Mr. Hansen! – szóltak egyszerre a diákok és Lava is igyekezett bekapcsolódni. Lelke mélyén kezdett megnyugodni, hogy megúszhatja, hogy Mr. Hansen kiszólítsa és elmondassa vele élete rövidített változatát, amit már három iskolával ezelőtt bemagolt. Az Istenekre van, amit sose úszhat meg.
- Mrs. Jutul, már értesített, hogy a mai napon egy új diákot köszönthetünk. – Mr. Hansen barátságosan Lavara pillantott. – Miss Seier, kérem, kijönne és bemutatkozna? – több diáknak szeme hatalmas tágult miután meghallották a lány családnevét. Lava lassan felállt és a tanár mellé sétált.
