A történetek szólhatnak bárkikről. Kevés esetben egyezik meg a valósággal.
!!!TILOS A KÖNYVEMBEN LEVŐ BÁRMELYIK TÖRTÉNETET LEMÁSOLNI!!!
Nagy valószínűséggel E/3-ban fogok írni. Ritkább lesz az E/1-ben játszódó sztori.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
/The 100/
Több mint egy hónap telt az egyezség óta.
Nem messze a bunkertől, egy sziklaszirten ülök Bellamy társaságában. A nap lemenőben, az idő pedig kezd lehűlni. A férfi észrevette, hogy vacog a fogam, kabátját lekapta magáról, rám terítette és közelebb húzott magához.
-Te nem fázol meg?-szólaltam meg, közben pedig fél szemmel Bellre pillantottam.
-Kibírom a lényeg, hogy te ne fázz meg.-mosolyodott el. Kezével a kabáttal takart karomat simogatta. Válaszára én csak a fejem ráztam.-Ne ingasd a fejed. Tudod jól, hogy csak azt akarom, hogy neked jó legyen.
-Tudom.-ahogy tudtam már teljesen felé fordultam.-De én aggódom az egészséged miatt.
-Egy kis hideg nem árt meg, de örülök, hogy aggódsz értem.-Bellamy az eget kezdte el kémlelni miközben halkan megjegyezte.-Ilyenkor tudom, hogy fontos vagyok számodra még, ha egy kicsit is.-apró kezem a férfi arcára simítottam és magam felé fordítottam.
-Bell..-tekintetét az arcomra vezette és várta, hogy folytassam.-..már az elejétől fogva fontos vagy nekem. Még, ha nem is tudtam róla. Köszönöm, hogy akkor nem öltél meg sem te, sem a húgod.-a férfi lusta mosolyra húzta száját. Fejével pedig közelebb araszolt.
-Te is fontos vagy nekem.-lehelletét ajkaimon éreztem, miközben beszélt. Egy pillanatra lepillantott számra, majd újra szemembe nézett. Titkon vágytam arra, hogy megcsókoljon. Talán, ha egy kicsit előrébb döntöm a fejem, akkor az ajkam végre találkozhat az övével.-Nyugalom kis amazon hercegnő.
-Hogy érted?-persze nyugodt voltam, de a fusztráltság ott motoszkált bennem.
-Látszik, hogy valamit nagyon szeretnél, járnak a fogaskerekeid. De tudod én mit szeretnék?-nemlegesen ráztam a fejem. Bellamy nem szórakozott. Kezét tarkómra csúsztatta és magához rántott. Ajkaink végre összeforrtak, móhon csókolt. Mintha nem lenne holnap. Megharapta alsóajkam és nyelve bejutást kapott a számba. Kezemet hátulról hajába vezettem és gyengéden meghúztam tincseit. Hiába voltam szűz a csókolózáshoz azért értettem. Nem voltam profi, de panaszkodni sem lehetett. Lihegve szakadtam le szájáról. Fülig vörösödtem, de ő csak elégedetten elvigyorodott és magához ölelt. Ujjával apró köröket írt le a combomon. Ott ültünk, pár perc csend után Bell megszólalt.
-Szerintem ideje lesz hazamennünk.-a férfi az estét a bunkerben fogja tölteni. Ezután a csók után pedig, sokkal inkább vele szeretnék lenni. Felsegített a pokrócról és miután összetekerte karja alá kapta. A bunkerben, az ott található ruhámat átvettem és Bellnek is adtam valami kénylemeset.
