Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

4.rész

-Nyugodj már meg! Senki sem figyel. Nagyon paranoiás vagy! Az ég adta világon senkit sem érdekelsz, mert nem ismernek, elvégre 18 éves korodig be voltál zárva!-akadt ki Márk, mert már sokadjára is megismételtem neki a dolgokat.  

-De...

-Nincs de!- Emelte fel a hangját, s kínjában az orrnyergét kezdte el "simogatni"

-Szükséged van egy pszichológusra. Lehet, hogy a hirtelen szabadság megártott a butus fejednek-Nevetett ki.

-Na, de komolyra fordítva a szót, Keress a neten egyet, aztán elmegyünk ketten.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hosszú könyörgésem, miszerint nem akarom, hogy Márk állja a kezeléseim hasztalan lett. Akármit mondtam, vagy tettem, nem hátrált. Tisztelem a kitartásáért, és azért is, hogy elviseli a fejem. Nem éppen mesebeli dolgok sorozatával indult a kapcsolatunk, de örülök, hogy így alakult. Mint mondják... Bajban ismerszik meg a barát.

-Na! Rebi, kapkodd a csülkeidet. Nem fogunk oda érni-Hallom a hangján, hogy mosolyog, ezért nem szólok vissza. Van önbecsülésem. Ez egy vicc nem törli el egyhamar. Úgy vagyok vele, hogy ez az egész egy rossz rémálom. Még most sem áll össze a kép. Mostanában furcsa dolgok tömkelege zúdul a nyakamba, és van egy olyan megérzésem, hogy minden összefügg.   

Először az a furcsa fazon, aki betért az üzletbe, jól megnézett, hasonlított rám, ugyanazt kérte, amit én szoktam. Aztán ott az a váratlan ájulás. Sosem ájultam el, eddig soha. Annak az alaknak viszont addig is volt ideje menekülőre fogni. Bár azt nem tudom, hogy mi elől menekül. És hogy nekem miért így jön le, de a megérzéseim általában jók. Felnőtt fejjel meg kéne tanulnom, hogy ne mindig a fejem után rohanjak. Erre az egészre rá tesz egy lapáttal az, hogy itt ez a rohadt nagy város. És az interneten mégis csak egy pszichológust tünetnek fel. Valami bűzlik. 

-Na végre, már azt hittem, hogy a kezelést is nekem kell végig ülnöm helyetted.

-Na ne duzzogj, mert beárullak a dokinak, hogy manipulálsz, és hátráltatod a kezelést-a műsírásom nem sikeredett valami hihetőre, mert hangosan felnevettünk.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A rendelőbe beérve elkapott egy olyan "menekülj" érzés. Viszont megnyugtatott a letisztult tér látványa. Fehér falak, szürke parketta, kávészínű bútorok.

-Kozma Rebeka!-Hallottam meg a nevem, ami arra a következtetésre sarkalt, hogy most én következek. Mielőtt Márk kilépett, közölte, hogy 1 óra múlva érem jön. És, hogy legyek az épület előtt.

Az előtérből átlépve a "vallató szobába" olyan furcsa érzésem támadt. A fejembe villant pár kép, hogy a tévében milyen máshogy adják elő a dolgokat. Hogy a kezelésen elmaradhatatlan egy bőr fotel, amire a páciens ledől, és sorolja a gondjait. Természetesen nekem csak egy régi fotel jutott.

-Akkor kezdjük könnyebb kérdésekkel-hangja hivatalos, és mintha semmi érzelem nem lenne benne. A hátamon feláll a szőr.... kellemetlen.

-Mondja, miért van itt?-Na ha én tudnám...

-Hát, félek, hogy kezdek megőrülni. Úgy érzem mostanában furcsa dolgok történnek.

-És mit gondol, mi váltja ki a képzelgéseit?