A történetek szólhatnak bárkikről. Kevés esetben egyezik meg a valósággal.
!!!TILOS A KÖNYVEMBEN LEVŐ BÁRMELYIK TÖRTÉNETET LEMÁSOLNI!!!
Nagy valószínűséggel E/3-ban fogok írni. Ritkább lesz az E/1-ben játszódó sztori.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
/The Originals/
A lány mielőtt belépett volna az épület kapuján, arcára helyezte a bordó maszkot. Meglepve vette észre, hogy Marcel az egész negyedet meghívta. Ahogy felpillantott a teraszra meglátta régi barátját Klaust és mellette pedig a házigazdát. Julia, hogy elvegyüljön az emberek között a felé sétáló pincér tálcájáról lekapott egy koktélt és elsétált az egyik sarokba, hogy ne legyen szem előtt. Tekintete arcról arcra járt pedig a nagy részét maszk takarta. Egy-két vámpírt és vérfarkast megismert, többek között Rebekaht is Klaus féltestvérét.
Már harmadik poharát ürítette ki, amikor egy alak suhant mögé. A lány úgy tett mintha észre se vette volna a mögötte álló férfit. De mikor megszólalt akkor figyelmét bizony magára vonta, de a hibrid tekintetét nem.
-Miért van az, hogy a csőcselék táncol, Ön viszont itt a sarokba Margaritat iszogat?-a hangja ismerősen csengett, de Julia archoz nem tudta kötni.
-Talán mert eddig, senki érdemleges nem kért fel?-kérdezett vissza a lány és üres poharát a mellette álló asztalra helyezte. -Egyébként is magának mi köze hozzá?-a hibrid még mindig háttal állt neki, de úgy tűnt a férfi ezt megunta ezért Julia elé lépett. Barna haja volt, ami jelenleg összevissza állt. Öltönyt viselt egy fekete maszkkal, ami a szeme körülötti részt takarta.
-Nos akkor, felkérhetem a hölgyet egy táncra?-a pasi kissé meghajolt és úgy nyújtotta a lány felé a kezét. A pörgős zenét lassan felváltotta egy lassú szám. Komor arcára mosolyt varázsolt és elfogadta. A férfi a táncoló párok közé húzta, tenyere a lány derekára simult, miközben megérezte a nőies kezeket a vállán.
A zenére lassan mozogtak. Kol közelebb vonta magához Juliat. A hibrid nem ellenkezett fejét a pasi mellkasára fektette és úgy feledkeztek bele a dallamba. A vámpír nem tartozott az úriemberek közé. De úgy érezte, hogy a lánnyal akit a karjában tart nem bánhat úgy mint a régi szeretőivel.
Kol mintha megérezte volna, hogy nézik körbekémlelt az udvaron és meg is találta azt a szempárt ami lyukat tervezett ütni a koponyájába. Klaus volt az alattomos hibrid féltestvére. A férfi az emeletek felé biccentett, a vámpír pedig inkább belement abba, hogy beszéljen bátyjával mint, hogy az idemasírozzon és még szégyenbe is hozza.
Julia mintha megérezte volna a feszültséget, ami partneréből jött. Felemelte a fejét és észrevette, hogy az idegen őt nézi. Talán egy vagy akár két perc is eltelhetett, mikor az ős észbe kapott, hisz azok az igéző zöld szemek túlságosan ismerősek voltak neki.
-Ne haragudjon meg rám, hogy csak így itt hagyom, de volna némi elintézni valóm.-kezet csókolt a hölgynek és mielőtt útjára indult még visszanézett a nőre.-Láthatom még valamikor?
-Akár.-a lány sejtelmesen elmosolyodott, az ősvámpír pedig elindult felkeresni Niklaust. Amint Kol eltűnt, Julia maszkját megigazítva elment a partiról. Úgy vélte, hogy nem várja meg ott az őst, hisz a férfiakat mindig csak egy valami érdekelte. Ezért is lépett le nem akarta, hogy kihasználják.
