blackbird

Diego Hargreeves

/The Umbrella Academy/

A lány rápillant a telefonja kijelzőjére és megunja a várakozást. Int a pincérnek, hogy hozhatja a számlát, majd eltűnik. Albérletébe tartva önmagát, szidja hisz megint hitt a férfinak ő pedig ismét becsapta. Most már meg sem kellett volna lepődnie. Amint átlépte a küszöböt, levette magáról kabátját és fölakasztotta, táskáját pedig csak hanyagul az egyik étkezőszékre dobta. A fürdőszobába ment, hogy lemossa magáról a mai napot. 

A kádban ülve Diegora gondolt és, hogy legközelebb milyen kifogással fog elő állni, hogy elkésett ismét. De hamar kizárta fejéből a férfit, majd kimászott miután teljesen átázott. Megtörölközött és felvette a kikészített kétrészes selyem hálóruháját. A fürdőből a hálószobába tartott, hogy bebújjon a puha ágyába és elfeledkezzen most már végleg a férfiról. Persze az nem úgy ment, jelentett számára valamit és így megnehezítette a dolgot. A lány elterelésképpen a tv műsorok között kezdett el szörfözni, majd egy romantikus filmnél megállt és azt nézte, még el nem álmosodott. 

Diego a legközelebbi falba késeket hajított. Mérges volt magára, hisz Oliveot ismét cserben hagyta és nem hitte, hogy a lány ad még neki esélyt. 

-Beszélned kellene vele.-egy lágy női hang zökkentette ki Kettest.

-Mi értelme?-újabb kés vágódott a falba, Pogot megkerülve.

-Fiatal úr, Allison kisasszonynak igaza van.-majd egy rántással az éles eszközt kihúzta és visszaadta Diegonak. Azzal a lendülettel el is tűnt. Allison testvérére mosolygott és átnyújtotta neki a telefonját azzal a céllal, hogy minél hamarabb hívja fel.

Kettes értette a néma célzást, átlapozta a névjegyzéket majd rányomott Olive neve mellett álló kis zöld ikonra. Kicsöngött, többször is, de válasz nem érkezett. Még kétszer újra hívta, de semmi értelme nem volt. Olive nem akart neki válaszolni. Mielőtt megfontolta volna a dolgot, felkapta a kulcsait és az autójához sietett. 

Egy érintés, mely oly valódi. A lány talán túl fáradt volt, de ahogy rájött, hogy nem álmodja, valaki valóban megérintette a lábát. Szemei ijedten pattant ki, még az álmossága is eltűnt. Meglátta a fekete csuklyás férfit, lábát azonnal elrántotta onnan és megpróbált az ágy távolabbi részébe húzódni. 

-Ki a franc maga és hogyan jutott be?!-de a lánynak ideje sem volt reagálni, az idegen utána ugrott. Majd az ellene küzdő lányt maga alá gyűrte, feje fölé emelte Olive kezeit, majd szabad kezével befogta száját, hogy ne tudjon segítségért kiabálni. De őt nem lehetett ennyivel elhallgattatni. A lány úgy gondolta, hogy most vagy soha, erőteljesen beleharapott támadója tenyerébe, aki azonnal elkapta a kezét. A férfi tenyere csattant Olive arcán, akinek szemét elfutották a könnyek és ordítani kezdett, ahogy a torkán kifért. 

Diego a csengő felé nyúlt, de mielőtt megnyomta volna, sikítást hallott. Ami a lány emeleti ablaka felől jött. Kettes nem tétovázott, berúgta az ajtót és felsietett a lépcsőn. Majd azonnal rátalált Olive szobájára. Kinyitotta az ajtót, de ami ott fogadta az sokkolta. A lány rövidnadrágja félig lerángatva, pólója elszakítva, arcán pedig egy piros kéznyom, felette pedig a férfi. Diego az ágyhoz sietett, az idegent lelökte Oliveról és bemosott neki egyet, majd még egyet. Kettes nem látott tisztán a dühtől. A lány remegő kézzel nyúlt telefonjáért és az első legalkalmasabb embert hívta. 

Allison hallotta, hogy valami nem oké Oliveval és megkérte Luthert is, hogy tartson vele. Mikor odaértek akkor látták meg igazán mi a probléma. Egy férfi feküdt a lány szőnyegén, mellette Diego, aki újra és újra beledöfte az idegen combjába a kését. Majd tekintetét fentebb vitte és észrevette a lányt, remegett és sírt. Hármas odasietett és átölte Oliveot, míg testvérei gondoskodnak a hulláról. Olive csak sírt és sírt. Hármast, pedig Kettes cserélte fel, teával a kezében. 

-Idd, meg aztán próbálj meg vissza lefeküdni.-már sehol nem volt az erőszakos férfi, helyette itt volt a gyengéd és gondoskodó, aki most nagy segítség volt a lány számára. A tea lassan fogyni kezdett, ahogy benne az altató pedig hatni. Olive úgy tűnt lassan ismét az álom világba kerül, Diego lassan felkelt mellőle és elindult a folyosón levő kanapéhoz, hogy majd ott alszik. Mert ezek után nem hagyja itt.

-Diego.-halk volt, de Kettes még így is meghallotta.-Kérlek maradj itt.-majd lassan arrébb csúszott az ágyon, hogy helyet adjon neki. A férfi nem szólt semmit, levette magáról éles fegyvereit és befeküdt mellé. Olive a mellkasára hajtotta fejét, ő pedig magához ölelte. Apró csókot lehelt hajára.

-Most már aludj, édesem. Itt vagyok nem kell félni.-a lányt elnyelte az álmok világa, de Diegot még sokáig nem. Haragudott önmagára, ha ma nem valami buta rendőrségi üggyel törődött volna, akkor Olive ezt az egészet megúszhatta volna. Tudta, hogy ezt nagyon elcseszte és nem csak a mostanit. De remélte, hogy ha új nap virrad a lány ad neki egy utolsó esélyt.