blackbird

Taron Egerton

(hey guys, tudom rövid lett ez a rész, de szerintem ez pont tökéletes így)💙

Nem is értem, hogy mehettem bele. Partner nélkül megjelenni, a legjobb barátnőm és a pasija mellett gyertyatartóként. Közel egy órát ültem magányosan az asztalnál, miközben néztem a táncoló párokat. Utána meguntam, küldtem Carának egy üzenetet, hogy leléptem. 

Majd mikor kiléptem az ajtón, akkor esett le, hogy nekem rohadtul nincs kocsim és gyalogolhatok. Egy ideig magassarkúba lépkedtem az utcán, de aztán azt lekaptam magamról és úgy folytattam az utam. Csak reménykedni tudok, hogy egyetlen fura alakkal sem fogok összefutni. 

Sosem fogok hazajutni. Hiába nem lakok távol az iskolától mégis, sokat kell sétálni, hogy hazaérjek.  Pár utcára voltam már az otthonomtól, mikor egy autó fékezett le mellettem. Kissé megszaporáztam lépteim, de az autó követett. Tessék ennyit a fura alakokról. Majd leengedte az egyik ablakot és kiszólt.

-T/N állj meg.-mély rekedtes férfi hang volt, amit ezer közül felismernék. Taron Egerton volt az a Smith Gimi ügyeletes rosszfiúja. Kicsit lentebb hajoltam, hogy betudjak nézni az ablakon.

-Neked nem a bálon kéne lenned, valamelyik libát szédíteni?-kérdeztem felvont szemöldökkel. 

-Féltékenyek vagyunk?-kérdezte, majd rám kacsintott. Jézusom.

-Ugyan rád és a nőidre? Na ne nevettes.-még, hogy én féltékeny. Oké talán bejött Taron, de úgy mint mindegyik lánynak a suliban.

-Te miért nem vagy ott?-utalt a sulibálra. Most valljam be, hogy nem találtam egy fiút sem aki elkísér?

-Unatkoztam.-tudtam le ennyivel.

-Ugyan, az igazat.-kérte.

-Hát jó. Senki nem akart a partnerének. Remélem most már örülsz.-duzzogtam. Taron kiszállt autójából, majd átjött arra az oldalra ahol álltam. Végigmértem. Arcát borosta díszítette, karjait egy fekete pulcsiba bújtatta, alatta pedig egy fehér rövid ujjú volt és egy fekete farmert viselt. Mikor visszapillantottam az arcára akkor megláttam azt a letörölhetetlen vigyort.

-Még szerencse, hogy senki nem akarja azt ami az enyém.-mondta, miközben tekintetét le sem vette rólam. Uh, remélem rosszul hallottam.

-A midet? Ugye nem gondolod, hogy én a tied vagyok?-hüledeztem, ennek a csávónak aztán volt egója.

-De pontosan úgy gondolom. Szerinted miért nem volt egy srác sem, aki partnered akart volna lenni? Mert én gondoskodtam róla.-mondta. Dühös lettem.-Egyébként is érzem mikor nézel, tekinteted szinte perzsel. És ez pedig tetszik. Tudom, hogy akarsz engem.-közelebb jött. 

-Te egoista állat.-löktem meg mellkasát, de mintha meg sem érezte volna úgy állt mint a cövek.-Álomvilágban élsz. Semmit nem akarok tőled. Érted SEMMIT!-vágtam hozzá, de ő csak állt és vigyorgott.

-Ugyan, a szemed teljesen mást mond.-jegyezte meg.-Legalább, ne hazudnál magadnak.-keze derekamra csúszott, és közelebb vont magához. 

-Borzasztó vagy.-még mindig dühös voltam.

-Így kell elfogadnod édes.-keze derekamról, fenekemre csúszott. Talán egy kicsit tényleg hazudtam, nem volt közömbös számomra Taron. Igaza volt, hogy akarom vagyis inkább a testem. De ezt, nem igen szerettem volna tudtára adni.

-Hagyj elmenni.-megint megpróbálkoztam azzal, hogy mellkasánál fogva toltam volna el, de megint semmi.

-Oh, hidd el hagyni fogom majd, hogy elmenj. Csak akkor nem  az utcán leszünk.-ismét kacsintott, jesszusom a sírba visz ez a srác.

-Taron, miért most?-kérdeztem, hisz eddig semmi érdeklődést nem mutatott felém. 

-Nem tudom, de akarlak T/N, ez olyan nagy kérés?-kérdezett vissza. 

Válaszomat meg sem várta, neki esett számnak. A térdem elgyengült annyira mohón falta ajkaimat. Cipőimet kiejtettem a kezemből és tudtam ebből nincs visszaút. Én pedig már nem állok ellent az élvezetnek amit nyújtani fog. Szabad kezemmel hajába túrtam. Majd hagytam, hogy a vágy uralkodjon felettem.