blackbird

Damon Salvatore

/Vámpírnaplók/

A Salvatore iskolában tanítok, pár éve. Leginkább a boszorkányság rejtelmeit, tárom fel a diákoknak, akik ezt nagy figyelemmel követik. De mindig csak annyit taníthatok nekik, amennyit Alaric jónak lát. Ric jó barátom, de néha már alig akar valamit megengedni, hogy a a fiataloknak is megtanítsam.

Elfoglaltam a helyem a teremben és vártam, hogy a diákok megérkezzenek és elkezdhessem az órát. Csengetés előtt a fiatalok elfoglalták helyüket és a szörnyű berregéssel megkezdődött a mai óra. Egy egyszerű természet varázslatot akartam tanítani a gyerekeknek, amivel megtudták a növényeket vagy virágokat növeszteni.

Mindenki elé egy kis cserepet raktam, abban pedig föld volt, alatta meg a virág magja.

-Gyerekek, koncentráljatok és ismételjétek utánam.-az előttem heverő cserépre koncentráltam.-Phasmatos Tribum, Melan Veras. Phasmatos Tribum, Melan Veras.-a diákok ügyesen mondták velem együtt a varázslatot és megjelent egy kis csíra a cserépben.-Ügyesek vagytok! Most pedig próbáljuk meg teljesen megnöveszteni a virágot.-az óra másik része ezzel telt, majd ki is csengettek. 

Következő órám nem volt, ezért inkább elballagtam Ric irodájába, hátha tudok valamiben segíteni. Kopogás nélkül léptem be a szobába, de már meg is bántam. Földbegyökerezett a lábam mikor megláttam, ki áll Saltzman asztalával szemben. Damon Salvatore. 

-Ne haragudj Ric, nem tudtam, hogy vendéged van.-mértem végig magát az ördögöt.-Visszajövök később.-fordultam meg, de Damon a vámpír gyorsaságával elállta az utam.

-Maradj nyugodtan, nem harapok.-kacsintott rám. Régen nagy hatással volt rám most már többnyire nem, hisz csak egy zavaró tényezőként gondolok rá. 

-Nagyon reméltem is, de komolyan Alaric később találkozunk.-ezzel pedig elsétáltam az idegesítő Salvatore mellett. Azt hittem, hogy lyukas órámban elmehetek sétálni, de ezt is elfejthettem. A testnevelés tanár beteg lett, és nekem kellet beugranom. Saltzman lányainak órájára kellett beugranom, aminek rettentően örültek ezért is hagytam, hogy azt csináljanak amit szeretnének, de a tornatermen belül. 

A farkasok, a vámpírok és a boszik egy barátságos meccset, szerettek volna játszani, én pedig beálltam bírónak. A játék felénél tartottunk, mikor egy gyenge fuvallatot éreztem, majd felismertem azt az ismerős illatot. Damon.

-Mit akarsz?-fordultam hátra a vámpírhoz, aki lazán a lelátók széléhez dőlt. 

-Már nem is üdvözölsz, úgy mint régen?-vigyorgott.

-Ezt, te sem gondolod komolyan.-fordultam vissza a gyerekek felé, akik még nem vették észre a nem kívánatos személyt. Damon mögém lépett és a fülemhez hajolt.

-Az ott Klaus kis tribidje?-utalt Hopera. Kezem ökölbe szorítottam és rádörrentem a vámpírra.

-Ne nyúlj a lányhoz, mert rohadtul megbánod Damon.-a férfi fejéhez kapott és ordított, hisz egy jelenleg még "enyhe"  fejfájást okoztam neki.  Felordított, de csak annyira, hogy egy-két szempár szegeződött ránk.-Tűnj innen. Most, hisz tudod jól, hogy rosszabbat is tudok neked okozni.

-Azt már nem T/N.-ragadta meg a karom. Próbáltam kezemet kirántani a szorításából.-Hiányoztál.

-Beteg vagy! Hagyj békén és Hopeot is.-sziszegtem neki. A fiatalok abbahagyták a játékot és minket figyeltek.

-Ms T/N segítsünk?-közeledett felénk Rafael.

-Játszatok, elbírok vele.-nyugtattam meg őket. A vámpírt kihúztam az ajtót, hogy legalább a bent levő diákokat ne zavarjuk.-Csak annyit mondj el, minek jöttél ide? Megint tönkre akarsz tenni mint régen? Mert akkor, elmehetsz nem fogok újra részt venni a kisded játékaidban. 

-T/N hallgass meg.-kérlelt nyugodt hangon.

-Nem, és tudod miért? Te sem akartál sosem meghallgatni. Sosem. Mindenki fontosabb volt mint én Damon. Neked ez pedig sosem tűnt fel. Teljesen kihasználtál.-annyira jól esett végre, mindezt a vámpír szemébe mondani. Egy ideig féltem tőle, hiába volt varázserőm nem használtam és csak tűrtem. Majd egyszer el is hagytam. - Végeztem veled. Örökre Damon Salvatore. 

A férfi számára ez volt a végszavam. Régen szerettem, régen mindent megtettem volna érte, de ő semmit sem adott érte cserébe. Még a szerelmét sem kaptam meg, csak az üres szavait. Aztán már azt sem. Teljesen tönkretett. Leléptem tőle, most mégis itt volt. De én már nem az vagyok aki régen, lelkileg megerősödtem és többé nem nem hagyom, hogy kihasználjon. 

(embik, nos mint olvastátok ez nem lett olyan boldog sztori mint az előző, de remélem tetszett attól.. na meg, hogy picit összecsaptam..Jó olvasást!💙)