Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

3.rész

-Hé, Rebeka. Hallasz?

Hirtelen nem tudtam érzékelni a körülöttem lévő dolgokat, minta összemosódtak volna, mintha más bőréből látnám az eseményeket. Mozdulni akartam magam felé, csak aztán rájöttem, hogy külön személyként az a test nem én vagyok. Abban a pillanatban erős félelmet éreztem, és egy kis szikra után csak a mély sötétséget láttam. Egy idegen világban, idegen földön, kurva nagy idegen. Irányított valami, valami amit nem láttam, nem halottam, mégis húzott maga után. Erős fény, majd pár képkocka a gyerekkoromról. Arról az időszakról, mikor még a pelenka is nagy volt rám. Miért emlékszem? Miért fontos ez a pár kép? Miért ájultam el? Lehetséges, hogy vannak testvéreim, csak én nem emlékszem? Még nagyobb fény, majd kinyitom a szemem, újra látok, hallom a körülöttem pánikolók hangját.

-Mi, mi történ?-erős fájdalmat érzek a tarkómon, szinte szétreped a fejem, nem is kell látnom magam ahhoz, hogy tudjam milyen fájdalmas arcot vághatok.

-Szépen összeestél az egyik vendég láttán, aki mellesleg nagyon hasonlított rád. Biztos nincs testvéred? 

-Arról tudnék-Vágtam rá, bár biztos voltam benne, hogy simán lehet testvérem, mivel piciként kerültem be.

-A pasas aki hasonlított rád... Lelépett. Szó szerint, se kép, se hang Pedig még a vezetéknevetek is ugyanaz. Mindegy, a főnök azt mondta, hogy menny haza, pihend ki magad, holnap még ne gyere, és ha úgy látod, hogy jól vagy, szívesen lát.

***

-Szóval ha jól értem, az első munkanapodon rosszul lettél, mert egy pasas ugyanúgy kérte az étel és az italt, ahogy te szoktad, aztán kimondta  vezetéknevét, ami szintén egyezett a tiéddel. Végül Dóri rá tett egy lapáttal az egészre azzal, hogy azt mondta nagyon hasonlítotok- Vázolta a dolgokat Márk, majd hangosan felnevetett.

-Hát szivi... Ez lehet teljesen véletlen is. Nem kellett volna felnyalnod a padlót...-hatásszünet-Most, hogy ezt tisztáztuk, ma elmegyünk bulizni, mivel... ha jól értettem, holnap nem kell bemenned. Felszedünk egy pasit, persze neked, mert én szeretem Gergőt-gondolkodott hangosan.

-Oké Rómeó, a részletekre nem vagyok kíváncsi-mosolyodtam el.

***

-Túl hangos ez a zene-üvöltöttem, de még így is tul halkan.

-Tessék?-motyogta Márk, legalább is én ezt tudtam leolvasni.

Legyintettem egyet a kezemmel, jelezve, hogy lényegtelen. Elindultam kifelé, mert szükségem volt a friss levegőre. Az épületbe beérve pedig csak az izzadság és pia kiábrándító szagában gyönyörködhettem. 

Kiérve volt egy olyan fura érzésem, hogy valaki figyel, de nem zavartattam magam, egyszerűen rágyújtottam.  Igen cigizek, nem vagyok láncdohányos, de egy ideje leköt. Gyanúm miszerint figyelnek, nem lankadt. Féltem.

Nagyon...