A történetek szólhatnak bárkikről. Kevés esetben egyezik meg a valósággal.
!!!TILOS A KÖNYVEMBEN LEVŐ BÁRMELYIK TÖRTÉNETET LEMÁSOLNI!!!
Nagy valószínűséggel E/3-ban fogok írni. Ritkább lesz az E/1-ben játszódó sztori.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
/Face Team/
Legtöbbször a bátyóknak a szeme fénye a kishúguk. Óvják, vigyázzák őket, szeretem is ezért Matyit, de ő már túlzásba viszi. A tizennyolcat töltöttem és egy barátom éppen, hogy volt. De ő sem bírta sokáig Matyinak hála. Az meg pláne, hogy folyton magával visz az edzéseikre. Komolyan már kívülről fújom, az egészet amit majd Kínában előadnak. Most is itt ülök a padon és hol Emesével beszélek, hol pedig őket nézem. Mind jó barátaim, bár nem állnak annyira közel mint a bátyámhoz, de tudom, hogy rajtam tartják a szemüket akár merre megyek.
A bátyó nem nézi jó szemmel, ha a fiúk kissé túl közel merészkedik hozzám. Mármint már szinte bókol vagy hasonló. Hisz ismeri őket és a szándékaikat is. Rengetegszer elhajtja, hogy Talán gyengéd érzelmeket táplál irántam és, hogy ne kergessem hiú ábrándokba. De ha tudná, hogy nem érdekel a Talán, a szívem egy másik barátja felé húz. Norbi, mindig is húgaként tekintett rám, bár ez érthető egy tíz év különbség bizony van köztünk. De amit iránta érzek nem tagadhatom. Kedvelem őt talán még jobban is mint kéne.
Elmélyültem a telefonomban, amikor hangzavar egyre hangosabb lett. A fiúk az ajtó előtt csoportosultak, majd megláttam a kis Martint. A telefont leraktam a padra és odasétáltam. Elléptem Ádám mellett, hogy a kisgyermekhez közelebb legyek.
-Sziasztok!-köszöntem oda, Martin ahogy észrevett kitépte magát apja karjai közül és hozzám szaladt. Megölelgettem, majd felkaptam.
-Szia! Ne haragudj miatta.-kért elnézést Áron, de én csak mosolyogtam. Martinnal a kezembe sétáltunk el a terem egy csendesebb zugába, ahol kezébe adtam egy labdát, ő pedig ügyesen visszagurította. Ezzel el is szórakoztunk egy ideig, utána mikor láttam, hogy kifárasztottam egy nem használt matracra leültünk és beszéltem hozzá.
-Te aztán értesz hozzá.-ijedtemben megugrottam volna, ha a csöppség nem foglalt volna helyet az ölemben. A hang felé fordultam és Norbi mosolygós arcát pillantottam meg.
-Istenem a frászt hoztad rám. Miért kell úgy járnod-kelned mint egy ninja?-megráztam a fejem.-Ha nem tűnt volna fel, hogy mikor Áron elhozza mindig velem van. Szóval még szép, hogy értek hozzá. Amúgy meg neked nem edzened kellene?
-Elakarsz küldeni?-mosolygott még mindig. Martin arcát Kajtár felé fordította, majd a kezében tartott labdára pillantott.-Szeretnéd?-nyújtotta felé a labdát, mikor észrevette, hogy nézi. A fiú bólintott és kiszállt az ölemből. Mégsem fáradt el annyira egy kis labdázásra, mindig van energiája. Gyermeki örömmel szaladt Bálinték fele.
-Vigyázzatok rá, különben kitekerem a nyakatokat!-kiáltottam a srácoknak, akik csak kinevettek és felkapták a kicsit. Ott maradtam a sarokban a matracon Norbival.
-Nem válaszoltál.-tekintetem elszakítottam a többiekről és rápillantottam.-Elakarsz küldeni?
-Dehogy. Csak nehogy aztán bajod származzon belőle, hogy itt ülsz és velem beszélgetsz, mintsem edzéssel töltenéd az időt.-magyaráztam, pedig a lelkem mélyén elakartam küldeni. Féltem, hogy azért mert zavarban vagyok tőle olyat teszek, amivel mindent tönkretehetek. Ezért is lett volna jobb, ha nem velem foglalkozik.
