Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

34.rész

-Hogy mit mondtál?-emeltem fel a fejem.

-Én csak...-rázta meg a fejét, majd hirtelen elhúzódott-Mi történik velem?-arca ijedt volt és kezdtem aggódni, vajon felhoztam benne valamit?

-Mire gondolsz?-tapintottam rá óvatosan a lényegre.

-Megerőszakoltak?-tette fel a kérdés, de tekintetét a padlóra szegezte.

-Honna...

-Emlékszem-vágta rá-csókolj meg.

-Tessék?-sápadtam le, vajon mit szívott?

-Csak... csak csókolj meg!-kérte eréjesebben.

Közel hajoltam hozzá, majd lehunytam a szemem, és ajkaihoz érintettem az enyém, ezzel teljesítve a kérését. Csókunkból céltudatos csókolózás lett, majd eldöntött a kanapén, és áttért a nyakamra. Egy óvatos sóhajt megengedtem magamnak, de azért leállítottam és kérdőn néztem rá.

-Beka, én emlékszem rád-nézett mélyen a szemembe-nem mindenre, arra például nem, hogy hogyan ismerkedtünk meg... De arra igen, hogy egy könyvtárban majdnem... Szóval érted-nevette el magát-arra is, hogy mi szakította meg, hogy akkor mit éltünk át, hogy Kanadában voltunk és, hogy apádnak dolgozom. Mégsem tudom, hogy mi történt a baleset napján-hajtotta le a fejét.

-Peter, én akarom-nyögtem ki, mert tényleg így volt.

-Én is-suttogta, majd áttért a nyakamra. Kigombolta az ingem, míg én szinte letéptem a pólóját-ennek nem fordítva kéne lennie?-tanakodtam el. Egyre nagyobb sóhajok törtek fel belőlünk, s csak reménykedtem, hogy bezárta az ajtót...

Már alatta feküdtem. Az utolsó ruhadarabok is lekerültek rólunk és hát... Mindegy is. Végig csókolta minden egyes porcikám és már csak megőrített a lassúsággal. Többet akartam. Szemeimbe nézett, mintha az utolsó jóváhagyásra várna, én pedig egyetértően bólintottam. Testünk egyé vált, nyögésenktől zengett a szoba és arra gondoltam, hogy végre visszakaptam Petert. Sokat vártam, és végre megkaptam. Alhasamban éreztem az egyre jobban "kinzó" érzést. Peter észrevéve a rekcióm gyorsabb tempóra váltott, majd egy nagy nyögés után elért a vég. 

Mivel a kanapé nem volt valami nagy, így Peter foglalta el, míg én a mellkasán szuszogtam. Kellemes pillanat volt, amit egyetlen kérdés zavart meg...

-Szereted?

-Emlékszel, igaz?-kerültem el a kérdést.

-Mindenre...

-Szerettem-emeltem rá a tekintetem, majd megcsókoltam, ezzel biztosítva a szavaim súlyát.