Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

10.rész

Sötét van, pince szag. Már megint!? Nem hiszem el... Lehet csak álmodom? Habár biztos nem, mert érzem, hogy valaki pofán vág. A Kezeim ki vannak kötve, lábaim lánccal vannak biztosítva. A szemem nem fedi semmi, mégsem látok magamon kívül semmit. A fejem felett van egy lámpa egysugarú fénnyel. Csak engem világít meg. Körülöttem minden sötét. Egy árnyat látok közeledni. Nagyon ismerős. Márk. 

-Mióta vagyok kiütve?                                                                                                                                                          -Elég régóta, hogy a horkolásod csak még bosszúsabbá tegyen-Ez nem Márk hangja.                          -Te meg ki a szent szar vagy?!                                                                                                                                          -Nyugi cica... Itt most én kérdezek. Szóval... Mi közöd van a maffiához?-Fejben röhögőgörcsöt kaptam. Honnan veszi, hogy közöm van hozzá?                                                                                                      -Miből gondolod, hogy közöm van hozzá?                                                                                                                --Ugyan... Mindketten tudjuk, hogy a főnök nem véletlen rendelt ide, pláne nem a semmiért, hiszen ő is jelen volt az elrablásodnál.-Akkor egy olyan széles mosolyt villantott, hogy kedvem lett volna szétrúgni Mr. Cukipofit.                                                                                                                                  -Elmondok mindent, de nem neked. Látni akarom a főnököd. -mosolya eltűnt, és egy irányíthatatlan vicsor követte.                                                                                                                                          -Te kis hiszékeny picsa, a kutya is látja, hogy kurva vagy. Nézz magadra! Itt én parancsolok. Azt ajánlom eredjen meg a nyelved, mert kivágom!-Akkorát behúzott, hogy még így kikötve is le tudnék dőlni a székről. 

Kinyitódott az ajtó. Ezt is csak a kis fény miatt vettem észre, ahogy a felém haladó alakot is. Hirtelen közeledett felém, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vágott gyomorszájon, amitől majd kiköptem a tüdőm. Egy ideig köhögtem, majd felnéztem a fogva tartómra. Márk. Ezt nem hiszem el.

-Be adtatok valamit, vagy csak képzelődöm?-Kérdésemre nem érkezett válasz, mintha meg sem hallotta volna, helyette csak a másik fazonhoz beszélt.                                                                                      -Azonnal takarodj ki, és küld ide az eszközöket!-rivallt az idegenre, aki ijedtében megugrott.          -Miért?                                                                                                                                                                                        -Hiszékeny vagy Beka, nagyon-nagyon hiszékeny.                                                                                                  -Mi lenne, ha elmagyaráznád a dolgokat?-Kérdeztem elég hidegen, aminek következményeként megint behúzott egyet.                                                                                                                                                        -Tudod... Mikor először találkoztunk... már akkor tudtam ki vagy. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Elhitettem mindent, mindent! Te pedig belemásztál a csapdámba. Csak valamire nem számítottam. Nem számoltam azzal, hogy beléd szeretek. Tudtam ki vagy, azt is, hogy teljesen ártalmatlan. Még most sem értem, hogy hogyan tudtad elverni azt a gimis pasast.-hatásszünet-Egy dolgom volt. Várni. A bosszúvágy mostanra felemésztett. Egy dolog tartott a rajton. Te... Mikor éreztem, hogy a közelemben tartózkodsz, tudtam, hogy a sínen vagyok. A Terv bomba biztos volt. Egyet kivéve. Felbukkant a család. Te pedig eltűntél. Annyira kiakadtam, hogy a terv, amit szövögettem tönkrement. Aztán rájöttem, hogy az évek alatt kiismertelek, és biztos, hogy apád szava semmi lesz a szemedben, nem fogsz rá hallgatni.                                                                          -Még most is homályos, hogy mi a bajod az apámmal.-tűnődtem el.                                                            -Amikor apád átvette a céget, én 3 éves voltam. Apa nélkül maradtam... Mert az apád elvette tőlem!-nyakán kidagadtak az erek, de már nem volt mit vesztenem. Így kínzó halál vár rám, de mögötte szebb dolgok.                                                                                                                                                        -És én miért vagyok itt?                                                                                                                                                      -Hogy elvegyem apádtól azt, ami neki  legfontosabb-nevetett fel gúnyosan. És akkor leesett.         -Én vagyok a bosszú-suttogtam magam elé, de ő is hallhatta.                                                                           -Pontosan!-helyeselt, majd a közben megérkezett aktatáskából elővett egy kést, és a combomba mélyesztette. Némán tűrtem, ami neki nem tetszett. Rájött, hogy én már rég megtörtem...