blackbird

Bucky Barnes

(Egy rövidke sztorival érkeztem most. De azért, jó olvasást!)

/Bosszállók/

Sosem hittem volna, hogy eljön ez a pillanat. Itt állok az egész alakos tükör előtt, az esküvői ruhámban. Natasha és Wanda pedig csendben állnak mögöttem. Majd, a csendet kopogás hangja zavarta meg. Wanda odasétált majd kinyitotta és beengedte Stevent. A férfi lassan sétált oda hozzám. 

-Gyönyörű vagy, T/N.-óvatosan megöleltem, nehogy valami történjen a ruhával.-Biztos vagy ebben?-beszélt a hajamba. 

-Már nem tudom.-hajtottam le a fejem miután elléptem tőle.-Ő itt van?

-Itt, a folyosón álldogál és szomorú. T/N még kitudsz ebből lépni, nem kell hozzá menned.

-Steven, de nem akarom megbántani Scottot. Kedvelem...-itt elhallgattam, hisz a folyosón álló férfihoz húzott a szívem és a nem a vőlegényemhez. Valószínűleg szörnyű embernek tartanak, akik nem ismernek, hogy az esküvőm napja van a szívem pedig másé, nem azé akivel az oltár elé állok. 

-De nem úgy mint Buckyt, ugye?-bólintok, hisz minek tagadjam? A Kapitány megértően megveregeti a vállamat, majd lassan kisétál a szobából. Megszédülök, de a két nő odalép hozzám és megtartanak, nehogy el essek. 

-Borzasztóan nézel ki T/N.-mondja ki az őszintét Nat. Amiért persze nem haragszom, hisz ilyen szókimondó és még igaza is van. Hiába van rajtam smink akkor, is szörnyen festek érzem. Közben lassan leültettek a kanapéra, majd Wanda hozott nekem egy pohár vizet. Hálásan ránéztem, ő pedig rám mosolygott.

-Minden rendben lesz.-mondta nekem a boszorkány és átkarolt.  A meghitt, csendes pillanatot kopogás zavarta meg, ismét. A lányok válaszolni sem tudtak, az ajtó kinyílt és Tony nézett be rajta. Mosolygott, de amint megpillantott engem az a kis boldogsága is lehervadt. Natasha feltette a kezét, mielőtt elkezdene kérdezősködni Stark.

-Csak azt szerettem volna mondani, hogy mindjárt kezdődik. T/N, Steven ott vár, hogy az oltár elé kísérjen.-mondandója után becsukta az ajtót. Elkezdtem lelkileg összeszedni magam, hisz nem mehetek úgy ki mint egy roncs. Ruhámat megigazítottam és készen álltam kimenni. Rogers ott állt az ajtó előtt, ahogy mondta Tony is.

-Nyugodj meg.-ölelt meg Kapitány mielőtt, megszólalt a zene.-Gyere itt az idő.-belé karoltam és lassan besétáltunk a terembe, ami teli volt emberekkel. Scott családja vegyült az én családommal a Bosszúállókkal. Majd megláttam Buckyt, hosszú haját felkötötte és elegánsan fel volt öltözve. Annyira jóképű volt. Elkaptam pillantását, szemei szomorúan csillogtak. 

A zene elhallgat, ahogy Scott mellé lépek. Majd a a szertartásvezető belekezd.

-Ha valaki tud olyan dologról, ami miatt a két fél nem köthet törvényesen házasságot, az jelezze vagy hallgasson örökké.-szólalt fel a szertartásvezető. Vártam, hogy Bucky hátha, de semmi. A teremben csönd volt, majd a férfi folytatta.-Scott Miller, fogadod-e az itt jelenlevő T/N-t?-fordult Scott felé. 

-Igen fogadom.-majd a férfi felém fordult.

-T/N fogadod-e az itt jelenlevő Scott Millert?-nem válaszoltam egyből, hátrapillantottam Buckyra, de éppen kifele ment volna.

-Sajnálom Scott, de mást szeretek. Nem mehetek hozzád.-elfordultam onnan. Bucky engem nézett.-Bucky.-a férfi felé futottam, amennyire a ruha engedte. A karjába vetettem magam.-Buck.-könnyeim útnak indultak.-Tűnjünk el innen, kérlek.-a volt katona nem szólt semmit, kezemet megfogva kisétált a teremből.

-T/N, ne sírj. -simogatta hátam, miközben szorosan magához ölelt.

-Szeretlek téged, nagyon.-zokogtam. 

-Tudom. Én is szeretlek és féltem, hogy hozzámész. Tudod mit?-kérdőn rápillantottam.-Szökjünk el valahova. Kettesben. Mit szólsz?

-Benne vagyok, de messze innen.-könnyes szemekkel felnéztem rá és megcsókoltam. Majd kiléptünk az épületből és elmenetünk messzire. Csak ketten. 

(itt annyira édes volt Killian meg Emma)