Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

35.rész

-Min gondolkozol annyira?-Hmm, nem is tudom, talán azon, hogy egy ilyen pasi hogy a faszomba szerethet pasit.

-Tudod mit? Ne is válaszolj! Rád van írva-nevette el magát-Amióta itt vagy csak 30-szor tetted fel a kérdést...

-Tudod, attól függ ki mire gondol normális alatt...

-Rakd félre a perverzitásod Júlia!-nevetett fel hangosan Mr. Papucs(ez a beceneve)

-És Júlia rendelkezik Rómeóval?-Szólalt meg egy nyávogósabb hangszínnel rendelkező személy, persze kivehető volt, hogy pasi. Ő bizony Mr. Papucs "csaja"(Gergő)

-Júlia annyi Rómeó jelölttel találkozott, hogy nem tudja melyik az eredeti-Mondta Mr.Papucs nevetve.

-Be ne szarjak papucska... Nálatok ki játsza Rómeót?

-Ez egy jó kérdés...-nyúlt ujjával állához, mintha tényleg tűnődne-Jól vissza vágtál Jégkirálynő.

Mély lélegzetvételekkel próbáltam lenyugtatni magam, hiszen ez csak egy álom. De miért pont Márkkal álmodom? Miért nem tudom kizárni?-kezdtem kétségbeesett lenni. Mivan, ha megőrültem? Enyenlőre senkinek sem mondok semmi, ez a legjobb döntés...

Hajnali 3-kor senki sincs fent, Peter halkan szuszogott melletem és mivel nem akartam felkelteni, megfogtam a párnámat, és a nappaliba indultam vele. Ledobtam a kanapéra, majd megindultam a konyha felé és egy bögrébe tejet öntöttem. Beraktam a mikróba, majd egy pillanatra lehunytam a szemem. Tudtam miért álmodok Márkal, tudtam miért idézem fel az emlékeket... Hiányzik a testvérem...

-Mi lenne, ha végre kinyögnéd ki Rebeka apja! Orsi az isten szerelmére! Megfosztasz a tudattól, így is hazudtál 18 éven keresztül!-üvöltött rá anyára apu, és az a helyzet, hogy nagyon is igaza van.

-Rebeka, az apád itt van előtted áll.-suttogta.

-Ő az apám, de nem ő csinált. Kivel csaltad?

-Rebeka...

-Rebeka számodra halott, és most, hogy ezt megtárgyaltuk... Ki az?

-Márk-és elsírta magát-Márk-szüttyögött-Márk a testvéred volt. A féltestvéred.

Akkor jutottam arra, hogy az anyámnak is halottnak kéne lennie. Ha nincs az a napló, sosem tudom meg, hogy megöltem a véremet és most mar a bűntudat... Mit tettem? Legalább eddig úgy tudtam emlékezni rá, hogy megérdemelte. De most.... Ezen a szinten én is megérdemeltem volna. 

Mindig egyet értettünk, mindig mellettem volt. Vajon ő tudta amit én, hogy egy vér vagyunk? Ha belegondolok ő volt az igazi testvérem, úgy is viselkedett, szeretett. Meghallgatott, és bár megjátszani akarta, tényleg érdekelte mi van velem. Én pedig golyót eresztettem a fejébe.

Először csak könnyeztem, aztán zokogtam, a végére pedig maradt egy földhözbaszott pohár és a keserves sírás... + a bűntudat.