blackbird

Brian O'Conner

(Igen jól látjátok. A mostani sztorim Paul Walkerről fog szólni, vagyis a filmbeli karakteréről. Ihletet kaptam azután, hogy megnéztem pár halálos iramban részt. Előre elnézést kérek a rajongóktól, hogy egy elhunyt emberről írok. De remélem ezért nem utáltok meg és tetszeni fog nektek.)

/Halálos Iramban/

Mindenki lenézett az utcai versenyeken mert lány voltam. Azt gondolták a férfiak, hogy egy nő nem érthet egy autó motorjához és, hogy ez az ő terepük. Aztán meg koppant az álluk, hogy az a kislány, hogy elverte őket és milyen kicseszett jó autója van. Konkrétan, én voltam az utcai versenyek koronázatlan királynője, már csak a király hiányzott mellém. De akik ellenem indultak őket cseppet sem, lehetett nevezni királyoknak.

Fordommal és egy nagy köteg pénzzel, egy új versenyre igyekeztem. Tej Parker, a főszervező aki történetesen a legjobb haverom is volt. Vele raktam össze a legelső autómat, amivel pedig nyertem egy másikat is. Szóval most hozzá tartottam.

Éppen csak befordultam a helyszínre, de az már tömve volt emberekkel. Többnyire versenyző férfiakkal és azoknak a lotyóikkal. Persze az ott lévő nők között voltak normálisabbak is, akik nem feküdtek össze mindegyik férfival.

Megkerestem a helyemet és leparkoltam. Éppen, hogy leállítottam a motort Tej már ott állt mellettem. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam.

-Hé, Húgi.-üdvözölt és megölelt.

-Helló Tej. Hogy megy eddig az üzlet?-sétáltam előre az autómhoz és felnyitottam a tetejét még elvégezni az utolsó simításokat.

-Hát azért, eléggé meglátszik, hogy nem versenyeztél mostanában a kezem alatt.-pár napja érkeztem haza Miamiból, azalatt pedig itthon nagyban folyt az üzlet.-Tetszik, hogy még mindig nem bírják a csávók, hogy elvered őket.

-Tudom, te pedig ezt kihasználod.-mosolyogtam, miközben már az autó motorja fölé voltam hajolva.-Tudsz már valakiről, aki kiszeretne hívni?

-Nem igazán, T/N. De esküszöm, hogy amint lesz valami szólok.-azzal tovább ment, és próbálta a többieket lehúzni pénzzel. Egyre többen állták körbe az autómat, amit nem csodálok. Egy Ford GT-vel érkeztem, ami egy rohadt jó autó. A körülöttem álló tömeg nagy része férfi volt, ahogy körbe néztem. Közben megláttam a nők féltékeny tekinteteiket, úgy csináltak mintha lenyúltam volna a csávóikat.

Még egy kör sem ment le, mikor egy Mitsubishi Eclipse gurult be az autóm mellé. Amint leállt a motor, már nyílt is az ajtó. Egy magas, szőkés barna hajú és kék szemű férfi szállt ki a Mitsubishiből. Majd rám emelte tekintetét.

-A tied?-utalt a mögöttem álló Fordra.

-Igen.-jegyeztem meg. Legbelül viszont örültem, hogy végre nem a hapsit keresik a kocsihoz.

-Nem rossz.-biccentett elismerően. Ránéztem az övére.

-A tied sem rossz.-hanyagul, a kocsi oldalának dőltem.

-Vezeted is? Vagy csak dísz?-cukkolt, tudtam, hogy tudja, hogy ezt én magam vezetem.

-Még szép. Szeretnél kiállni ellenem?-kérdeztem. Reméltem, hogy igent mond, hisz nem mondok ellent egy jó kis futamnak.

-Kislányok ellen? Úgyis elverlek.-nevetett.

-Most még, nagy a szád édes. Állj ki ellenem és meglátjuk.-hívtam újra ki. Tej pont ezt az időt választotta, hogy odajöjjön hozzánk.

-Hé, haver.-kezelt le az előttem állóval. Szóval ismerik egymást, szuper.-Látom megismerkedtél a Húgival.-karolta át Parker az idegen vállát.

-Szia.-köszönt Tejnek. Majd felém fordult.-Benne vagyok. De én szabom a feltételeket.

-Legyen.-majd a legjobb barátomhoz fordultam.-Biztosítsd az utat, pár perc és rajthoz állunk.-Parker bólintott és ismét eltűnt.-Mit kapjon az aki nyer? Pénzt? Autót?

-Legyen az autó.-gondolkodott el.-Meg, egy csók tőled, hisz úgyis nyerek.-mosolyodott el. Én pedig nem hátráltam meg, a feltételek után sem.

-Rendben. A rajtnál találkozunk.-felnyitottam az ajtaját, majd beszálltam az én kicsikémbe. Elgurultam a kezdőpontig.

-T/N, mit nyer a jobbik?-érdeklődött Tej.

-A másik autóját, és a jó madár haverod meg egy csókot is, ha nyer. De tudod, hogy profi vagyok, szóval ő egyiket sem.-hajoltam ki az ablakon és megvártam az ellenfelemet.

-Brian cseszett jó. De azért hajrá T/N!-kacsintott Tej. Majd Brian megállt mellettem és indulhatott a verseny. Az nyertes aki elsőnek visszaér ugyan ide.

Az indulás nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de még így is fej-fej mellett haladtunk. Parker jól mondta, Brian tényleg jó, talán mégsem sikerül, hamarabb beérnem. A cél előtt, egy kocsi hosszal megelőzött Brian és ezzel meg is nyerte.

-Na? Én megmondtam, hogy legyőzlek, és tessék.-vigyorgott, ahogy kiszállt a Mitsubishijéből. Majd odalépett hozzám.-Akkor kérem a jutalmamat.-nyújtotta felém egyik kezét. Szomorúan ugyan, odaadtam neki a gyönyörűségem kulcsát.

-Tessék, légy boldog vele.-majd arra készültem, hogy megtegyem azt a dolgot amit még kért, ha nyer. Gyorsan odahajoltam szájához és adtam neki egy rövidke csókot. Miután elszakítottam a számat az övétől, akkor ő derekamat megfogva visszarántott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Elfelejtettem, hogy az emberek körülöttünk állnak és néznek, csak az engem csókoló férfi érdekelt. Majd, most ő szakította meg a csókot és kék szemét rám emelte.

-Tudod mit? Tartsd meg a kocsidat. Helyette, gyere el velem egy randira.-majd a kulcsokat vissza helyezte a tenyerembe.-Benne vagy?

-Rendben, gyere értem este nyolcra.-egy cetlire leírtam a lakcímet és odaadtam neki. Majd elhajtottam a helyszínről.