Futottam, szédültem, és bepánikoltam. Megöltem egy embert! Baszki! A Rohadt életbe. Hogy tehettem ilyet? Hogy a fészkes fenébe húztam meg a ravaszt? Akkor megfojtott az adrenalin. Most a pánik. Túl kell lépnem rajt! Megérdemelte. Vagy nem? -Jesszus, kicsim. Jól vagy? Hiszen vérzel!-jött felém anya. Arca ijedt volt, és szintén fáradt mint apáé. Talán könnyebb lenne, ha nem lennék nekik? A gondolatra remegni kezdtem, aztán rángatózni. Mélyen vettem a levegőt, a fejemhez irányítottam a kezem, majd kicsúszott alólam a lábam. Már csak anya segélykiáltását és sikítását halottam.
***
-Kislányom, nagyon ránk ijesztettél. -Nyugodj meg apa, semmi bajom. -Mióta vagy epilepsziás?-Tessék?! Sosem produkáltam epilepszia tüneteit. -Honnan szedted ezt a baromságot?-förmedek rá apára, aki felkapja a fejét, de nem rám, hanem a szobámba érkező orvosra. -Tehát?-kérdezi apu kimérten. -Beszélhetünk négyszemközt? -A kislányom előtt nincs titkom, mondja csak! -Ahogy akarja-mély levegőt vesz, majd fojtatja-Azt hittem epilepsziás roham, de nem. Vettem vért, amiben kevert drogot találtam. És mélyen a véráramban volt, ami azt jelenti, hogy nem szájon, vagy szívás által került a szervezetébe. Ez egy lassan terjedő méreg, amit ha nem veszünk észre, megtámadja a szerveit. Hallottam, hogy a kisasszony kórházban volt. Erős a gyanúm, hogy egy ápoló az infúzióba csempészte. -De miért nem mutattam eddig a tüneteit? -Azért, mert ez egy lassan terjedő drog, nem tudom mi történt azelőtt-néz apámra-de 220-as pulzusa volt, ami elkezdte szétterjeszteni a mérgezett vért-hatásszünet-már nincs benned. Vérátömlesztést kaptál. Most pedig magatokra hagylak. Viszlát.-mosolygott kedvesen. Majd kiment.
-Ez az én hibám-mondj apa. -Dehogyis! Ha nem zaklatnak fel a dolgok, akkor szépen lassan haltam volna meg. Örüljünk, hogy megúsztam ennyivel.-mosolyodtam el, apa pedig megadóan bólintott.
***
-Na és hogy vagy-az a tipikus Ádám mosoly, ahw... -Tökéletesen-próbáltam elrejteni a pírt, ami az arcomba lopta magát, de nem igazán ment. Ádám is észrevette, mert közeledni kezdett. Állam alá csúsztatta kezét, majd ujjával végighúzott alsó ajkamon. Pici kellett, hogy összeérjen az ajkunk, csak egy nagyon pici.
-Khm... Megzavartam valamit?-Vigyorog András az ajtóban, én pedig Ádámra emelem a tekintetem. S mikor összenézünk, mindkettőnk hangosan felnevet. -Az edzésen kívül semmit-mondom olyan magabiztosan, mintha igaz lenne. -Aha, azért vagytok egymás arcában, azért van Ádám keze a derekadon, és azért vetekszik az arcszíned egy paradicsoméval...... -Csak önvédelmet tanítok Bekának, hogy mit csináljon ha valaki máshogy kezdene közeledni felé-ejti ki szavait Ádám, de közben végig a szemembe néz. -Igaz!-kiáltok fel, majd megragadom a csuklóját, és a földre teperem. -Uhh, ez biztos fájni fog egy ideig-nevet András-és utána mit kezdesz vele? -Hát ezt-mondom, és ajkam Ádáméra nyomom, aki meglepetten néz rám, de egy idő után visszacsókol. -Oké... Vadmacska-nevet a tesóm- azt hiszem van mit megbeszélnetek. Szóval most megyek, de beköplek anyának!-ezután hangosan nevetni kezd, amin én is elmosolyodom, de még mindig Ádám szemébe nézek, és ő is az enyémbe. Szinte fel sem tűnt, hogy leizzadtam, úgy ahogy ő is, és a derekán ülök...
VOCÊ ESTÁ LENDO
Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)
RomanceEgy élet, egy döntés, egy rossz, vagy éppen jó fordulat. Rebeka egy 18 éves lány, aki nagykorúságát beérve kikerül a nagyvilágba, és végre szabad lesz. Ám az öröm is múlandó. Az első hete még csak-csak szuper,sőt több mint tökéletes. A 2. szabad h...
