blackbird

Viharmadár - John Proudstar

/The Gifted/

Aggódva roskadtam le az ágyra, a kezemben egy terhességi teszttel. Félek, hogy pozitív lesz, hogy fogom Johnnak elmondani. Lehet, hogy véget vet a kapcsolatunk, esetleg velem marad, de nem hagyja, hogy részt vegyek az akciókba az Őrszem szolgálat ellen. 

Nagyot sóhajtottam, mikor Lorna huppant le mellém. Nyugtatóan hátamat simogatta. Ő átérzi a helyzetem, hisz ő is volt terhes most pedig egy csodaszép lánya van. 

-Lorna mi lesz, ha terhes vagyok?-bánatos voltam, egyrészt örültem volna a picinek másrészt nem. 

-Nyugodj meg elsőnek is. Másodszor is látszik a két csík?-lepillantottam a kezemben tartott tárgyra és határozottan látszott a két csík, ami azt jelezte, hogy bizony terhes vagyok. Nem szóltam semmit, csak felmutattam a zöld hajú lánynak.-Gratulálok T/N.

-Hogy fogom elmondani Johnnak?-akadtam ki. De a lány csak elmosolyodott.

-Mesélnem kell valamit mielőtt pánikrohamot kapsz. Emlékszel mikor haza hoztuk Emmat?-csak bólintottam.-Marcos mesélte, hogy mikor John a kezébe vette a lányunkat azt mondta, hogy nem lenne az ellen, ha terhes lennél. Egyszóval igazán örülne egy picinek. Nem kell aggódnod.-meglepetten néztem Lornara.

-Megkérhetlek valamire? Ha kimész beküldenéd ide?-a zöld hajú egy biztatómosolyt küldött, majd kisétált az ajtón. Nem kellett sokat várnom, mikor is John rontott be a szobába. Aggódva fürkészte az arcom.

-Mi a baj?-ült le oda, ahol eddig Lorna foglalt helyet.-Nem lett semmi bajod, ugye?

-Nem semmi ilyesmi. Viszont valamiről el kell beszélgetnünk.-nagy levegőt vettem és belekezdtem.-Emlékszel mikor utoljára voltatok mutánsokat menteni?-a férfi csak bólintott és várta, hogy folytassam.-Akkor már azon bizonyos éjszaka is megvan.

-Mi történt T/N?

-Terhes vagyok és tudom, hogy nem a legmegfe...-még a mondatomat se tudtam befejezni. John közel vont magához és megcsókolt. Mikor elváltunk egymástól akkor megláttam az arcát, mosolygott, már én is azt tettem.

-Szeretlek titeket!-simította egyik kezét a hasamra, ahol a mi kis pocaklakónk van. 

Boldog voltam, hogy John itt volt velem és a picivel. A barátaink jól fogadták a hírt, de nem sokáig lehettünk boldogok.

***

Csütörtök reggel, az őr mutánsunk félelem sugárzására keltünk. Vészhelyzet volt.

-Itt az Őrszem szolgálat.-indult el John az ajtó fele, de még onnan visszaszólt.-Vigyázz magadra!-utánam siettem, hogy a gyermekeket biztonságba tudjam. De ahogy kiléptem a szobából az épület megremegett.

Ahogy kisiettem megnézni mi a helyzet, megláttam a kölyköket az ablaknál állni támadásra készen. Hasznosítani akartam magam. Ezért a földszintre mentem. Ott voltak Lornaék, éppen az ajtókat reteszelték be. Lövések sokasága érte azon ablakokat amiket még nem védte fa.

-Meneküljetek!-kiabálta az emeletről Strucker.-Itt vannak a vérebeik.-a mutánsok fejvesztve menekültek a széfen keresztül a föld alá. Magukkal sodortak annyira, hogy elkeveredtem teljesen. Szédültem, közben pedig a vérebek az épületet rázták, mindenhol törmelékek.

Valahol az épület darabjai között hallottam John hangját, és a rendőrséget is. A fejem zúgott. Ahogy felpillantottam egy fegyvert láttam meg előttem majd egyre többet.

-Álljon meg, ott ahol van!-kiabálta az egyik. Nem bírtam egyenesen állni, az előttem állók pedig üvöltöttek.-Ha nem áll meg akkor, tüzet nyitunk!-olyan gyorsan történt minden, John felém rohant. Alakomat mielőtt felvettem volna és John is odarohant volna az egyik fegyver eldördült. A szívem mellett talált el. Mielőtt a földre rogytam volna, John odarohant és magához ölelt. Közben pedig hátraordított Marcosnak és Lornanak.

*külső szemszög*

Viharmadár vérző kedvesét ölelte, miközben a lánynak csak pár perce maradt. Egy hete még boldogok voltak, hogy szülők lehetnek most pedig T/N haldoklik.

-Szeretlek.-puszilta meg a homlokát a gyémánt lánynak, akinek bőre egyre fehérebb lett. Kezdte elveszteni az eszméletét. A férfi arcát könnyek áztatták, majd haragosan felüvöltött amikor már nem látta T/N mellkasának emelkedését. Megígérte neki, hogy megfogja bosszulni az ő és gyermekének halálát.